Új idők, békebeli ételek

Gyakrabban vehetek garnélát, avokádót, mangót és finom kéksajtokat. Egészségesebben és egyszerűbben élünk – ahogy általában az ünnepek után. De nem csak erről van szó. Megpróbálom az elején kezdeni.

Én alapvetően egy „rendes” lány vagyok – a szó etimológiai értelemében. Nem vagyok mániákus, de kedvelem a rendet, és nem röstellek tenni is érte. Alapos vagyok és szeretek pontos lenni. Akik régóta (több mint tíz éve) ismernek, azok tudják ezt. Akik meg csak azóta, hogy gyerekeim vannak, azok azt hihetik, nem állok az önismeret magaslatán, ha ilyennek látom magam... Ez az ellentmondás határozta meg az elmúlt nyolc évemet. Sokszor terveztem már, hogy írok erről egy hosszú és alapos önvallomást, de ezidáig nem sikerült. (Ez sem az lesz.)

Aki két-három kicsi gyerekkel él, annak tudnia kell, hogy a gyerekek erősen megnehezítik az ilyesfajta törekvéseket – akár az írásra, akár a rendre gondolunk. Persze ettől még lehetséges rendet tartani, de egy bizonyos határ fölött komoly ára van. Vagy cselédet, vagy idegbolondot csinál a családanyából. Meglátásom szerint más út nincs. Az egyetlen lehetséges megoldás, ha engedünk az elvárásainkból, de ez sem könnyű. Minél bogarasabb az ember, annál nehezebb, nekem is az volt.

Engem a rend nyugtat meg. Ha elalszik vagy távol van minden gyerek, csak akkor igazi a pihenésem, ha rend van körülöttem. Mégis meg kellett tanulnom hagyni az egészet, és beülni a rendetlenség közepébe „pihenni”. Sokszor sikerült. Nem voltam boldog tőle, de legalább futotta az időből egy kis kikapcsolódásra, hogy mikor majd ismét „munkába kell állnom”, jobban, vidámabban bírjam a gyűrődést. Máskor meg sírva pakoltam el újra, ami két órája még rendben volt. Vagy veszekedtem a gyerekekkel, hogy mozduljanak, rámoljanak már, ne tőlem várják a megoldást. Léteznek ennél kreatívabb módszerek is – de lássuk be: a kreativitáshoz is szükséges bizonyos mértékű kipihentség. Ördögi kör.

De nem panasz akar ám ez lenni, sőt! Jó híreim vannak! Végre ismét van értelme a rendrakásnak, az alaposságnak nálunk, s kezdek magamra találni. Nőnek a gyerekek, okosodnak, ügyesednek, és talán a nyolcéves küzdelem is meghozza gyümölcsét. Igen, megváltozott az életünk: segítséget kapok a fiúktól a rendrakásban, és a rendetlenség mértéke is kisebb. Jut idő kézműveskedni (együtt és külön-külön is), haladunk dolgainkkal, és végre nem csak a főzésben van sikerélményem. Új idők kezdődnek.

Heti menü

Ami a konyhát illeti, ott is látszik változás. Egyszerűbb, gyorsabb ételeket főzök – noha a változatosságról nem szeretnék lemondani. A heti menü megírása, ami már évek óta csak kínnal-keservvel vagy sehogyan sem ment, most ismét kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik. Rátaláltam ismét az ősi módszerre, ami nagyon megkönnyíti a menüírást: a hét napjainak étrendjét először általánosítva írtam meg, alkalmazkodva a saját heti időbeosztásomhoz.

Hétfő: vasárnapi maradék, kedd: főzelék nem húsos feltéttel vagy zöldséges egytál, szerda: serpenyős vagy tepsis húsos étel, csütörtök: leves és tésztaféle (tésztanap), péntek: hal, szombat: leves vagy főzelék és valami olajban sült, vasárnap: húsos étel zöldséges körettel, desszerttel. Sőt, a vacsorákat és a könnyebb ételeket, salátákat is betervezem a menübe. Szakállas módszer ez, nem én találtam ki, tudom. Nagyanyáink is ezt csinálták. Követtem én is, de az elmúlt időszakban valahogy ez sem működött. Most meg: mint a karikacsapás!

Van egy kis tanári naptáram – azok a legjobbak, mert mindenre, de mindenre van bennük hely -, abba gyűjtöm a terveket. Ha leülünk a fiúkkal szakácskönyvet nézegetni, és megtetszik nekik vagy nekem valami, csak annyit kell tennem, hogy beírom a megfelelő naphoz a naptárba: oda, ahol még nincs semmi. Vagy teszem azt, elsóhajtja magát valamelyik, hogy ő már úgy enne egy kis rántott húst, akkor kinyitom a naptárat, és beírom egy szombati naphoz. A kenyér- vagy kalácsféléket, gombócot csütörtökre (mert akkor érek rá ilyesmire), a fánkot, lángost szombatra, a tökfőzeléket, amit olyan régen ettem már, keddre. Akár hiszitek, akár nem, már április végéig „be vagyok táblázva”.

Így aztán a hétvégén nincs más dolgom, mint elővenni a naptárt, egy füzetet, amiből kitéphetőek a lapok, és néhány színes ceruzát (amikről óvodás korom óta nem tudtam leszokni – nyilván már nem is fogok), és szépen átláthatóan átmásolni mindent. Aztán egy hétig élvezni, hogy semmilyen konyhai ügyleten nem kell külön gondolkodnom, mert mindent kitaláltam már jó előre. A bevásárlás előtti nap pedig a menü és néhány feljegyzett aktualitás alapján 10 perc alatt meg tudok írni egy alapos és jó bevásárlási listát. Ráadásul még olcsóbban kijövök, mint valaha. Végre! Ez az idő is eljött – ismét!

És akkor most jöjjenek az egyszerű, gyors és többségükben könnyű receptek!

Zsályás pulykaragu

Hozzávalók:
1 kisebb póréhagyma karikákra vágva
40 dkg pulykamell
5 dkg császárszalonna - sima füstölttel is finom lesz - apróra kockázva
15 dkg gomba szeletelve
1 kaliforniai paprika kockázva
3-4 zsályalevél
olaj
só, bors
2 dl tejszín

Elkészítés: A pórét és a szalonnát kevés olajon feltesszük pirulni. Ha a póré üveges, jöhet a hús, majd a gomba. Fűszerezzük. Mikor a hús megpirult és a gomba levet eresztett, felöntjük tejszínnel, beletesszük a paprikát, és összefőzzük. Ha szükséges, még felöntjük egy kis vízzel.
A főtt köles tökéletes mellé, de rizzsel, krumplipürével is jó.

Halfilé citromos vajjal és diós burgonyával

Ennek a receptnek az eredetijét egy karácsonyi újságban láttuk meg valamelyik gyerekkel. A diós burgonya keltette fel igazán az érdeklődésünket, és utólag mondhatom: nem hiába!

Hozzávalók:
5-6 szelet tengeri halfilé
1 gerezd fokhagyma felszeletelve
5 dkg vaj
1 citrom
1 babérlevél
só, bors
petrezselyemzöld a tálaláshoz
4-5 kisebb répa hosszában felszeletelve
6-7 burgonya felkockázva
1 maréknyi dió

Elkészítés: 1. A krumplit feltettem sós, babérleveles vízben főni. A krumplis lábas tetejére helyeztem egy hozzá illő párolóedényt, abba tetten a répát. Így egyszerre készült el a kettő.
2. A halat mindkét oldalán besóztam. Egy serpenyőben a vaj felét feltettem olvadni, bele a fokhagymát, rá a halakat. Mikor az egyik fele megsült, megfordítottam, majd mikor az is jó volt, egy kis hőálló tálba tettem, rámorzsoltam a maradék vajat, és a sütőbe tettem 180 fokra.
3. A visszamaradt halléhez hozzácsavartam 1 citrom levét, és enyhe tűzön hagytam, míg elkészültem a krumplival is.
4. A krumpliról leöntöttem a levet, de csak annyira, hogy egy kevés azért maradjon. Belemorzsoltam 1 maréknyi diót, és visszatettem a már kikapcsolt, de még meleg platnira. Ott krumplinyomóval összetörtem.
5. A halat kivettem a sütőből, ráöntöttem a citromos mártást, és már tálaltam is mindent melegében.
Nem a megszokott párolthal-íz, de nem is szokatlan. Épp kellemes.

Mandarinos garnéla rizzsel

Sebő ezt kérte (meg is kapta) névnapi vacsoraként. Az ötlet is tőle származik, nekem csak el kellett készítenem. A dolog annyira bevált, hogy pénteken aztán a halat is e szerint a recept szerint készítettem.

Hozzávalók:
20-30 dkg megtisztított garnélarák
2 gerezd fokhagyma apróra kockázva
4 dkg vaj
só, bors
2 csipet gyömbérpor - ez ki is maradhat, ha valaki nem szereti
aprított petrezselyem
2 szem mandarin

Elkészítés: A vajon megpirítom a fokhagymás garnélát, sózom, borsozom, beleteszem a mandarint gerezdenként, megszórom gyömbérrel, kissé felöntöm. 10 percig főzöm (én a "főjön meg tutira, a többi nem számít"-elvet vallom, de állítólag elég, ha 3-4 percig fő). A végén meghintem petrezselyemzölddel.
Mi mással fogyasztanánk, mint rizzsel? :)

Coleslaw - káposztasaláta

Sültek mellé szívesen készítem ezt a salátát. Általában ez alapján a recept alapján csinálom, és csak picit változtatok rajta: több méz, kevesebb mustár, és ráadásnak legutóbb egy kis alma is került bele. Ez utóbbi Kelemen kívánsága volt.

Az én alapreceptem tehát a következő:

Hozzávalók:
1 fej káposzta cikkekre vágva
3 db nagyobb sárgarépa reszelve
1 fej vöröshagyma lereszelve
1 nagy pohár tejföl vagy joghurt
6 evőkanál majonéz
2 bő evőkanál akácméz
1 citrom leve
2 bő kiskanál mustár
só
bors

Elkészítés: A zöldségeket sóval meghintem, és alaposan összekeverem a mézzel. Majd a többi hozzávalóból kikeverem az öntetet. Összeforgatom a zöldségekkel, és legalább 4 óra hosszat hűtőben pihentetem, hogy minden szépen összeérjen.
Sültek mellé remek. Jó nagy adag lesz belőle, nem ennyi, mint a képen, de úgy szeretem, ha marad másnapra a szendvicshez, sajthoz, akármihez.

Sülttök-alma saláta

Kicsit kihúztuk az ünnepeket. Sokáig állt a karácsonyfa, és január végén jött el a tökfaragás ideje is minálunk. De stílusosak maradtak a fiúk: téli tökből jól berendezett iglut faragtak. Aztán mikor már nem volt olyan izgalmas a dolog (úgy harmadnapra), felszeleteltem, és sült tököt csináltam a téli kalyibából.

A sült tökből pedig levest és ezt a salátát:

Hozzávalók:
1 szelet (nem mézédes) sült sütőtök - felszeletelve
1 savanykás alma - felszeletelve
1 evőkanál akácméz
1 evőkanál szeletelt mandula
1 bő evőkanál napraforgómag

Elkészítés: A mézet az almára és a tökre tettem, összekevertem. Rászórtam a magokat, és már ettem is. Aki szereti, elbír még egy kis őrölt gyömbért, de szerintem így is tökéletes.

Írás

Na de térjünk vissza az „új élethez”! A fent részletezett változásokkal jár, amit már ti is észrevehettetek: írni is nehezebben ülök le. Mindennek megvan a maga ideje. Vannak olyan életszakaszok, amik kedveznek az írásnak, és vannak, amikor nem írunk, csak élünk. Van, amikor jólesik (sőt szükséges) naponta beszámolni arról, mi történt velünk. És van, amikor csak hagyjuk, hogy lerakódjanak bennünk a napok, hetek, hónapok. Jó is ez így.

Most úgy tűnik, maradandó ez a változás. Talán ezután ebben a mederben telik az életünk. Lehet, hogy mostantól nem a konyhában születnek majd a legjobb gondolataim...

Nem, nem köszönök még el, várok egy kicsit. Akartam, de mégsem. Azt gondoltam, itt az ideje lezárni ezt a hároméves, csokigyáras időszakot, megújulni, más, új utak felé nézni. S talán valóban így is van. De nem akarok elhamarkodottan dönteni, szeretném megadni a kellő időt: alapos és körültekintő lenni (ha már ilyen szépen visszataláltam önmagamhoz). Mindig nehéz az elválás, ám ha szükséges, meg kell tenni. Ha. És ez itt a kérdés.

Életemben nagyon kevés embertől szakadtam el végleg. A kapcsolatok minősége, intenzitása az életünkkel együtt változik, de szerencsére nagyon ritkán adódott olyan alkalom, hogy véglegesen és visszafordíthatatlanul el kellett válnom valakitől, akit megszerettem vagy akik megszerettek engem.

Ha úgy hozza a sors...?

Mi lenne, ha mi is nyitva hagynánk ezt a kaput? Ha nem mondanánk, nem ígérnénk semmit, csak járná mindenki a maga útját? S alkalom adtán, a közeli vagy távoli jövőben megörvendeztetnélek benneteket egy-egy gyors vagy kiadós levéllel? Ha néha küldenék egy-egy apróságot, vagy váratlan vendég lennék nálatok? Vajon szívesen látnátok úgy is?

Szeretettel: