2006. szeptember 25. Szent Mihály-napi búcsú

Szent Mihályhoz születésemtől fogva erős szálak fűznek, hiszen 31 évvel ezelőtt épp ebben a kápolnában kereszteltek meg, és az általános iskola ablakai - ahol oly sok éven át üldögéltem Brigi barátnőmmel az utolsó padban - szintén erre a templomra nyíltak.
Nemrégiben olvastam egy angyalokról szóló könyvet. Azt írták, hogy a születési adatainkból ki lehet számítani, hogy kinek melyik arkangyal a személyes őrangyala. Apának és nekem Mihály (Isten harcosa, a jó és rossz cselekedetek mérlegelője), Ká-nak, Raphael (a világ és az emberiség gyógyítója), Anyának pedig Uriel (a béke, a nyugalom és az ajándékozás angyala) "jött ki". Az angyalok a bölcsőtől a sírig kísérnek, védenek és szeretnek minket.

Nagyon szeretem ezeket a búcsúkat. Az utca ilyenkor olyan, mintha nem is a nyüzsgő főváros egyik kerületében, hanem egy csendes, vidéki kisvárosban lennénk. Ünneplőbe öltözött gyerekek jönnek a szüleikkel, és vattacukrot majszolnak. Idős fafaragók, népviseletbe öltözött székely asszonyok és keramikusok kínálják portékáikat a hatalmas tölgyfák alatt, miközben a levegőt megtölti a frissen sült kürtőskalács illata.

Noha tudtuk, hogy anyukám süteményt sütött délutánra, addig bámultuk az ügyes kezű háziasszonyokat a kalácssütő sátorban, míg kedvet kaptunk a ropogós-illatos finomsághoz. Kétfélét, fahéjasat és diósat vásároltunk tőlük. Mentségünkre szóljon, hogy a forró kalácsokat nem faltuk fel azonnal, hanem hazavittük, mondván, jó lesz ez majd ebéd után, desszertnek.

Vásárból azonban vásárfia nélkül nem szabad elmenni, legalábbis nálunk ez gyerekkorom óta így van, így hát mindannyian szétszéledtünk, és kedvünkre válogattunk a kézművesek szebbnél-szebb termékei között. Amíg a székely hímzések előtt időztem, Apa a szemközti pultnál egy pici kerek, kékvirágos Korondi tálacskát vásárolt Anyának, aki hetek óta egy törött cserépedényt használt sótartó gyanánt.

Ká két gyönyörű hófehér libát választott egy pultról, amely mögött fehér hajú nagymamák üldögéltek. Elmondták, hogy a kis kötényeket, konyhai kiegészítőket és állatfigurákat ők varrják, hogy a befolyt pénzzel a Csaba testvér által patronált szegény (és sok esetben árva) dévai és szovátai gyerekeknek segítsenek. Ettől kezdve nem volt kérdés, honnan választunk vásárfiát. Ká a libák mellett maradt, mondván: ezek lesznek Lujziban a gyerekszobánk díszei. :o)

Ugyanerről a pultról választottam én is két apróságot. Egy szív alakú, virágmintás tűpárnát és egy "kenguru" elnevezésű sárga, zsebes fali tárolót. Varrni tudó ember lévén nagyon nagyra becsülök minden kézzel készített munkát, hiszen tudom, mennyi fáradtsággal, igyekezettel jár az elkészítésük. Mindemellett azt hiszem, épp ezek a dolgok azok, amik igazán széppé varázsolják az ember otthonát.

Ebédidőre kellemesen megéheztünk, de minthogy a közelben lakunk, laza 5 perces sétával haza is értünk a szeptemberi meleg napsütésben. Anyukám ezen a hétvégén lecsós szeletet főzött tarhonyával.
Hozzávalók: 80 dkg tarja, 8 dkg füstölt szalonna, 6 db paprika, 1 piros (pritamin) paprika, 3 paradicsom, 2 és fél közepes hagyma, ételízesítő, mustár, olaj, bors, köménymag, 25 dkg tarhonya, víz
Elkészítés:
1.) Ujjnyi vastagra szeleteljük, kiklopfoljuk és besózzuk a húst, majd 10 percig állni hagyjuk. Eközben olajból, mustárból és őrölt borsból elkészítjük a pácot. A húsokat mindkét oldalukon megkenjük a páccal, egy mély tálba tesszük, és egy órán át állni hagyjuk. Előveszünk egy kuktát, az aljába 2-3 evőkanál olajat teszünk. Fél hagymát felszeletelünk, és a húsokkal felváltva megpakoljuk a kuktát. (Egy réteg hagyma, egy réteg hús). Megborsozzuk, megszórjuk köménymaggal és egy kis ételízesítővel, és kb. 2,5-3 dl vizet öntünk rá. (Ne lepje el a víz a húsokat!) Lezárjuk a kuktát, és kb. 30-35 perc alatt puhára pácoljuk a húsokat. Ha elkészült, kivesszük a húsokat, és kicsit elpárologtatjuk a levet, hogy sűrűbb legyen. Ha elkészült, a húsra ráöntjük a szaftot.
2.) Az apróra vágott hagymából, paprikából és paradicsomból lecsót főzünk.
3.) Elkészítjük a tarhonyát: Előveszünk egy fazekat, és a tarhonyát kevés olajon megpirítjuk. Kétszer annyit vizet (esetünkben ez 5 dl) felforralunk, mint amennyi tarhonyánk van, és leforrázzuk vele a tésztát. Lefedjük a fazekat, és az egészet felforraljuk. Ezután előmelegített sütőbe (2-es fokozatra) tesszük a fazekat 30 percre. Ezalatt a tarhonya magába szívja az összes vizet, és megpuhul.
4.) A húshoz óvatosan hozzákeverjük a lecsót, és a forró tarhonyával együtt tálaljuk. Nemcsak mutatós, igazi tüzes, pikáns, magyar étel.

A desszert egy különleges, mégis egyszerűen elkészíthető sütemény volt, amelyet Mókus-szeletnek hívnak. Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 10 dkg sertészsír, 2 tojás sárgája, késhegynyi sütőpor, fél citrom reszelt héja, 10 dkg cukor, 4-6 evőkanál tej
A töltelékhez: 5 tojás sárgája, 25 dkg cukor, fél citrom leve, 1 dl rum, 25 dkg darált dió, 2 evőkanál kakaópor, 7 tojásfehérje
A tetejére: 1-1 tábla ét- és tejcsokoládé (tortabevonó )
Elkészítés: A lisztet, a zsírt, a tojássárgákat, a sütőport, citromhéjat, cukrot 4 evőkanál tejjel összegyúrjuk. A tojások sárgáját a cukorral, a citrom levével és a rummal konyhai robotgéppel habosra keverjük. A 7 tojásfehérjét egy külön tálban kemény habbá verjük. A töltelékhez összekeverjük a diót, a kakaóport, majd hozzáadjuk a felvert tojásfehérje habját. Az így elkészített tölteléket a 2 kisodort tésztalap közé tesszük úgy, hogy először az egyik lapot a tepsibe simítjuk. Erre ráöntjük a tölteléket, a felületét elsimítjuk, majd ráhelyezzük a másik tésztalapot. Forró sütőben kb. 40 percig sütjük. Lehűtve a tésztára csokoládémázt öntünk, majd kihűtve, felszeletelve tálaljuk.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>