Emlékszem, az első post megírása előtt milyen nagy dilemma volt, hogy mi legyen az első recept, amit egyszerű lesz majd elkészítenem? Persze, hosszas keresgélés után sem találtam semmit, amit könnyűnek értékeltem volna, így esett a választásom a fokhagyma krémlevesre. Ma már furcsa visszaolvasni, hogy egy ilyen egyszerű levessel mit tudtam akkor annyit bohóckodni, de a kezdet kezdetén biztos minden háziasszonynak megvannak a maga küzdelmei.
Az első kenyeremet például úgy sütöttem meg, hogy a bele való élesztőt - miután kivettem a fagyasztóból -, megmikróztam, és úgy tettem bele a lisztbe. Aztán jó alaposan túlsütöttem szegény tésztát, minekután kívülről kőkemény, belül pedig kvázi "szalonnás" lett, de annyira büszke voltam az első "saját kenyeremre", hogy még Ká főnökének is küldtem belőle. Szegény ember, biztos meg volt győződve róla, hogy a férjem a poklok poklában lakik, és maga, a főbanya főz rá... :-)
Aztán néhány évvel később Ká főnöke babanézőbe jött hozzánk, amikor 2008 nyarán megszületett Dorka, és arra gondoltam, hogy mivel (osztrák létére) nagyon szereti a magyaros ételeket, főzök neki egy igazi, hamisítatlan marhapörköltet nokedlivel, és kint terítek meg a teraszon. A vörösboros marhapörkölt el is készült, és büszkén tettem le az asztalra, hiszen megkóstoltam, és éreztem, hogy ezzel rehabilitálhatom magam, és elfeledtethetem Ká főnökével azt a bizonyos borzalmas kenyeremet... és szerencsére minden a várakozásaim szerint történt, sőt, jócskán felül is múlták azokat, hiszen elsöprő sikert arattam a főztömmel. Azóta ugyanis 4 év telt el, és Ká főnöke minden adandó alkalommal elmondja, hogy az utóbbi 40 (!) évben nem evett olyan finomat, mint nálunk... :-)))
Hamarosan megint látogatóba jön hozzánk, hiszen megszületett Izabella, de már nem aggódom azon, hogy mi kerül majd az asztalra. :-)
Sőt, újabban, ha vendégségbe megyünk, vagy szülinapot, névnapot ünneplünk, sosem veszünk bombont ajándékba, hanem kizárólag fehér konyharuhába csomagolt, házi fonott kaláccsal a "hónunk alatt" indulunk el az ominózus eseményre... :-))
Szóval, hetedik éve dübörög a Morzsáló, és nagy örömmel látjuk, hogy a Morzsikák közül megszámlálhatatlanul sokan indítottak saját gasztroblogokat, és mindegyik egytől-egyig lenyűgöző! Reméljük, sokakat inspirálunk arra, hogy kedvet kapjanak a sütésre-főzésre, sőt, ha idejük és energiájuk engedi, beküljék a legszebb műveiket. Köszönjük Nektek, hogy vagytok és olvastok minket hosszú évek óta! Hálásak vagyunk a kedves visszajelzéseitekért, és örömmel ovassuk, hogy micsoda finomságokat készítetek a családjaitoknak! Jó érzéssel tölt el az is, hogy megosztjátok velünk kalandjaitokat, meséltek nekünk az örömötökről, bánatotokról - hiszen ettől oly meghitt a veletek való virtuális kis közösségünk.
Köszönjük a facebook lájkokat és a kedvességeteket, és reméljük, a jövőben is velünk tartotok a Morzsálóban! :-))
Ká, Mirza, Dorka és Izabella
A Morzsáló hetedig születésnapjára ezúttal egy álomszép és őrült finom sütemény recepttel szeretnélek megörvendeztetni benneteket. Az érdem ezúttal Ényóé, aki nagyon finomat alkotott: ez a sütemény kicsit olyan, mint egy mézes krémes, de talán még annál is ízletesebb, omlósabb és puhább. Látványnak sem utolsó, és nagyon eteti magát. Érdemes kipróbálni! :-)
Barna tésztához valók: 30 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 1 evőkanál kakaó
1 db tojás, 10 dkg margarin, 1 evőkanál tej, 1 evőkanál tejföl, sütőpor
Piskótához valók: 4 tojás, 4 evőkanál kristály cukor, 4 evőkanál liszt
Krém: 0,5 liter tej, 1,5 vaníliás puding, 15 dkg vaj, 15 dkg porcukor
Elkészítés:
1.) A barna tészta összetevőit jól eldolgozzuk, majd egy 30x40 cm-es tepsi ben 2 lapot sütünk belőle.
2.) Elkészítjük a piskótát , majd a krémet, amit kihűtünk.
3.) Legalulra barna tésztalap kerül, majd a krémet rákenve ráfektetjük a piskótát. A piskótát is megkenjük a vaníliás krémmel, legfelülre újabb barna színű tészta kerül.
4.) A tetejét csokimázzal vonjuk be. Összetevői: 2 evőkanál kristálycukrot 3 evőkanál vízzel hólyagosodásig keverjük, majd 2 evőkanál kakaóport szórunk bele és 5 dkg vajjal símára keverjük. Ha félig kihűlt, tesszük a tésztára. Másnap szeleteljük.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.