2011. márc. 7. 37 éves lettem én...:-)

A szüleim ugyanis - bár meglehetősen konzervatívak -, azt hiszem, mindig is nyitottak voltak a gyermeki szívek kívánságaira, így amikor már egész korán (talán elsőben?) azzal álltam előtt a szülinapomon, hogy nem szeretnék iskolába menni, nem kellett hosszasan könyörögnöm a "szabadnapért". Imádtam ezeket a napokat: sulimentesen, anya gyümölcsrizsével, otthon, a családommal... mi lehet egy gyerek számára ennél szebb ünnep?

Anya és apa mindig olyan ajándékot adott nekem, ami igazán megérintett, és még azokról az álmaimról is tudtak, amit talán sosem mondtam el nekik. Emlékszem, az egyik legszebb "kincsem" egy ménkű nagy, öreg, kissé rozsdás, otromba írógép volt, a régi kattogós fajta, nyomott vagy ötven kilót. Apa egy hónapra bérelte nekem, én pedig attól kezve, hogy megkaptam, fel sem álltam mellőle, dalszövegeket találtam ki, egész nap csak kopácsoltam, és reggeltől-estig naplót írtam. Arról álmodoztam, talán egy nap újságíró leszek. :DDD

Aztán egyszer kaptam egy gyönyörű karórát, amit néhány hónappal később elhagytam... nyegle tini voltam akkoriban, rémesen bántott az eset, pedig ők egy szót sem szóltak (de én sosem felejtettem el). Aztán Apa egy aranyszínű virágokkal hímzett tarisznyát vett nekem, amikor tizenhét éves voltam (te jó ég, 20 éve már ennek!), pedig titkon biztos ő volt a legjobban kiakadva a hippi-korszakomtól, és biztos fellélegzett, amikor végetért az őrület, és "normális" emberré váltam. :-)

Később, mikor "felnőtt" lettem, de legalábbis magam dönthettem, hogy miként teljenek a születésnapjaim, mindig gondosan ügyeltem arra, hogy március 7-én véletlenül se menjek suliba (gimibe, főiskolára), illetve később, minden munkahelyemen szabit vettem ki erre a napra, és igyekeztem jól érezni magam. Így nem is volt kérdés, hogy a 37. szülinapomon is "lógjak": a családdal Esztergomba utaztunk, és a városban bóklásztunk, majd a barátainknál vendégségben voltunk, és egy kis sikátor vendéglőjében megebédeltünk. Receptekkel így ezúttal nem szolgálhatok, de legközelebb majd bepótolom! :-)

A szüleim és a tesóm hihetetlen jó emberek, és az életem - bár sosem voltunk gazdagok vagy gondtalanok - miattuk, és persze Ká és Dorka miatt kerek. Az alábbi idézetet nekik és természetesen nektek szánom ajándékba, köszönetként, hogy vagytok nekünk! :-)

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.

Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó ember vagy e? Azoktól félnek.

De te látó- ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.

Amikor rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet, és a békességet. Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.

Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem. " (Wass Albert: Az angyalok tisztása)

... végül, de nem utolsósorban köszönöm nektek, hogy lassan 6 (!) éve velünk vagytok, és olvassátok a blogomat. Nosztalgiáztam, és összeszedtem az elmúlt születésnapjaim bejegyzéseit, olvassátok szeretettel! :-)

2010. márc. 7. A huncut csillag >>>

2009. márc. 9. Víz alatt és víz felett >>>

2008. márc. 17. Születésnapi karnevál >>>

2007. márc. 8. Halaknak halak >>>

2006. márc. 8. Az eljegyzés >>>