Minimalista karácsony - dús kalácsok

Mivel idén 23-án csúcsosodott a megfázásom, de még javában kitartott másnap is, némi hiányt szenvedett mind a karácsonyi készület, mind a karácsonyi menü. És milyen jó volt így!!

Fontossági sorrend: desszert után a fő fogás

24-én reggel (is) arra ébredtem, hogy alig állok a lábamon, ezért gyors számvetést kellett csinálnom: mi az, ami kötelező, mi az, ami akár el is maradhat. S mi, ami elmaradhatna ugyan, de talán még így is belefér a menübe.

A következő lett: az első számú kötelező a desszert. Anélkül nincs ünnepi vacsora. Volt már ugyan néhány vajling mézeskalácsunk, de hát, az csak olyan, mint a hamuba sült pogácsa: túlélésre van. Az igazi desszert ilyenkor az én kakaós-marcipános és citromos-mákos kalácsom. Mivel 2-3 édességre specializálódott torkosborzzal élek együtt, s magam sem vetem meg az efféléket, teljesen világos volt, hogy kalácsnak lennie kell - ha hordágyon dagasztom is be (na, persze, ez azért nem volt kilátásban).

A halászlé sem maradhat el, mert komoly áldozatok árán végre sikerült pontyot beszereznünk - így végre nem tengeri halból kell készíteni a halászlét. Igen-igen: jól olvasták! Nem vagyok rá büszke, de volt két olyan évünk, mikor kísérleteket tettem az imént említett dologra...hááát...nehéz idők voltak, sok mindenre rákényszerültünk akkoriban.

Elmondom, hogy volt. Ebben az országban (Anglia) egyetlen édesvízi halat ismernek a nagy tömegek, a pisztrángot. A pontyot, harcsát, csukát még véletlen sem. Talán ennek is megvan az oka: ha egy horgász kifog néhány halat, akkor egyet hazavihet, a többit vissza kell dobnia...De többnyire azt az egyet is visszadobják, mert el sem tudják képzelni, hogy a nem-tengeri halak is ehetőek. Na, hát, ebből a helyzetből készítsen az ember hagyományos magyar karácsonyi menüt! (Azt még nem is mondtam, hogy a mákot 50-100 g-os kiszerelésben árulják.)

Szerencsére azonban van egy megmentőnk: a lengyel bolt! Beletelt ugyan 2 évbe, mire rájöttünk, hogy a lengyelek, akik sokan vannak itt, s akik hozzánk hasonlóan kissé idegenül kóvályognak az itteni szupermarketek sorai közt, mert még az is totál másmilyen, mint odahaza, na, szóval, a lengyelek, régi kontinentális barátaink több üzletet is fenntartanak a környéken. Mikor először voltunk lengyel boltban, olyan katartikus élmény volt számomra, hogy közel álltam a síráshoz. Maga volt a Kánaán. Van ott minden. Sorolom: rendes, európai kenyér (nemcsak ez a szivacsos kocka, amit ''toast''-nak neveznek, vagy a baguette, ami viszont már másnap kemény), van köles, hajdina, apró szemcsés zsemlemorzsa (igaz, én magamnak készítem, na de akkor is), gríz, szafaládé, füstölt, paprikás kolbász, túró, mák (normál 250g-os csomagolásban), kefir(!), savanyú káposzta és kovászos uborka(!!), petrezselyemgyökér(!!!) éééés karácsonykor még ponty is!

Tavaly volt az első év, hogy sikerült belőle szereznünk, de azt az évet én nem számolom, mivel a legkisebb csemetém mostanság lesz 5 hónapos, s tavaly ilyenkor épp nem nagyon élveztem semmiféle gasztroprogramot, legkevésbé amiben hal volt. Idén tehát semmiképp sem maradhatott el a pontyhalászlé. A guba elmaradhatott volna, de az még éppen belefért.
Másnapra halasztottam viszont a sült pisztrángot és tartozékait (saláta, párolt zöldség, krumpli) s ez elég komoly energiamegtakarítást jelentett.
Így egyszerűsödött - s utólag bátran mondhatom: tisztult le - a karácsonyi menü: halászlé, guba, kalács.

Kalácsokról minden időben

S, akkor most az ünnepi menü esszenciája, a kalács - ahogy ígértem.

A bejgli csodálatos dolog: állítólag sokáig eláll anélkül, hogy kiszáradna...Nem tudom. Mi valami bűbáj áldozatai lehetünk, mert nálunk valahogy nem állnak el sokáig a sütemények soha. Így aztán én bátran süthetek ilyenkor is bejgli helyett kalácsot: még sosem száradt ki. De nem ezért sütök - hanem a nagyanyám miatt.

A nagyanyám (mint mindenkié) remek kalácsot tudott sütni.
Én csak elsóhajtottam magam reggel, hogy úgy ennék egy kis kakaós kalácsot, s mikor megjöttem az iskolából, ott várt a kredencen a vasalt konyharuha alatt a gyönyörű, fényes, aranybarna kalács. Máig sem jöttem rá, hogy csinálta: rengeteg kakaóval, melynek egy cseppje sem folyt ki...Nézni is öröm volt, hát még enni!

A nagyanyám, remek rétest tudott sütni. Maga nyújtotta (és nem ám a nyújtófával, hanem a két kezével, akkorára, mint az asztal, sőt, még nagyobbra is), s mikor kisült, egyszerre volt ropogós és lágy, mákos is meg meggyes is.

A nagyanyám nem sütött mézeskalácsot, ezért nem csak hogy azt nem tudom, melyik az igazi mézeskalács-recept, de még azt sem, hogy milyen is lenne az igazi íz...

A nagymamám azóta már az angyaloknak süti a süteményeit, én meg azon töröm a fejem, hogy most már ki tanít meg engem, teszem azt, rétest nyújtani...Próbálkozok rendre a kakaós kaláccsal is, de egyelőre nem sok sikerrel. Így aztán sütöm, amit tudok és azzal biztatom magam, hogy bár ez nem olyan, mint az övé, de talán van olyan jó a maga nemében...

Így lett a kakaós kalácsból kakaós marcipános, a meggyes-mákos rétesből citromos-mákos kalács. Az első, azt hiszem, nem szorul további magyarázatra - a második annál inkább.

Hogy miért nem rétes, hanem kalács, az könnyen kitalálható. De hogy miért nem meggyes-mákos? Hát, mert itt a meggy is erősen hiánycikk. Sok erre a cseresznyefa - de meggyfa egyáltalán nincs. Fogalmam sincs miért. Talán érdeklődés hiányában. A meggynek ugyanis még igazi neve sincs ebben a nyelvben: csak savanyú cseresznyének hívják...

Nekem azért erre is volt egy átmeneti megoldásom. Nem, nem a lengyel bolt, meggyet még ott se kaptam. Van azonban a házunk előtt (a senki földjén) néhány szép nagy madárcseresznye-fa. Aprócska gyümölcseinek íze kissé kesernyés magában, de ha lecukrozom, senki nem mondaná meg, hogy nem meggy. Macerás munka, de megéri. Egyetlen gond van vele, hogy nem véletlenül hívják madárcseresznyének: versenyben vagyunk a szárnyasokkal - és van, hogy ők nyernek. Idén is fölfalták előlünk...Talán jövőre megint mi leszünk az ügyesebbek, s akkor karácsonyra citromos-mákos helyett megint meggyes-mákost ehetünk.

Kakaós-marcipános kalács

Hozzávalók:
0,5 kg liszt (én mindenbe teszek teljes kiőrlésűt is, kb. az 1/3-át, de fehér lisztből is tökéletes)
4 dkg élesztő - szárítottból kevesebb is elég
10 dkg cukor (aki kevésbé édesen szeretni, kevesebbet tegyen!!)
kb. 2,5 dl langyos tej
12,5 dkg vaj
2 tojás
1 csipet só
1 tojás sárgája és még némi tej megkenni a tetejét

A töltelékhez:
15-20 dkg marcipán
10 dkg puha vaj vagy margarin
6-7 kanál cukrozott kakaó (bolti tökéletesen megfelel)
némi keserű kakaó

Elkészítés: Szárított élesztőt használok, de nem bízom a véletlenre, megfuttatom azt is kevés langyos tejen kis cukorral, liszttel. Amíg az élesztő futkározik, egy kelesztőtálba szórom a sót, a tojásokat, a vajat, a lisztet és a cukrot, de nem keverem őket össze. Mikor az élesztő szépen felhabosodott, a liszt közepébe egy mélyedést fúrok, abba beleöntöm a tejes élesztőt, s kicsit összekutyulom a liszttel és a cukorral, teszek hozzá még némi tejet, majd ismét adok neki egy kis időt (ez alatt el lehet készíteni a tölteléket). Aki tudja, tegye a kályha közelébe, mivel azonban nálunk ez nem megoldható, én vízen kelesztem. Megmelegítek egy nagy lábas vizet, majd lekapcsolom alatta tűzhelyet. Ha már nem tűzforró, megfordítom a fedőt, és arra teszem a kelesztőtálat. Elég gyorsan megkel rajta a tészta, felfut az élesztő.
Na, szóval, mikor mikor már jó habos a "lisztem", akkor fogok egy kerek, de lapos végű fakanalat és azzal keverem (utálom, ha tésztaragacsos lesz a kezem) szépen adagolva bele a maradék tejet, majd dagasztom, míg hólyagokat nem vet. Akkor ráteszem a fedelét vagy egy konyharuhát, és mehet vissza a vízzel telt lábas tetejére.
Mikor kétszeresére kelt, lisztezett deszkán kinyújtom, és rákenem a tölteléket.

A töltelék nagyon egyszerű. A marcipánt apóra morzsolom (ezt könnyebb, ha picit megmelegítem előtte a mikróban, de csak picit!!)vagy lereszelem nagy lyukú reszelőn (ezt könnyebb, ha már kicsit kemény a marcipán). Összekeverem a vajjal, cukrozott kakaóval, kicsit összemelegítem, majd a tésztára kenem. Ha netán túl folyékony, várok kicsit, majd, mielőtt feltekerném megszórom keserű kakaóval.

Tepsibe, sütőpapírra teszem, megkenem a tetejét tejes tojássárgájával. Előmelegítés nélkül, hideg sütőbe teszem a sütő középső rácsára és 180 fokon sütöm kb. fél óráig - mielőtt kivenném, azért egy fogpiszkálóval ellenőrzöm, hogy valóban megsült-e.

Két rúd lesz ebből a mennyiségből.

A mákos-citromos kalácsot bármilyen bevált kalácsrecept alapján készíthetjük, akár az előbbivel is, a lényeg a töltelék. Cukorban eltett citromhéjdarabokat kell tenni bele. Nem tudom, árulnak-e cukrozott citromdarabokat odahaza. Itt talán igen, de én magam csinálom. Na, nem karácsonykor, hanem év közben folyamatosan. Egyébként cukrozott narancshéjjal is működik a dolog.

Cukrozott citromhéj (narancshéj)

Waxolatlan citrom kell hozzá. A citrom héját alaposan megmosom, majd krumplihámozóval leszedem a héját, és este tévénézés közben egy ollóval apró kockákra vágom. Majd egy kicsi üvegbe teszem, annyi cukrot szórok rá, amennyi teljesen ellepi, és a biztonság kedvéért egy kis vodkával is meglocsolom. Az üveget lezárom, de bármikor fel is nyithatom. Hűtést sem igényel. Ha legközelebb új citrom kell a limonádéhoz, annak a héját ugyanígy elkészíthetem, beletehetem az üvegbe. Csak arra kell vigyázni, hogy a cukor teljesen ellepje.

Mézeskalács

Ami a mézeskalácsot illeti, bár még nem találtam rá az igazira, mégis elmaradhatatlan: a fiúk, menetrendszerűen rájárnak. Nem is érdemes túl korán elkészíteni karácsony előtt, mert akkor elfogyna, mire megpuhul. A tésztát elkészítem az adott recept szerint, annyi különbséggel, hogy kicsit kevesebb fűszert teszek bele az előírtnál. szétszedem kb. 5 kis cipóra, és jöhetnek a variációk: az egyikbe narancslekvárt keverek, a másikba kakaót, a harmadikba körtelekvárt és őrölt fahéjat, a negyedikbe őrölt gyömbért, az ötödiket hagyom, ahogy van. Ha az adalék sűríti a tésztát, adok hozzá egy kis vizet, ha lágyítja, akkor egy kis lisztet - hogy olyan állaga legyen, mint eredetileg.

A díszítést együtt szoktuk csinálni a gyerekekkel - egy álló napi munka. Többnyire magokkal díszítünk: napraforgóval, tökmaggal, darabolt mandulával. Azonkívül elmaradhatatlan a cukrozott narancshéj (ezt odahaza is lehet kapni a boltban, de a citrom mintájára házilag is elkészíthető az év folyamán), a fahéjas cukor és persze, a bármilyen lekvár.

A magokat kissé felvert tojásfehérjével vagy sárgájával ragasztjuk a tésztához - a lekvárt is a cukrot is a nyers tésztára kenjük/szórjuk.

Betegség ide vagy oda: remek karácsonyunk volt. A helyzet az, hogy amúgy is mindig túl soknak bizonyult a két fő fogás Szentestére. Nálunk csak az édességből nem lehet túl sok, az meg volt bőven. És tényleg: kényelmesen elég lett minden - én nem merültem ki teljesen, mire az ünneplésre került volna a sor, és végre nem úgy álltunk fel az asztaltól, hogy legszívesebben rögtön vissza is tottyantunk volna. Jutott erő és jókedv a közös ajándékbontogatásra s a közös játékra a gyerekekkel. Megint reménykedem, hogy jövőre talán megúszom a betegséget, de tanultam a dologból végre: a menüt jövőre is így csinálom.