2007. augusztus 12. A mi titkos kertünk

Ká mindenképp sziklakertet, én pedig virágzó cserjéket és egy fűzfát szerettem volna. Vásároltunk néhány kertépítős könyvet, és heteken át tervezgettük, hogy a 120 négyzetméteres kertünkbe milyen növényeket telepítünk majd. Időközben azonban felmértük a helyi adottságokat, és gyorsan rádöbbentünk, hogy az erős szelet, a tűző napot és az agyagos talajt nem biztos, hogy minden - általunk kiválasztott - növény kedvelni fogja majd, így aztán a bátyámék egyik jó barátjához, történetesen egy kertészlányhoz fordultunk, hogy segítsen megépíteni a mi kis elveszett paradicsomunkat. (Azt olvastam valahol, hogy az emberek szép kert iránti vonzódása a tudatalatti paradicsomi / Lemúriai állapotok iránti vágyunkra vezethető vissza.)

Detti, a kertészlány hamarosan meg is jelent nálunk egy köbméternyi színes növényhatározóval, meghallgatta az elképzeléseinket, felmérte a kertet, majd leültünk megbeszélni a részleteket. Először is felsoroltuk neki, milyen növényeket szeretnénk. Detti egyre jobban mosolygott, majd a lista végén azt mondta, hogy az általunk kiválasztott növények 90%-a nem marad meg ilyen "terepviszonyok" között, amelyik pedig megmaradna (fűzfa, tölgyfa, trombitafolyondár stb.), az pedig olyan agresszíven és olyan nagyra nőne, hogy elnyomna minden más növényt a környezetében. Hoppá!

Így aztán Detti tudományára hagyatkoztunk, aki ötvözte a szaktudását a mi álmainkkal. Pici, romantikus kertet álmodtunk meg, amit folyamatos gondozással könnyen rendben tudunk tartani, mégis egész évben örömünket leljük a színes leveleiben és virágaiban.

Ezek után elkezdődött a kertépítés. Első körben Etyekre, a kőbányába utaztunk egy fuvarossal, és 5 tonna terméskövet vettünk (25 ezer forintért!). Ezek után megkezdődtek a talajmunkák: Detti emberei 4 napig ástak, nejlonoztak, követ raktak és betonoztak. A délnyugati oldalra combig érő földrakás került: ide tervezte Detti a sziklakertünket, végig a kerítés mentén.

A földrakásba a 3. napon bekerültek a terméskődarabok, majd szép sorban a sziklakerti növények: apró virágú rózsák, margaréta, zuzmó, különféle pozsgások és apró virágzó növények, a kerítés tövébe pedig sárga és rózsaszín virágú mézillatú lonc került.

A kerti csapunk elé a terméskövekből egy stilizált szikladarabot, elé pedig egy kisebb, ovális terméskövekkel körberakott madáritatót éptítettek. A madáritató elé egy nagyon szép, vízparti hangulatot árasztó törpe sás került.

Mivel kicsi (120 m2) és L-alakú a kertünk, Detti egy 90 cm széles virágos szegélyt tervezett nekünk, amely mintegy körülöleli a kertet. A szegélyt fóliával fedték le, hogy a növények mellett ne gazosodjon el a föld, majd az ültetést követően az egészet barna fenyőkéreggel szórták be. (Mindez nem csak a gaz ellen véd, de magában tartja így a föld a nedvességét, és még mutatós is).

A gyepszőnyeg megvásárlásán sokat tétováztunk, mert az már nem volt olcsó mulatság, de aztán a szomszédaink és a barátaink meggyőztek arról, hogy sokkal erősebb, egészségesebb és gazmentesebb füvünk lesz, ha nem magunk vetjük. Mivel a szántóföldek és a rét szélén lakunk, ahol e pillanatban is térdig ér a sok gaz (és a parlagfű), úgy döntöttünk, legyen. És másnap megvettük a gyepszőnyeget.

A legnagyobb munka azonban a kis kacskaringós kerti út megépítése volt, amely a konyha melletti ajtótól a teraszig, illetve a leendő fatároló-szerszámoskamráig vezet majd.

Ehhez először is a porban megrajzoltuk a pontos ívét, majd Detti emberei kiásták, lebetonozták és terméskövekkel kirakták.

A konyhaajtó két oldalára 2 magas gömbtuja és különféle alacsony cserje és örökzöld került, hogy ősszel, ha lehullajtják a fák és a bokrok a leveleiket, akkor is legyen néhány élettel teli zöld színfolt a kertünkben, amelyben a hótakaró alatt is gyönyörködhetünk.

A kantin ablaka alá kicsit keskenyebb sávot építettünk, egyrészt a kertkijárat közelsége, másrészt a virágládáim öntözése miatt. Ide illatos levendulák kerültek - jók lesznek majd csokorba szedve az éjjeliszekrényre. A kis kapunkra rózsaszín virágú lilaakácot futtattunk. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor az akácot szép lassan felfuttatjuk majd az emeletre, és mire jövő nyáron megépül az árnyékolónk, talán az akácot rá is tudjuk majd futtatni a szép, barnára pácolt gerendákra. :o)

A fűzfáról végül le kellett mondanunk, mert túl pici a kertünk hozzá, de cserébe lett 7 törpefánk: díszcseresznye, szil, gömbszivar, díszeper, borsóka és két japán juhar. (A képgalériában remélhetően jobban látszanak majd.)

Boldoggá tesz minket ez a kis kert, amely apró volta ellenére közel 132 növényt rejt. Esténként egy kis vödörrel és egy metszőollóval a kezemben körbejárok, levágom az elszáradt virágokat és leveleket, és kihúzgálom a gazokat (amelyek furfangos módon a növények tövénél bújnak ki), miközben Ká locsolni kezd. Napról napra látjuk, mennyit nőnek és milyen sokat fejlődnek a növényeink, és ez többet ér bármilyen programnál. Régebben mindig arról álmodoztam, hogy ha idős leszek, mondjuk úgy 70-80 éves, akkor majd szeretnék egy üvegházat a leendő kertes házunk mögött, ahol - amíg Ká a műhelyében az autóját bütyköli - addig elbíbelődhetek a virágaimmal. És milyen az élet? Még nem vagyok 70, üvegházam sincs, és mégis végtelen örömmel tölt el ez a sok szép növény. Ahogy Ká-t is. Ez a mi kis titkos kertünk, az elveszett és megtalált paradicsomunk.:o)

Ennek a résznek azért adtam - többek között - ezt a címet, mert gyermekkorom egyik legkedvesebb regényét juttatta eszembe, amelyet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt tiszta szívemből ajánlok! F.H. Burnett: A titkos kert

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>