Egzotikus csók és gyilkosság 35.

– Kísérteties idekint éjszaka. – Andrea hangja kis-
sé remegett, és Hannah gyanította, hogy már meg
is bánta, amiért kikövetelte, hogy vele jöhessen. –
Nincs az üzemben éjszakai műszak?
– Mit tudnának csinálni? Csak akkor kezdődik a
reggeli műszak, amikor a tartálykocsik beérkeznek
a tanyákról. Fél nyolcig nem jön ide más, csak a
szállítók.
– Olyan hülyén érzem magam ebben a cuccban. –
Andrea végignézett a fekete termo-felsőn meg a far-
mernadrágon, amelyeket Hannah erőltetett rá. – Túl
nagy nekem a farmerod. Háromszor kellett vissza-
hajtanom az alját, és muszáj volt összetűznöm a de-
rekát. Ez a kapucnis felső meg úgy bűzlik, mintha a
kukából szedted volna ki. És különben is, miért kell
úgy kinéznünk, mintha besurranó tolvajok volnánk?
Max háza majdnem egy kilométerre van az úttól, ki-
zárt dolog, hogy bárki is felfedezzen bennünket.
– Bocs, de az én ruhatáram nem olyan gazdag,
mint a tiéd. Ez volt minden, ami többé-kevésbé jó
rád, és gondoltam, nem akarsz az estélyi ruhádban
jönni.
– Igazad van, csak egy kicsit ideges vagyok, na.
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy milyen dühös
lesz Bill, ha esetleg rajtakapnak minket.
– Nem fognak rajtakapni. Már mondtam neked,
hogy ha nincs más megoldás, én leszek a betörő. És
ha bekövetkezne a lehető legrosszabb, te mondhatod,
hogy megpróbáltál leállítani, de nem hallgattam rád.

Pár percig egyikük sem szólt. Max házához köze-
ledve Hannah lekapcsolta a fényszórót, s az út hát-
ralévő részében a telihold világította meg előttük az
utat.

– Biztosan nincs itthon, tök sötét a ház – suttog-
ta Andrea, ahogy Max garázsa elé fordulva Hannah
leállította a motort. – Mondtam neked, hogy nem
lesz itthon.
– Arra nem is számítottam, de a biztonság kedvé-
ért megnyomom a csengőt.
– És mi van, ha válaszol valaki? – kérdezte riad-
tan Andrea.
– Kicsoda?
Andrea megborzongott.
– Gőzöm sincs, akárki.
– Akkor majd kitalálok valamit. – Hannah kiszállt
a Suburbanből és a bejárati ajtóhoz ment. Remélte,
hogy éppolyan magabiztos, mint amilyennek mu-
tatja magát. Ha Max nyit ajtót, valami képtelen me-
sével kell előállnia. De senki sem válaszolt a csen-
getésre, és Hannah mosolyogva ment vissza
Andreához.
– Nincs itt senki. Na, menjünk! Nézzünk körül
először a garázsában. Az ablakon be tudunk ku-
kucskálni.
– Hogyan? – Andrea is kiszállt a kocsiból, és fel-
nézett a garázsajtó fölött húzódó magas, keskeny
ablaksorra. – Ezek túl magasan vannak ahhoz, hogy
beláthassunk.
– Semmi gond. – Hannah felkapaszkodott a Subur-
ban motorháztetejére, és intett Andreának, hogy
adja a kezébe az elemlámpát. Az ablakok keskeny
csíkjára irányította az erős fénysugarat, és megle-
petten horkantott fel.
– Mi az? – suttogta Andrea. – Mi van odabent?
Hannah lemászott, igyekezett kevésbé rémültnek
látszani, mint amilyen valójában volt.
– Max kocsija odabent van.
– Ha itt az autója, akkor itthon kell lennie! –
Andrea annyira megdöbbent, hogy még suttogni is
elfelejtett. – Tűnjünk el innen, Hannah!

Hannah menekülési ösztöne legalább olyan erős
volt, mint a húgáé, ám a kötelességérzete még an-
nál is erősebb.

– Nem mehetünk el csak ilyen egyszerűen. Ha
Max odabent van, lehet, hogy beteg vagy sérült,
vagy… talán még annál is rosszabb.
Andrea levegő után kapkodott, és Hannah tudta,
hogy megértette, mire utalt, amikor azt mondta,
hogy „annál is rosszabb”.
– Ne őrülj meg, Hannah! Menjünk, hívjuk ide
Billt.
– A kulcsot a kocsiban hagytam. Ülj be. Én meg-
nézem, mi van Maxszel.
– Ddd-de… – Andrea reszketett, és Hannah tud-
ta, hogy halálosan fél. – Nem hagyhatlak egyedül.
Mi van, ha Max halott, és a gyilkosa odabent van?
– Ha Max halott, a gyilkosa már messze jár.
Gondolkodj ésszerűen, Andrea! Ha te megölnél
valakit, két teljes napon át ott maradnál vele a há-
zában?
– Nem – ismerte el Andrea. – Nekem akkor is
olyan előérzetem van, hogy valami szörnyűség fog
történni. Emlékszel Charlie Mansonra?
– Az Kaliforniában történt. Te csak maradj itt és
falazz nekem. Ha bármilyen autót látsz közeledni,
azonnal nyomd meg Max csengőjét.
– Azt már nem. Nem vagyok hajlandó egyedül itt
maradni.
– Akkor gyere velem. – Hannah tudta, hogy érté-
kes időt vesztegetnek el. – Döntsd el, hogy mit
akarsz. Én bemegyek.
– Veled jövök. Még mindig jobb, mint egyedül
idekint várni. Hogy fogunk bejutni?
– Azt még nem tudom. – Hannah hátralépett,
hogy szemügyre vegye a házat. – Azt hiszem, betö-
rök egy ablakot.
– Ne csináld! Bill szerint sokan nyitva felejtik a
garázsból a házukba vezető ajtót, és úgy jutnak be
a tolvajok. Talán Max sem zárta kulcsra az ajtaját.
– Ez nagyszerű, de mégis hogyan fogunk bejutni
a garázsba? Az előbb láttam, hogy automata kapu-
nyitója van.
– Én tudom, hogyan – Andrea szemlátomást na-
gyon büszke volt önmagára. – Láttam, hogyan csi-
nálta Bill, amikor nem működött a távirányítónk.

Nagyon erősen megrántotta a kilincset, és pont any-
nyira felemelkedett az ajtó, hogy be tudtam csúszni
alatta. Azt hiszem, ha együtt próbáljuk megemelni,
sikerülni fog.

– Egy próbát mindenképp megér. Találjunk vala-
mit, amivel ki tudjuk támasztani, miután felemeltük.
– Mit szólsz azokhoz a ládákhoz? – Andrea a ré-
gi típusú farekeszek felé bökött, amelyeket Max ko-
csifelhajtója mentén pakoltak egymásra.
– Ezek megteszik. – Hannah hozott egy rekeszt,
közvetlenül a lába elé rakta, és megragadta a ga-
rázskapu kilincsét. – Gyere ide, segíts megemelni.
Ha ki tudjuk nyitni, alárúgom ezt a ládát.

Kétszer is nekiveselkedtek, de alig harminc cen-
tire sikerült csak felemelniük az ajtót. Hannah meg-
támasztotta a rekesszel, majd hátralépett, hogy
megszemlélje a nyílást.

– Hát, ez nagyon kicsi. Nem hiszem, hogy be tud-
nék bújni alatta.
– De én igen. – Andrea hangja riadt volt, ennek
ellenére sikerült rávigyorognia a nővérére. – Én 34-
es méret vagyok. Ha bejutottam, ideadod az elem-
lámpát.
Hannah figyelte, amint a húga hanyatt fekszik az
ajtó sarkánál, ahol szélesebb volt a nyílás, és elkezd
becsúszni alatta. Andrea nem akart betörni, és tes-
sék, befelé araszol a sötét garázsba.
– Oké, bent vagyok. –Andrea kinyújtotta a kezét.
– Add ide az elemlámpát.
–
Néhány perccel később halkan kinyílt a garázs
ajtaja.
– Hannah! Azt hiszem, ezt látnod kell – Andrea
Max kocsijára irányította az elemlámpa fénysugarát.
Hannah először nem tudta, miről beszél a húga.
Ott állt Max új Cadillacje, de nem látszott rajta sem-
mi érdekes. Ám közelebb lépve észrevette, hogy egy
áttetsző ruhászsák lóg az ülések közti akasztóról, a
csomagtartó mellett két bőrönd áll, az anyósülésen
pedig nyitott aktatáska hever.

– Max épp a kocsijába rakta be a holmiját, de va-
lamiért félbeszakította a pakolást – mutatott And-
rea a bőröndökre.
– Valaki vagy valami miatt abbahagyta – vonta le
Hannah a nyilvánvaló következtetést. Max a Vajkészí-
tők Konferenciájára készült. Az öltönyei ott lógtak a
ruhászsákban, a bőröndjei arra vártak, hogy berakja
őket a csomagtartóba, az aktatáskája pedig oda volt
készítve az ülésre. – Kapcsold fel a lámpát, Andrea!

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság