2009. október 19. Hallottál már a kelt kuglófról?

Nagyi nem az én nagymamám, sajnos már egy nagyszülőm sem él. A receptet a Fanny Konyhájában találtam, két fiatal szakácsfiú, Zsolt és Balázs tálalásában. Szóval Nagyi az ő nagyijuk, de az is lehet, hogy csak egy fantázianév. Mindenesetre találó, mert épp olyan finom, mint gyermekkorunk omlós, illatos, puha, édes kalácsai, amit csak a nagymamák tudnak sütni, és amit kötelező - hideg időben - forró kakaó társaságában elfogyasztani. :-))

Nagyi kuglófja

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1,5 dl tej, 15 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojássárgája, 1 citrom reszelt héja, 35 dkg liszt, 12 dkg vaj
A kelesztés után: 2 evőkanál kakaó
A kuglófforma kikenéséhez: vaj, liszt
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat kenyérsütő gépbe tesszük, és bedagasztjuk, kelesztjük. (Vagy hagyományosan összegyúrjuk a felfuttatott élesztővel, megdagasztjuk, és duplájára kelesztjük.)
2.) Alaposan kivajazunk és belisztezünk egy kuglófformát.
3.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, 2 cipót formálunk belőle. Az egyikhez hozzágyúrunk 2 evőkanál kakaót. Ezután mindkét tésztát kb. 2 cm vastag lappá nyújtjuk, egymásra fektetjük, majd feltekerjük őket, és a kuglófformába tesszük úgy, hogy a tekercs végei összeérjenek.
4.) Konyharuhával lefedjük a tésztát és addig kelesztjük, amíg majdnem kitölti a formát. Ez kb. 1 óra - de megéri!
5.) A sütőt 200 fokra előmelegítjük, a kuglófot 35-40 percig sütjük. A sütőből kivéve 5 percig a formában pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni.

Annyit még hozzátennék (ha Nagyi sem bánja), hogy ez egy olyan jól kezelhető tészta, hogy szerintem nem is muszáj kuglófformába tenni. Ha összefonjuk, vagy megcsavarjuk, esetleg szögletes formába tesszük, akkor is isteni kalács lesz belőle!

A kuglófon túl most nem tudok túlságosan különleges receptekkel előrukkolni, mert egész héten és hétvégén is brzasztó sok munkám volt, ezért igyekeztem olyan ételeket késztíteni, ami nem időigényes, több napig lehet enni, és Dorka is szereti.

A rántotta nálunk családi kedvenc, nagyon gyakran készítem el reggelire. Vagy simán, vagy sonkásan, hagymával, esetleg sajttal, nagyon ritkán gombával, szalámival, zöldfűszerekkel. Az eredmény mindig a hozzávalóktól függ, de mindig különleges, nem lehet megunni. A legutóbbi sonkás-snidlinges rántottám olyan finom lett, hogy lefotóztuk, hátha valaki kedvet kap, és kipróbálja. A sajtot és a snidlinget sosem sütöm együtt a tojással, csak a végén szórom rá a forró rántottára, hogy mire az asztalhoz viszem, ráolvadjon.

A pörkölt Ká és Dorka kedvence. Én inkább azért szeretem, mert könnyű elkészíteni (kuktában), és több napig ehető. Igaz, ha egy marhapörköltöt 3,5 órán keresztül főz az ember, azért lényegesen sűrűbb és ízesebb lesz, mint a kuktás verzióval, de azért az időtényező is számít. Így aztán, ha sűrű napom van, mindig kuktát használok.

Vörösboros marhapörkölt

Hozzávalók: 1 kg marhahús, 5-6 db vöröshagyma, 1 paprika, 1 paradicsom, pirospaprika, só, bors, pörköltkrém, száraz vörösbor
Elkészítés:
1.) A marhahúst megmossuk, felkockázzuk, félretesszük. A paradicsomot és a hagymát megmossuk, feldaraboljuk.
2.) A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, és kevés olajon, a kuktában üvegesre pirítjuk. Rátesszük a paradicsomot és a paprikát, és puhára pároljuk.
3.) A zöldségeket lehúzzuk a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, megsózzuk, borsozzuk, hozzákeverjük a marhahúst, és felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi.
4.) Takarék lángon addig kevergetjük, amíg felforr, aztán lezárjuk a kuktát, 2-es fokozatra állítjuk (legalábbis az enyémen erre kell), és 1,5 órán keresztül csendben rotyogni hagyjuk.
5.) Ha lejárt az idő, a kuktát a mosogatóba tesszük, és hideg csapvizet folyatunk rá, amíg kimegy belőle a gőz. (Ez 1 perc.)
6.) A kuktát immáron fedő nélkül visszatesszük a tűzre, hozzáöntünk 2-3-4 dl bort (látjuk majd a húsból, hogy mennyi szaftja van), és további fél órán át takaréklángon főzzük. A végén megkóstoljuk, ha elbírja, még egy picit sózzuk-borsozzuk, majd tálaljuk. Főtt tészta, nokedli, és a legtöbb főzelék illik hozzá. :-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Gyerekmenü

Dorkának egyre több házi ételt tudok adni. Kedvence a makaróni, a lasagne, mindenféle tészta, a spenót és a húsleves. Gondoltam, itt az idő, hogy mindenféle főzeléket is kipróbáljunk. Tudtátok amúgy, hogy a főzelék hungarikum? Sehol a világon máshol nem készítenek főzelékeket, csak nálunk! És milyen finomak...

Volt egyszer egy svéd kollégám, nagyon hamar megkedvelte a cég konyháján főzött főzelékeket. Furamód azonban mindig villával ette, és rizst, krumplit, tésztát kért mellé - a mélytányérjába. :-))))) Rémesen nézett ki az összeállítása, mi, magyarok, vihogtunk, mint a fakutyák, és mondtuk neki, hogy ez főzelék (nincs rá angol szó), és csak feltétet kell kérni hozzá, esetleg kenyeret. De nem, ő hajthatatlan maradt, és mindig körettel ette a főzelékeinket. :D

Szóval, Dorkának a héten krumplifőzeléket főztem, könnyű, szaftos husival. Letettem elé, a legszebb állatos tányérjába, ő pedig nagy szemekkel tanulmányozni kezdte az ételt. Mikor láttam, hogy megfogja a kanalát, megfordultam, hogy a konyhába menjek, és magunknak is tálaljak...
... mire visszaértem (volt vagy 35 másodperc), a gyerekünk két kézzel dolgozott: nagy igyekezettel kente a hajára a főzeléket, minden egyes krumpit alaposan szétnyomkodva a fején, és közben fülig érő szájjal mosolygott. :-))) Hát ez az első közös krumplifőzelékünk története.
S hogy miért kenik a gyerekek olykor a hajukra az ételeket? Nem tudom, de talán innen ered a "Kend a hajadra" című ismert szleng-kifejezés. :-)))