Süssünk-főzzünk, melegedjünk!

A hóesés gyönyörű volt, a fiúk az ablakból nézték, másnap pedig hóembert építettek, kúsztak-másztak a hóban. A lakás viszont nagyon lehűlt ezeken a hideg napokon.

Hideg napok

Tulajdonképp örülök ennek a hidegnek. Megnyugszom tőle - legalábbis ilyenkor. Télen legyen hideg, nyáron legyen meleg! Csak egy a bökkenő: ezeket az angol lakásokat kb. plusz 6-7 és 25 fok közötti hőmérsékletre tervezték. A szigetelésük nulla, a szellőzés pedig azt jelenti, hogy minden szobában van a falban egy lyuk, amit bár kívülről rács fed, azért vígan ki is kukucskálhatunk rajta, ha a kedvünk úgy tartja. (Kele szokott is.)

Igaz, van fűtés! Ami elektromos árammal működik - mégpedig éjszakaival. Vagyis hőtárolós elvű: éjjel 1-kor bekapcsol, fűt, és gyűjti magába (a benne levő samott téglákba) a hőt, reggel 7-kor pedig kikapcsol, és onnantól csak a tárolt meleget engedi ki. Ezzel sincs semmi baj egészen addig, míg 3-4 fok alá nem megy a hideg. Ha viszont megy, netán mínuszba is, akkor már 5-kor meg akarunk fagyni a lakásban. Estére ugyanis, épp addigra, mikorra a legjobban lehűl a levegő odakint is, szépen elfogy a tárolt hő, bármilyen óvatosan is adagoljuk a nap folyamán.

Szóval hiába tudom én, hogy hol a boldogság mostanában, ha este hideg van, és ettől a hidegtől barátságtalan lesz az egész lakás. Felöltözni lehet ugyan, de a rideg szürke esték ettől még maradnának - ha annyiban hagynánk.

De persze nem hagyjuk! Míg kevesebb volt a gyerek, és kevésbé voltak betáblázva a délutánjaim, rendszeresen ilyenkorra ütemeztem a vasalást. Ezt a megoldást azonban sajnos most egy-két évre mellőzni kell, mert már többségben az apróság, és még túl széllel béleltek ahhoz, hogy a dolog biztonságosan megoldható legyen. Ezzel legfeljebb 9 után lehetne felmelegíteni a helyiséget, mikor ők már mind alszanak, addigra viszont erősen csökken a forró vasaló motiváló ereje: ilyenkor már nem annyira a vasalódeszka mellé, mint a jó meleg paplan alá vágyom én is melegedni.

Most máshogy élünk a lehetőségeinkkel. Számos hátránya van, de a napokban végre élvezhetjük, hogy a konyhánk egy légterű a nappalival (ami egyben az ebédlő is): ha főzök, melegszünk mi is. Hát még ha sütök!

"Szerencsére" a sütőnk sem mai példány már, Kelemen is kezelésbe vette az ajtaját az elmúlt években, ezért nem szigetel rendesen: ha bekapcsolom, rendesen felmelegíti a nappalit... És itt el is jutottunk a megoldáshoz.

Süssünk-főzzünk: melegedjünk!

A héten előnyben részesült minden, ami forró és folyékony. Délutánonként angol teát ittunk (félig-meddig) angol-módra. Ötkor szertartásosan körbeültük az asztalt, tejeskancsó, cukortartó, mézes csupor, rubint "téa", sárga páragőz. A fiúk édes-mézes fahéjast ittak - mely igaziból nem is tea, csak szárított alma-forrázat. Már az illatával is igazi melegséget áraszt, és persze nagyon finom. Én pedig könnyű, fűszeres Lady Grey-t kevés tejjel, ahogy azt kell. Ehettünk volna mellé apró háromszög alakú szendvicseket, de ezen a téren ismét felülírtuk az angol szabályokat. Senki ki nem találná, de mi bizony kivétel nélkül mindig süteményt ettünk hozzá: kuglófot, kevert mákosat, zabos-mézes kekszet.

Vacsorára elővettük az öreg kedvenceket: a tejben főtt tésztát és a tejbegrízt, bundáskenyeret, melegszendvicset és forró levest. Ittunk kakaót mindenféle változatban: a gyerekszekció fehér, tej- és étcsokival, tejszínnel és tejszínhabbal. A felnőtt részleg reggel kávéval, pizsamaosztás után Bailey''s-zel. Szombat este pedig forralt borral búcsúztattuk a munkahetet - s gyönyörködtünk az épp megeredt hóesésben.

Zabos-mézes kekszvariációk

Az ős-eredeti recept Stahl Juci néni egyik receptes könyvében található. (Félreértés ne essék: nem gúnyolódásból nevezzük őt így, hanem tiszteletből és kedvességből. Hogy nézne már ki, ha egy felnőtt nőt, akit személyesen nem is ismerünk, a fiaim csak úgy "lejuditoznának" csak azért, mert szakácskönyvet írt? Nálunk a felnőttek mind nénik és bácsik - kivéve, akik maguk kérik, hogy ez ne így legyen. Mozart bácsi zenéjét hallgatva Gazdag Erzsi nénit és Kányádi Sándor bácsit olvasunk - no meg Horváth Ilona és Stahl Juci nénit.) Sokszor elkészítettem ezt a receptet, de sosem volt elég a megadott mennyiség. Közben kissé a magam keze alá is alakítottam.

Alaprecept

Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
25 dkg finomliszt 
2 kávéskanál őrölt fahéj
5 evőkanál barnacukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
20 dkg vaj
4 evőkanál nem túl édes méz (a sötét erdei virágméz kilőve, de az akácméz, hársméz vagy az olcsó bolti kevert mézek tökéletesek hozzá)
némi tej
esetleg mazsola

Elkészítés: A sütőt 175 fokra melegítjük. Az alapanyagokból jól formázható tésztát gyúrunk.

A tésztából kis golyókat formázunk, s azokat egymástól kb. 3-4 cm távolságra elhelyezzük egy sütőpapírral bélelt vagy kivajazott tepsin szép sorban. Majd lelapogatjuk őket a kezünkkel, hogy 2-3 mm magas korongokat kapjunk (ha vékonyabb, akkor ropogósabb lesz, ha vastagabb akkor lágyabb, omlósabb. Ki hogy szereti...)

12-13 perc alatt (az én sütőmben kicsit több idő) megsülnek. Ha kicsit kihűltek, akkor lehet leszedni őket a tepsiről.

Kakaós-meggyes kekszvariáció

Az alaprecepthez 2 evőkanál keserű kakaót és kb. 2 evőkanál fejtett, cukrozott, kissé feldarabolt és alaposan lecsöpögtetett meggyet teszek. (Én a karácsonyi írásomban említett madárcseresznyével csinálom. Az olyan pici, hogy nem kell darabolgatnom. Az igazi meggyet azért nem árt 4 részre szedni.)

Almás kekszvariáció

Az alaprecepthez 2 db lereszelt, cukorral és fahéjjal ízesített és alaposan lecsöpögtetett almát keverek.

Tényleg mindenhez jó: tea mellé, iskolai uzsonnának, joghurthoz, egészséges nasinak itthonra. Én leginkább útravalónak szeretem - hamuba sült pogácsa helyett (ha orvoshoz kell kutyagolni vagy a falu más részeire), iskolából jövet éhes gyerekekkel.

Ha még nem tettétek, próbáljátok ki!