Kávés csokimousse balzsamecetes eperraguval bonbonba álmodva

Elkészítés: A tölteléket készítjük először. A tejcsokit összetörjük, és egy tálba tesszük. A tejszínt a vanília kikapart belsejével egy kis lábasban megmelegítjük. Ha megmelegedett, leöntjük vele a csokit, és addig keverjük, míg elolvad. Beleöntjük a kávét, a balzsamecetet és a vörösbort, és alaposan elkeverjük. Beleforgatjuk az összetört epret, legvégül a vajat is alaposan elkeverjük benne.

Ezután elkészítjük a csokiburkot. Ha nem polikarbonát formában készítjük, készíthetjük jégkockatartóban is úgy, hogy az olvadt csokival kikenjük a lyukakat, hűtőbe tesszük 10 percre, majd ismét átkenjük csokival, megint lehűtjük. Beletöltjük a tölteléket (de csak a mélyedések 3/4-éig), aztán mindegyiket alaposan lezárjuk csokival, és a felesleget lehúzzuk.

Hűtőbe tesszük negyed órát, majd kiütögetjük óvatosan a bonbonokat.

Polikarbonát bonbon (vékony burok): kiméred, mennyi csokira van szükséged, és elkezded melegíteni. 45-50 fokra melegítjük a csokit. Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, de a legtökéletesebb kristályosodás akkor jön létre, ha betartod a hőfokokat. De amire nagyon figyelj, hogy SOHA ne melegítsd 70 fok fölé a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég! Én ehhez elektromos csoki fondüt használok.

Amíg a csoki melegszik, a konyhapultra vágunk egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elővesszük a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezhetünk a sütőpapírra.
Mindezek után visszahűtjük 29 fokosra.

Kevergetjük egy kiskanállal folyamatosan (bár akkor se lesz semmi, ha csak néha rákeverünk, csak ne dermedjen meg sehol a csoki). Az is működőképes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni...

Majd újra rámelegítünk, míg eléri a 30-31 fokos hőt az olvadt csokink.
A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit. Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk. Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rátapadjon a csoki, de természetesen az a legjobb, ha teli tudod tölteni a mélyedéseket csokival. Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit. Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak. Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a forma hátát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel, és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk, és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre (kb. 12 fokosra).

Ezzel a módszerrel érjük el azt a szép vékony, roppanós csokiburkot.
Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csokifondübe, és melegen tartjuk/újra melegítjük majd, ha talpalni fogunk.

Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel) kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt, ki is jön. Amikor kiveszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.

Ezután a már előre elkészített tölteléket (és ha az meleg töltelék volt, mint pl. egy ganache, akkor már lehűtve) beletöltjük a hüvelyekbe.
Maximum a formák 3/4-éig töltjük a tölteléket, hogy le tudjuk zárni a bonbonokat. Ha megtöltöttük mindet, akkor én itt is az asztalhoz szoktam csapkodni egy kicsit a formát, hogy a légbubik innen is kijöjjenek, és ha olyan a töltelék, akkor szépen elterüljön.

Visszatesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hiszen ez az alja, ennek nem kell csillognia. De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll. Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé. (A hőfokok - ismét mondom - csokifüggők.)

Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat. Kicsit odacsapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez a formát, hogy a levegő ismét kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzzuk magunktól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé, le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.

Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.
A hűtőből utoljára kivéve (ilyen formán) ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak. :) Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat. :)

Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!