2011. aug. 29. A nyár utolsó ajándéka

Az interneten találtuk a szállást, de igazán jól választottunk, mert közel vol a vízparthoz, és az egész épület nagyon rendezett és tiszta volt. Mint megtudtuk, egy hónapja adták át, így nem is csoda, hogy minden annyira hibátlannak tűnt.

Az első emeleten laktunk, és a teraszunkról egyenesen a Balaton zöld vizére láttunk, és az előtte elterülő strandra. Sosem nyaraltam még így, ilyen közel a parthoz, mindig több utcával beljebb volt minden nyaraló, ahol gyermekkoromban jártam. Igaz, a teraszon nem volt még bútor, mert nem érkezett meg, de így is sokat ácsorogtunk kint, jó volt nézni reggel a tarajos hullámokat, éjjel pedig a csillagos ég alatt úszó diszkóhajókat, amelyeknek a hangja tisztán hallható volt odakint.

A Balaton vize valószínűtlenül selymes és meleg volt, olyannyira, hogy nem is kellett "hozzászokni", amikor bementünk a lépcsőn. Ilyen meleg talán még sosem volt... nyilván ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a déli part sekély vize egyenletesebben és jobban át tudott melegedni a hőségben, de igazán szuper volt. Dorkára karúszót és úszógumit adtunk, és csak nagyon nehezen tudtuk kirimánkodni a "habokból". Sok fotót készítettünk, de olyan nagy volt a tömeg, hogy minden képen bikinis és fürdőgatyás emberek tucatjai látszódnak, így ezeket nem teszem fel...:-)

Félpanzióra voltunk befizetve, és eldöntöttem, hogy végig fotózom nektek a menüt, de végül nem tettem, annyira rossz volt minden... ha élelmiszer-ellenőr lennék, bizony, ez a konyha méltán kapná meg a citrom-díjat, azzal együtt, hogy a hely, maga szép, és a személyzet is nagyon kedves. Csak főzni nem tudnak... egyik nap arra gondoltunk, eszünk a parton egy igazi, balatoni lángost, pedig bár, ne tettük volna... csak a lángos felét ettük meg, de az élmény így is ahhoz volt hasonlatos, mintha megittunk volna egy bögre langyos étolajat...brrrr...rágondolni is rossz. Pedig nem vagyunk finnyásak, ezerszer ettünk már remek balatoni hekket, lángost és pizzát, de most valahogy ránk járt a rúd az ennivalók tekintetében.

A strand és a parton végig futó sétány azonban meseszép volt, tele árnyas fűzfákkal, a belső utcákban pedig platánokkal, így napközben is árnyékban tudtunk sétálni. Több játszóteret is találtunk, így Dorka remekül szórakozott, mi pedig jólesően üldögéltünk a lemenő nap fényében.

A víz annyira meleg volt, hogy estére sem ürült ki, fürdőzők tucatjai érkeztek vissza vacsora után a partra, hogy megmártózzanak a langyos vízben.

A hét végén lovas nap volt a közelben, így megnéztük a programot Dorkával, aki nagyon szereti a daliás paripákat. Fogathajtó versenyt rendeztek, igazán élmény volt nézni a gyorsan száguldó kocsikat, amint az akadályokat kerülgetve beügetnek a célba.

A mesés fürdőzésen túl a legnagyobb élményt azonban a gokartozás jelentette a Picinek, amit két este is kibéreltünk neki fél-fél órára. Engem meglepett, hogy kislány létére ilyesmi érdekelheti a kis Dorkát, de hát apja lánya, odáig van az autókért...:-))

Összességében remekül éreztük magunkat, és a Balaton ismét meseszép ajándékkal kedveskedett nekünk ezekben a napokban. Főzni ugyan nem főztem semmit, de a jövő héten mindenképp fogok, és egy különleges, színes szőlő-befőttel jelentkezem (noha a kamránk már betelt az eddigi munkáimmal), ami, ha minden igaz, csodásan eláll majd télig...

Végezetül fogadjatok egy édes, nyár-búcsúztató tanmesét. :-)