Egzotikus csók és gyilkosság 15.

– Szia, Hannah – köszönt vidáman Lisa, mikor fél
nyolckor beviharzott a hátsó ajtón. Felakasztotta az
anorákját, egy papírsapka alá gyömöszölte a haját,
s már indult is kezet mosni. – Mivel kezdjek?
Hannah az utolsó adag tésztát is berakta a hűtő-
kamrába, majd ő is a mosogatóhoz lépett.
– Föltennéd a kávét? El kell intéznem néhány te-
lefonhívást. Bekevertem egy tepsire valót a Fehér-
csokis csemegéből, azt kéne megsütnöd először. Ma
kipróbáljuk a törzsvendégeken. És ma az is kiderül,
mennyire varázslatos a kertészkedésed, és mit
tudsz kezdeni a fokföldi ibolyámmal. Nem szeret-
nék börtönbe kerülni cserepes növénnyel szemben
tanúsított durva bánásmód miatt.

– Megterítem az asztalokat, és amint lefőtt, ho-
zok neked egy csésze kávét.
Miután Lisa kiment, Hannah fogta a telefont és
bepötyögte Doc Bennett számát.
– Doc Bennet.

Amolyan kurta-furcsa volt a fogorvos hangja, és
Hannah az órára pillantott. Talán a háromnegyed
nyolc kicsit korán van még egy félig-meddig vissza-
vonult fogorvosnak?

– Jó reggelt. Hannah Swensen vagyok, innen a
Süti Édenből.
– Szervusz, Hannah. Még mindig úgy mosod a
fogad, ahogy tanítottalak?
– De még mennyire! – Az immár sokkal barátsá-
gosabb hang hallatán Hannah megnyugodott.
– Megfájdult a fogad?
– Nem, minden rendben. – Hannah képtelen volt
kitalálni valami alibi történetet a kérdéséhez, úgy-
hogy egyenesen, kertelés nélkül kibökte. – Azt sze-
retném tudni, járt-e magánál tegnap reggel Ron
LaSalle kezelésen?
– Zárva volt a rendelőm, Hannah. Szabadnapot
vettem ki, és meglátogattam a húgomat Little Falls-
ban. Kérdezd meg Norman Rhodest. Úgy hallom, ő
majdnem minden reggel pirkadatkor jár be a rende-
lőjébe, és bejelentés nélkül is fogad pácienseket.
– Köszönöm a tanácsot, fel fogom hívni. És tessék
beugrani a napokban egy sütire.

Hannah durcásan tette le a kagylót. Sosem úgy
alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Most kénytelen
lesz felhívni Normant.

Olyan ínycsiklandó kávéillat áradt be a boltból,
hogy muszáj volt bemennie és innia egy csésze fe-
ketét. Még nem főtt le egészen, mindazonáltal for-
ró volt, és ő hálásan kortyolgatta. Egy komplett kof-
feinlöket nélkül képtelen volna felhívni a pasast,
akit az anyja kiszemelt számára.

– Még nincs kész a kávé – fordult felé csodálko-
zó pillantással Lisa.
– Jó lesz ez így is – Hannah újabb kortyot ivott a
kávé ízű vízből.

És miközben a sürgölődő Lisát nézte, arra gon-
dolt, milyen ritkán mozdul ki a lány otthonról. –
Volna valaki, aki vigyázna ma este apádra? Kime-
gyek a Kaszinóédenbe, és szívesen meghívnálak va-
csorára, ha velem tartasz.

– Boldogan. Amióta megvettük a nagyképernyős
tévét, a szomszéd szívesen elücsörög apával. Miért
akarsz kimenni a kaszinóba?
Bill intelmére gondolva, miszerint senkinek se
beszéljen arról, hogy neki gyűjt anyagot, így felelt:
– Még sosem jártam ott, és mindig kíváncsi vol-
tam arra a helyre.
– Én is. Herb Beeseman szerint remekül készítik
ott a sült oldalast.
– Akkor sült oldalast eszünk. És az összes hu-
szonöt centest kivesszük a pénztárgépből, hogy le-
támadjuk a félkarú banditákat.

Lisa tehát cseverészik Herbbel. Ez is egy informá-
ció, gondolta Hannah, miközben sokkal jobb han-
gulatban tért vissza a sütödébe. Lisa remek társa-
ság, mindenki más pedig tehet egy szívességet, ők
csupán kimennek a kaszinóba sült oldalast enni, és
próbára tenni a szerencséjüket.

Nem lehetett tovább halogatni, hogy felhívja
Normant. A telefon után nyúlt, bepötyögte a rende-
lője számát. Ha Norman félreérti a hívása okát, Bill
sokkal tartozik majd ezért. Az ujjai köré csavarta a
zsinórt, miközben többszöri kicsöngetés után Nor-
man végre felvette a kagylót.

– Rhodes Fogászati Klinika, Norman Rhodes
beszél.
– Helló, Norman, itt Hannah Swensen.
– Jó reggelt, Hannah. – Norman nyilvánvalóan
örült, hogy hallja a hangját. – Már visszahívta az
édesanyját?
– Az anyámat?
– Felhívott ma reggel, hogy megkérdezze, talál-
koztam-e magával. Azt mondta, egy csomó üzene-
tet hagyott a rögzítőjén, de maga nem hívta vissza.
– Elkövettem ezt a bűnt – vallotta meg Hannah.
– Csak ma reggel hallgattam le a rögzítőmet, aztán
pedig rohannom kellett. Nem tudja véletlenül, mi-
ért keresett?
– Tulajdonképpen nem. Azt viszont megkérdezte,
hogy mik a szándékaim magával kapcsolatban.
– Tessék?
– Nyugi! Az én anyám is ilyen. A génjeikben van.
Örökösen megpróbálják irányítani az embert.

Hannah nem akarta megkérdezni Normantől,
mit válaszolt, mert egyszerűen nem érdekelte.
– Kérdeznék valamit, Norman. Felkereste Ron
LaSalle tegnap reggel?
Hosszú csend következett, majd Norman felsó-
hajtott.
– Sajnálom, de erről nem beszélhetek. A pácien-
sekkel kapcsolatos minden információt bizalmasan
kell kezelnem.
– Ron tehát a páciense.
– Én ezt nem mondtam!
– Hát persze, hogy nem.
– Akkor miből feltételezi, hogy a páciensem?

Hannah igencsak elégedetten mosolygott. Talán
tényleg tanult valamit azon a logikakurzuson.
– Ha Ron nem volt a betege, akkor nincs mit
megszegni. Maga viszont azt mondta, hogy nem be-
szélhet róla, ami viszont azt jelenti, hogy a pácien-
se volt.

Újabb szünet következett, majd Norman elnevet-
te magát.
– Vág az esze, Hannah, és igaza van. Azt hiszem,
senkinek sem ártok vele, ha elmondom: tegnap reg-
gel Ron volt az első betegem. Szörnyű fájdalmai
voltak, egy moláris fissura miatt.
– Megrepedt a foga?
– Laikus kifejezéssel élve, igen. Figyeljen ide,
Hannah, sajnálom, de itt ül egy beteg a fogorvosi
székben, most nem tudunk beszélgetni. Tartsa egy
pillanatra, mindjárt megnézem az előjegyzéseimet.
Hannah egyik lábáról a másikra állva várt. Ez bi-
zony fontos volt. Könnyen lehet, hogy Norman az
utolsó ember, aki beszélt Ronnal.

– Hannah? – Norman visszajött a telefonhoz. –
Délelőtt teljesen be vagyok táblázva, viszont egy
órára senki sem jelentkezett be. Ha idejön, elmon-
dom, amit tudok.
– Azt akarja, hogy menjek oda?
– Szerintem az volna a legjobb. Telefonon igazán
nem beszélhetünk egy ilyen kényes dologról. Hoza-
tok salátát, szendvicseket meg kávét, és ebéd köz-
ben megbeszéljük. És szeretnék valami nagyon fon-
tos dolgot kérdezni magától.

Hannah grimaszt vágott. Semmit sem akart ke-
vésbé, mint Normannel ebédelni, ám ha segíteni
akar Billnek megoldani ezt a gyilkossági ügyet,
minden információt össze kell szednie. És az egyet-
len élő ember, aki el tudja mondani, mi történt Ron
fogászati kezelése alatt, az sajnos maga a fogorvos.

– Rendben, Norman. – Hannah minden jómodo-
rát összeszedte, hogy megadja magát az elkerülhe-
tetlennek. – Egykor találkozunk.

Romantikus tallér

Hozzávalók 32 darabhoz:
10 dkg vaj
25 dkg barna cukor
1 nagy tojás felverve (villával verd fel)
2 teáskanál sütőpor
½ teáskanál só
2 teáskanál őrölt gyömbér
35 dkg liszt (nem kell átszitálni)
10 dkg kristálycukor egy kis tálkában (későbbre)

Olvaszd meg a vajat, és keverd össze a cukorral. Hagyd
kihűlni, aztán add hozzá a felvert tojást. Tedd bele a sütő-
port, a sót és a gyömbért. Alaposan keverd össze. Add
hozzá a lisztet, és az egészet dolgozd össze. Legalább
1 órára rakd be a hűtőszekrénybe. (Ha egy éjszakán át
marad benne, még jobb.)

Miután a tészta lehűlt, melegítsd elő a sütőt 190 °C-ra, a
sütőrács középen legyen. Nedves kézzel formálj dió nagy-
ságú golyókat. Hengergesd meg őket a kristálycukorban.
(Csak ejtsd a kristálycukorba, és rázd meg egy kicsit a
tálkát, hogy a cukor mindenütt ráragadjon.) Helyezd a go-
lyókat kikent sütőlapra, egymástól 6–7 cm távolságra.
Spatulával lapítsd el őket.

190 °C-on süsd 10–12 percig, vagy amíg a tallérok szé-
pen megpirulnak. 1 percig hagyd hűlni a sütőlapon, majd
tedd át egy tortarácsra, hogy teljesen kihűljenek. (Ha túl
sokáig a sütőlapon hagyod, a sütik ragadni fognak.)

Ezt a sütit anyám Jane Austen Klubjának összejöve-
telére készítettem. A romantikus angol írónő korá-
ból akartak valami finomat. Gondoltam, ezen ne
múljon!

(Tracey pedig imádja lefekvés előtti nasiként egy po-
hár tejjel.)

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság