Besamel, a selymes tejmártás

A franciák anya-mártásainak egyike természetesen nem rendelkezhet csupán egy eredettörténettel, így rögvest legalább négy história vetekszik a figyelmünkért és azért, hogy valamelyiküket hitelesnek véljük. Nehéz eldönteni, hogy melyik eredettörténet lehet a valódi, hiszen a besamel alapanyagai (a tej, a finomliszt és a vaj) már viszonylag régóta az emberiség rendelkezésére állnak.

A különféle történetek nem nélkülözi a francia történelem legendás uralkodóit, így igazán szórakoztató végignézni, hogy ki mindenki tehető felelőssé a besamelmártás létrejöttéért és felemelkedéséért. Az egyik történet szerint például a francia konyhát sokban megreformáló, az olasz konyha elemeit abba beleszövő Medici Katalinnal együtt Franciaföldre érkező szakácsoknak köszönhető a besamel.

Más feltételezések szerint a XVII. században él Philipe Mornay hercegnek köszönhetően született a besamelmártás, sőt az ő nevéhez köthető még a sajttal gazdagított változata (amit mind a mai napig Mornay-mártásként ismerünk), valamint a Chasseur-, a Lyonnaise- és a Porto-mártás.

Megint más elképzelések szerint Louis de Béchameil márki, XIV. Lajos udvarmestere, mindemellett ismert bankár volt az, aki La Varenne-nek, az uralkodó szakácsának receptjét tökéletesítette, s így neki köszönhetjük a róla elnevezett mártást. Az azonban bizonyos, hogy nyomtatásban először Pierre de la Varenne, XIV. Lajos szakácsának könyvében jelent meg a besamel. Varenne volt az, aki a XVII. században megreformálta a francia gasztronómiát, kiszakítva azt a középkorból. Az ő szakácskönyvében, az 1651-ben kiadott Le cuisinier Francois-ban – állítólag a márki iránti tiszteletből - Béchamel-nek elkeresztelt tejkrém is megjelent.

Bárhogy is keletkezett a besamel, a lényegen nem változtat: kevés alapanyagból készül, ha ügyesen bánunk vele, akkor selymes és krémes, sokféle ételhez adhatjuk, de odafigyelést igényel az elkészítése.

A besamel alapszabályai közé tartozik az 1:1 arány, azaz azonos mennyiségű vajat és lisztet kell hozzá felhasználni. A besamelhez nem jó se a zsír, sem pedig a különféle növényi olajok, az igazi besamel alapja a vaj. A vajat megolvasztjuk, majd a finomlisztet hozzáadjuk, és közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett pirítjuk a lisztet. A klasszikus rántással ellentétben itt nem cél a barnára pirítás, sőt, minél halványabb a mártásunk, annál jobb. Amikor elkezd halvány aranyszínt ölteni a rántás, már készen is vagyunk, mármint az első fázissal.

Ezután jöhet is a tej. A besamel másik rizikós pontja a tej hozzáadása. A tej nem lehet hideg. A legtöbb iskola megegyezik abban, hogy szobahőmérsékletű, meleg vagy még inkább forró tejjel öntsük fel a vajas-lisztes alapot. Ez azért is jó, mert így kevésbé csomósodik a mártás, másrészt, amíg egy külön lábasban melegszik a tej, addig azt nyugodtan fűszerezhetjük is. Leggyakrabban babérlevelet, szegfűszeget szokás adni a melegedő tejhez, de feketeborsot, kakukkfüvet vagy más zöldfűszereket is szórhatunk bele. A végén pedig – amikor a lisztes vajhoz adjuk – egyszerűen csak át kell szűrni.

A csomósodás jól megelőzhető azzal is, hogy a besamelt ettől a ponttól fogva nem fakanállal, hanem habverővel készítjük. A habverők közül érdemes a lapos, pogácsabarackra emlékeztető fejjel rendelkező változatot választani, ezzel viszonylag könnyű kordában tartani a lisztet. A tej hozzáadását követően a mártás hamar besűrűsödik. Ilyenkor már nagyon kell figyelni, hogy mikor éri el az általunk kívánt állagot. A további fűszerezést is ebben a fázisban érdemes megejteni. A besamelt ízesíthetjük kevés sóval, fűszerezhetjük fehérborssal, mustármagporral, szerecsendióval is.

A kész besamelt rögvest felhasználhatjuk, vagy ha már nem olyan forró, akkor adhatunk hozzá néhány tojássárgáját. A tojássárgáját elkeverhetjük egy kevés dijoni mustárral, így ezen a módon is tovább bővíthetjük a krémben jelenlévő ízek kavalkádját.

A tojássárgája hozzáadásánál ügyeljünk arra, hogy tényleg a már hűlő krémbe tegyük, különben kicsapódik, és nem a kívánt eredményt érjük el vele.

A tojássárgájával történő kikeverés jól mutatja, hogy mennyire sokoldalú mártás a besamel. Tényleg igazi alap, amelyből sok minden lehet. Besamel alapon készül a Mornay-mártás, amely a tojássárgája mellett sajtot is tartalmaz, a fehérboros mártás, vagy például a hagymával készített Soubise-szósz.

A besamelt tovább gazdagíthatjuk úgy is – igaz, ehhez vissza kell ugrani néhány lépést az főzésében –, ha a tej egy részét tejszínnel helyettesítjük.

A besamelt sokféle ételhez felhasználhatjuk. A legegyszerűbb módja, ha a fűszeres krémet kifőtt tésztához adjuk, majd kevés sajttal fűszerezzük és összesütjük, de bármilyen egytálételt gazdagíthatunk vele. A főtt, párolt zöldségek és a főtt tészta is egymásra találhat a besamel segítségével, de húsos fogásokhoz vagy épp szendvicsekhez is felhasználhatjuk. Igazi francia klasszikus a Croque Monsieur, ami elképzelhetetlen besamel nélkül, de ugyancsak furcsán venné ki magát nélküle a tejkrémmentes Dubarry szelet vagy a muszaka, hogy a lasagne és cannelloni receptekről ne is beszéljünk.

A kész besamel azonban nem csak meleg fogásokban találhat otthonra, tovább fűszerezve, áttört túróval, sajtkrémmel, tejföllel lazítva hidegtálra komponált fogások tölteléke is lehet.

Croque monsieur

Hozzávalók:
8 szelet kenyér
1 tojás sárgája
8 szelet sonka
8 dkg vaj
2 evőkanál finomliszt
1-1,5 dl tej
szerecsendió
feketebors
1 kávéskanál dijoni mustár
Gruyere sajt

Elkészítés: A sütőt grillfunkcióra kapcsolom. Négy szelet kenyeret belefektetek a gáztepsibe, sonkát teszek rá. A vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, kicsit hagyom, majd habverőre kapok, és kikeverem a tejjel. Ezután fűszerezem, elkeverem benne a tojássárgáját és a mustárt, kicsit hagyom még sűrűsödni.
A mártásból 1-1 evőkanálnyit ráhalmozok a sonkára, erre némi sajt jön, befedem egy másik szelet kenyérrel, erre megint mártást kerítek, végezetül sajtot. Ezután bepakolom az egészet a sütőbe és addig sütöm, amíg nem színesedik.

Lasagne

Hozzávalók:
40 dkg durum lasagne lap
5 dl paradicsomlé
2 fej vöröshagyma
1 kg darált sertéscomb
1 dl vörösbor
2 szál sárgarépa
2 szál halványító zeller
só
frissen őrölt feketebors
A besamelhez:
8 dkg vaj
3 evőkanál liszt
6-7 dl tej
csipetnyi őrölt szerecsendió
1 nagy cukkini
Valamint:
15 dkg scamorza sajt
darabka parmezán

Elkészítés: A hagymákat apróra vágom, majd olívaolajon megdinsztelem. Amikor már majdnem jó, hozzáadom a vékony karikára szelt répát, majd néhány perc elteltével jöhet hozzá a felaprított zellerszár. Kicsit hagyom párolódni, majd ráborítom a darált húst, és addig főzöm, amíg pirulni nem kezd. Ekkor jöhet hozzá a paradicsom és a bor, majd a fűszerek. Kis lángon nagyjából negyed órát főzöm.
Amíg fő a ragu, addig egy másik lábasban a besamelhez megolvasztom a vajat, s a liszttel remek rántást készítek, amit meleg tejjel öntök fel, és a habverővel kavargatom, amíg finoman be nem sűrűsödik. Fűszerezem és félrehúzom.
A cukkiniket vékony szeletekre felkarikázom.
Egy nagyobb tepsi alját olívaolajjal vékonyan kikenem, majd belefektetek egy sor lasagne tésztát, amire a ragu felét szedem rá. Egyenletesen elosztom, majd a cukkinikarikák felét ráhelyezem. Jönnek az újabb lasagne lapok, amire a besamel fele kerül, majd újabb lap, a maradék raguval és a többi cukkinivel, végezetül az utolsó sor lasagne lap, amire besamel kerül, és a korábban lereszelt sajt, aminek a tetejét finoman (mintha sóznám) meghintem parmezánnal.
Ezután 180 fokos sütőbe tolom a tepsit, és addig sütöm a lasagnét, amíg a tetején a sajt meg nem sül.