Egyszerű és finom vacsorák fészeklakóknak

Mi tagadás, nehéz napokat éltünk. Mielőtt azonban dramatizálni kezdeném a dolgot, előre bocsátom, hogy úgy látszik, erre is van megoldás! Hogy csak a konyhánál maradjunk: egy gyors, de hazai tarhonyás paradicsomleves, a különleges, de azért ismerős ízű citromos-petrezselymes melegszendvics vagy a zseniális áfonyás krémtúró. Egy szépen terített asztal vacsorára, egy gyorsan elkészíthető kalács reggelire. Házi készítésű fűszerolajak, amik bármikor bevethetők, egyszerű és gyors nasik, amitől másnak érzik a fiúk a napot. És persze még néhány fontos szabály: például időnként kikacsolni a WiFit, és megállni, hogy NE fényképezzünk.

Hitchcock és a háztartás

Na de ne lőjünk le előre minden poént, jöjjenek a nyomasztó részletek! Komoly küzdelmet folytatok nap mint nap még a házimunkával (is). Ez szignifikáns összefüggésben van Flóris önállósodási törekvéseivel (mostanában minden problémáját igyekszik maga megoldani: nagy magabiztossággal mozgatja a bútorokat, és székre állva pakol le azokról a helyekről is, amik eddig biztonságban voltak tőle), de nem mindennek ő az oka. Ott van például a mosás-teregetés-hajtogatás-vasalás problémakör. Mióta kétszintes házban lakunk, képtelen vagyok úrrá lenni a ruhákon. Úgy érzem magam, mint egy túlterhelt mosónő. Ki merem jelenteni, hogy több szintet tiszta ruhával ellátni már önálló hivatás! Szép hivatás, nem mondom (bár József Attila óta kissé megbélyegzett), de egész embert kíván. Nekem pedig már van pár másik talonban - ez már a sokadik a sorban. Csinálom, csinálom, de nincs sok sikerélményem, csak kontárkodom. Folyton a "fejemre nőnek" a ruhák: felér egy pszicho-trillerrel, ahogy egyre csak magasodnak a halmok: az egyik hegyet eltüntetem, és már gyülekeznek is a ruhák egy másik helyen... sokszor gondolok Hitchcockra: ha nő lett volna, nem a Madarak, hanem a "Ruhák" című filmet rendezi meg...

Gyerekek

És akkor még nem beszéltünk a takarításról, főzésről (de arról fogunk), no, meg hogy akad itt a házban három kicsi gyerek is, akik nemcsak nappal, de éjjel is figyelmet igényelnek. Flórisnak változó éjszakái vannak, de háromszor mindenképp ébred, és néha hosszas koncerteket ad: szegénykémnek épp a szemfogai nőnek.

A nagyfiúk se férnek a bőrükbe. Akartam is írni a változatos "gaztetteikről", sőt írtam is! Ám ahogy jöttek sorban a szavak, eszembe villant, hogy mindez olyan, de olyan ismerős... mintha már leírtam volna egyszer ezeket a mondatokat... vagy néhány nagyon hasonlót. Elég hamar rá is jöttem, honnan a déjà vu: úgy egy évvel ezelőtt is hasonló gödörben voltunk. (Meg két éve, meg három éve is.) Gyorsan vissza is kerestem a tavaly ilyenkori írásom, hát mit látok... mintha a mostani önmagammal beszélgetnék...

Az idén is teljesen ugyanez a felállás, csupán az eszközök lettek kicsit durvábbak, nagyobb lett a bevethető erő, no meg most már Flóris "játszik"... Elég ide annyi, hogy a fiúk folyton egymás nyakában lógnak - és nem jó értelemben: egymás torkának esnek nagyjából negyedóránként...

Dont worry, be happy!

Ahogy írtam: minden összejön ilyenkor. De már nem vagyok kétségbe esve miatta. Pontosan tudom, hogy ez időszakos jelenség. Ahogy kitavaszodik, majd el is múlik. Ám ez a tudás magukat a problémákat nem teszi könnyebbé. Muszáj kezdeni velük valamit, nem lehet tűrni és várni, hogy kitavaszodjon, hátha magától elmúlik minden. Talán el sem múlnának... nem tudom. Mindenesetre én minden évben összekapom magam ilyenkor, és megpróbálom megtartani az éppen kicsúszni készülő gyeplőt. Most is.

A héten született meg ismét az elhatározás, hogy változtatni kell. Valamit nem jól csinálunk - nem lehet mindent a télre fogni!! -, valahogy valahol elcsúsztak a hangsúlyok, az erők, elveszett a lényeg.

Ha nem akarom, hogy összecsapjanak a fejem fölött a hullámok, jobb lesz, ha elkezdek tempózni. Kézbe kell vennem az életünket, hogy ne csak ússzunk az árral - jó esetben -, hanem haladjunk is valamerre.

Újból át kellett gondolnom pár dolgot, mert mostanában valahogy minden teljesen egymásra torlódott. Az élet nem bonyolult, akármit is mondanak, csak tudni kell, mi a fontos, mi a cél. Mi vezet arra és mi nem.

Kamaszkorom óta tudom, mi a fontos, de a sok lényegtelen dolog időről időre elvonja a figyelmem, és folyton elfelejtem. Annak idején azt mondtam: a kiegyensúlyozottság. Ma már nem félek a nagy szavaktól, bátran mondom: a boldogságra kell törekednünk minden erőnkkel. Igen, KELL. Kötelező. Feladat. Nem is bonyolult - mégsem könnyű.

Van egy életünk: férj-feleség, 3 gyerek, little house, ahol, élünk. Ezzel kell kezdenünk valamit, ami mindenkit boldoggá tesz. Igen: kell főzni, mert szükséges, mosni, takarítani stb. éppúgy. De ez csak díszlet. Mindennek a közepén az áll, hogy fel kell nevelni 3 gyereket. Mégpedig nem akárhogyan: három boldog gyereket kell nevelni - hogy erős, okos és jó, de főképpen boldog felnőttekké váljanak. Ez a lecke. A cél legalább már világosan látszik. Na de hogyan? Hogyan lesznek boldogok ők is, én is, mindenki?

Hagyjam a dagadt ruhát másra? És válasszam Hitchcockot??? Attól boldogok leszünk?? Nem hinném.

A varázsszó

Nem írom le végig a gondolatmenetet - nem is biztos, hogy tudnám - , de elmondom, mire jutottam. A varázsszó, amely képes megváltoztatni az életünket, a "fészek". Egy meleg, biztonságos, de azért átlátható fészket szeretnék magunknak. Abban boldogok lennénk mind: fiókák és szülők egyaránt. Ez az út. Ami ehhez kell, azt megcsináljuk, ami nem, "kidobjuk".

És hihetetlen, de működik a dolog! Segít kiválasztani, mi az, ami elengedhetetlenül fontos, és mi az, ami csak külsőség. Mi az, amitől jobban érezzük magunkat, és mi az, amit csak az elvárások kedvéért tennénk meg. Ettől a szótól világossá válik minden. Például az, hogy kicsik még ezek a gyerekek, többet kell melengetni őket a szárnyaim alatt. De persze a házat is rendben kell tartani, rendre is kell őket nevelni, és sütni-főzni is kell, mert az igazi fészekben nincsenek híján a finom falatoknak sem.

Sok apróság megváltozott. Ha régen sok dolgom volt, most még több lett - egészen délután fél négyig. Elhatároztam ugyanis, hogy idáig minden munkámat el kell végeznem. Az az idő - amíg a fiúk iskolában vannak - áll a rendelkezésemre, hogy otthonossá és biztonságossá tegyem a díszleteket. A többi időt a gyerekekkel töltöm.

Senki ne aggódjon: mosunk is, takarítunk is, főzünk is - főleg az utóbbit. De nem a brillírozás a cél. Veszem elő a régi jó szakácskönyveket: Horváth Ilonát, Z. Tábori Piroskát. Nem mondtam le az egészségességről sem: zabpehellyel berántani az ételt semmivel nem tart tovább, mint liszttel. A zöldségeket meg előre megmosom a salátákhoz, amikor még ráérek (nappal vagy este, mikor a gyerekek már ágyban vannak), hogy utána minél gyorsabban menjen minden. Írok előre heti menüt és alaposan átgondolok minden hirtelen jött ötletet is: nem veszítünk-e többet a réven, mint amennyit nyerünk a vámon, azaz kell-e az adott dolog a "fészek-feelinghez", vagy az már így is megvan, csak felesleges energiaráfordítás lenne.

Volt egy botlásom még az elején, de aztán belejöttem a dolgokba. Itt csak pár szóban mondom el, mert már így is hosszúra nyúlt a beszámoló, de a Csokigyár Facebook-oldalán elolvashatjátok a bővített változatot. Egyszer beleestem a hibába, hogy olyasmit készítettem, ami nem fért bele az időbe. Igaz, megvolt a kérés, megvoltak az előnyök is, de mégis. Palacsintát sütöttem, mert az jutott elsőre eszembe - holott vannak annál gyorsabb, hasonlóan finom édességek is, melyek az adott helyzetben éppúgy megfeleltek volna. Együtt kevertük a tésztát, beszélgettünk, míg kisütöttem azt a párat, ami a vacsorához kellett, s elmondhatom, hogy az egész délutánt a fiaimmal töltöttem. Mégsem teljesen úgy, ahogy azt szerették volna. Sebő ezt a nap végén a szememre is vetette. Akkor emiatt nagyon el voltam keseredve, hiszen a palacsintát sem magamnak sütöttem, s a délután többi része teljesen az övék volt... Ma már látom, hol csúszott hiba a rendszerbe, s azóta igyekszem kerülni az efféle buktatókat.

Apróságok, figyelmességek

Azért vannak újdonságok, nem mondunk le mindenről: egyszerű nasik, apró figyelmességek. Különösen a vacsorákra fókuszálok mostanában. Nem annyira arra, hogy különleges legyen, hanem a meghittségére. Igyekszem szépen megteríteni és megadni a módját, no csak amennyire az családi körben még nem túlzás. Én magam nagyon kedves emlékként őrzöm gyerekkoromból sok nyári vacsora emlékét. S miért ne lehetne ugyanezt a meghittséget megadni télen is???

Büszkén mesélem el Nektek, hogy két napig szemeztem a megtisztított gombafejekkel. És a végén megálltam, hogy NE rántott gombát készítsek belőlük! Töltött gomba lett, gyors, finom, szép vacsorának. A receptet még tökéletesítem, de azért leírom, mi volt benne, mert így is finom volt, különösen a kicsorgó "leve".

Fűszervajat késztettem sóval, kakukkfűvel és fokhagymával. A félkész bagetteket bevagdostam, s ezzel kenegettem meg sütés előtt. A maradékhoz hozzátettem fél fej összedarabolt lilahagymát, s a gombafejekbe kanalaztam. 15 perc alatt meg is volt az egész, tokkal, vonóval. Sőt, míg sültek, addig az előző nap megsütött padlizsánból is elkészült a padlizsánkrém.

Egy másik este rántottát sütöttem. Alacsony tűzön, sok friss petrezselyemlevéllel. Igazán mondom: különleges volt.

Melegszendvicset is újítottam: a megszokott kapros túróst most kiegészítettem egy kis citrommal, citromhéjjal és szintén friss petrezselyemlevéllel. Mindjárt írom a receptet is, próbáljátok ki: a petrezselyemlevél és a citrom tökéletes párost alkot!

Citromos-petrezselymes-túrós melegszendvics

Hozzávalók:
20-25 dkg túró
1 teáskanál kaporlevél
1 evőkanál tejföl
fél csokor petrezselyemlevél apróra vágva
1 citrom reszelt héja és a felének a leve
1 tojás
só
kb. 10 dkg reszelt sajt

Elkészítés: A hozzávalókat a sajt kivételével mind összedolgozom. Közben a kenyereket kissé megpirítom (sütőben vagy kenyérpirítóban), hogy a túrós massza ne áztassa el. A túrót a tetejére kenem, rászórom a sajtot. 180 fokos sütőben sütöm, míg a sajt aranyszínű nem lesz.

Gyors desszert quarkból (vagy túróból és tejfölből)

A gyors desszert nálunk legtöbbször házi gyümölcsjoghurt, de most híján voltunk a joghurtnak. Szerencsére volt quark, s pillanatok alatt remek kis édességet varázsoltunk.

Hozzávalók:
25 dkg guark vagy (20 dkg túró + 2 evőkanál tejföl)
1 evőkanál áfonyalekvár
némi vaníliás cukor (kóstolni kell, nekem kevés kellett, mert jó édes volt a lekvár)
2 evőkanál sűrű tejszín

Elkészítés: Ezeket alaposan összekeverem, és már kész is! Csak arra vigyázzunk, hogy eleget csináljunk belőle! Nincs képem róla - de nem mondom, hogy sajnos. Ez is a lecke része. (Kellenek alkalmak, amikor nem fényképezünk.)

Citromos kevert kalács citrommázzal

A vasárnap reggel különleges. Mivel a férjem szombaton is dolgozik - a gyerekek meg hétvégén és ünnepnapokon rendesen előbb kelnek, mint máskor, ez az egyetlen nap marad, hogy mi, felnőttek is pihenjünk. Vagy legalább az egyikünk. Akár így, akár úgy, nagyon megkönnyíti az életet, ha vasárnap akad valami finom sütemény, ami reggelinek is megteszi. Ezért a szombat estét úgy terveztem, hogy beleférjen még egy citromos koszorú.

Eredetileg persze nekem is kelt kalács jutott az eszembe, de úgy látszik, valóban fejlődőképes vagyok: le tudtam mondani róla egy sokkal egyszerűbb, hasonlóan finom, noha nem annyira klasszikus változat kedvéért. Így készült el a kefires-bögrés kevert süti joghurtos-citromos változata. A máz pedig a múlt heti citromtorta cukorszirupjából készült cirka 3 perc alatt. Nagyon egyszerű!!! És bár nem kelt tészta, igazi reggelire való étel, álmos, ráérős vasárnapokra!

Hozzávalók a koszorúhoz:
3 tojás
1,5 bögre fehér liszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
3/4 bögre étolaj
1 bögre joghurt - sőt én most hozzáadtam még 2 kanálnyit, mert túl sűrűnek találtam a tésztát
3/4 bögre porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 kiskanál szódabikarbóna
1 citrom leve és reszelt héja (sőt, ha van otthon több, még többet is elbír)

Elkészítés: Először a nedves hozzávalókat öntöm egybe, majd szépen kikeverem az egészet úgy, hogy apránként hozzáöntöm a szárazakat. Nagyjából piskóta sűrűségű tésztát kapok így. 200 fokos sütőbe teszem úgy, hogy egy kis lábasban vizet teszek a sütő hátuljába, majd betolom a sütőbe a tepsit. Elég sokáig, minimum 3/4 óráig kell sütni. Ha félünk, hogy közben a teteje megég, helyezzünk a sütemény tetejére egy alufóliát anélkül, hogy azt rögzítenénk a tepsihez.

Így állunk tehát: szigorúbb szabályokhoz tartom magam, mint valaha, hogy gyakrabban jusson időm magamhoz ölelni a fiaimat. Szemem előtt a varázsszó, a megálmodott meleg fészek, amiben mindnyájan jól érezzük magunkat. Amire jó lesz majd visszaemlékezni, ahová jó lesz majd visszatérni mindig - bárhol legyen is.