Egzotikus csók és gyilkosság 4.

Bill a középiskolában futballozott, és bár
sosem volt olyan nagymenő, mint Ron LaSalle, ő is
kitett magáért a meccseken. A dereka ugyan vasta-
gabb lett – annak a rengeteg csokoládés fánknak kö-
szönhetően, amelyeket a rendőrkapitányságra me-
net a Gyorsfalodában szokott bekebelezni –, ám
ennek ellenére még mindig jó kiállású volt.

– Kösz a kávét. – Bill lehuppant egy hokedlira, s
két kezébe fogta a bögrét. – Kezd hideg lenni oda-
kint.
– Látom rajtad, egészen lila lett az arcod. Na, ta-
láltál valamit?
– Nem sokat. A vezetőoldali ajtó nyitva volt, te-
hát Ron valószínűleg megállította a teherautót, és
letekerte az ablakot, hogy beszéljen a gyilkosával.

Hannah egy pillanatig eltűnődött ezen.

– Nem tekerte volna le, ha érzi, hogy veszélyben
van.
– Valószínűleg nem – értett egyet Bill. – Bárki volt
is a tettes, teljesen meglepetésszerűen érte Ront.
– Van gyanúsítottad?
– Még nincs. És hacsak nem találunk egy tanút,
az egyetlen, amire hagyatkozhatunk, a golyó lesz.
Rögtön a boncolás után elvégzik a ballisztikai vizs-
gálatot.

A boncolás említésére Hannah arca megrándult.
Hogy kiverje a fejéből a tényt, miszerint Knight do-
ki felszabdalja Ront, egy másik kérdést dobott be.

– Ugye senkinek nem kell elmondanod, hogy épp
az én sütimet ette, amikor meghalt? Még elriaszta-
ná a vendégeket, ha érted, mire gondolok.
– Ugyan már – Bill ábrázata először derült fel
ezen a reggelen. – A sütidnek semmi köze sincs eh-
hez. Ront lelőtték.
– Bárcsak előbb találtam volna rá! Kihívhattam
volna a mentőket.
– Már nem segített volna rajta. Úgy tűnik, a szí-
vébe kapta a golyót. Addig nem állíthatom bizto-
san, amíg a doki nem végez vele, de azt hiszem,
Ron azonnal meghalt.
– Ez jó. – Hannah bólintott, aztán hirtelen ráéb-
redt, mit is mondott. – Mármint nem jó, de örülök,
hogy hamar vége volt.
Bill kinyitotta a noteszát.
– Szeretném, ha mindent elmondanál, ami tör-
tént, még akkor is, ha nem tartod éppenséggel fon-
tosnak.
– Elmondok mindent. – Hannah várt, amíg Bill
előhalássza a ceruzáját, majd részletesen elmesélt
mindent – attól kezdve, amikor először meglátta
Ront a tejüzemnél, egészen addig a pillanatig, amíg
felfedezte a holttestét. Megadta a pontos időpontot,
amikor kiment a sütöde hátsó ajtaján, és percre
pontosan azt is, amikor visszajött, hogy felhívja a
seriff irodáját.
– Jó tanú vagy – bókolt Bill. – Ez minden?
– Azt hiszem, Tracey volt az utolsó, aki életben
látta Ront. Azt mondta, Andrea bement valami ira-
tért az ingatlanirodába, és őrá várt, amikor Ron el-
húzott mellette a teherautójával. Tracey integetett
neki, Ron visszaintett, aztán a gyerek látta, amikor
itt, a sarkon befordult. Ez már majdnem nyolc óra-
kor történhetett, mert Andrea és Tracey közvetlenül
azután jöttek be a kávézóba, miután nyitottam… –
Hannah homlokráncolva elhallgatott.
– Mi van? – Bill újra kézbe vette a ceruzáját. –
Eszedbe jutott valami, igaz?
– Ha Tracey nyolckor látta Ront, akkor már hu-
szonöt perces késésben volt a menetrendjéhez ké-
pest.
– Ezt honnan tudod?
– Ronnak hét óra harmincötkor kellett volna itt
lennie. Kiszállítja az árut az iskolába, onnan pedig
egyenesen idejön. Amióta megnyitottam ezt a he-
lyet, még sosem késett többet egyetlen percnél.
– Ezért mentél ki a sikátorba… hogy a teherautó-
ját várd?
– Nem kifejezetten. Arra gondoltunk, biztosan
lerobbant. Tracey közvetlenül azután, amikor Ron
befordult a kocsival, hallotta, hogy durrog a mo-
torja … – Hannah a mondat közepén megállt, sze-
me tágra meredt a döbbenettől. – Tracey hallotta!
Azt hitte, a motor az, de minden bizonnyal a lö-
vést hallotta, ami megölte Ront!

Bill az ajkába harapott, és Hannah rájött, mi jár
a sógora fejében. Szörnyű gondolat, hogy Tracey
ennyire közel volt egy gyilkosság helyszínéhez.

– Jobb lesz, ha benézek a tejüzembe és elmon-
dom Max Turnernek, mi történt – mondta Bill.
– Max nincs odabent. Rontól hallottam, hogy ma
reggel elutazott a Három Állam Vajkészítőinek
Konferenciájára. Wisconsinba, és azt hiszem, az
egy hétig tart. A helyedben én Betty Jacksonnal be-
szélnék. Tudod, ő Max titkárnője, és biztosan eléri
a főnökét.

– Jó ötlet. – Bill kiitta a kávéját, és letette a bög-
rét. – Ez az eset nagyon fontos nekem, Hannah.
Megvan a nyomozói vizsgám, és Grant seriff rám
bízta az ügyet.
– Ezek szerint előléptettek? – mosolyodott el
Hannah.
– Még nem. Grant seriffnek még alá kell írnia, de
biztos vagyok benne, hogy rendben lesz, ha jó mun-
kát végzek. Jól jönne nekünk ez az előléptetés. Töb-
bet keresnék, és Andreának nem kéne dolgoznia.
– Ez fantasztikus, Bill! – mondta Hannah őszinte
örömmel.
– Nem tartod szemétségnek, hogy Ron meggyil-
kolását használom ugródeszkának az előlépteté-
semhez?
– Egyáltalán nem – Hannah megrázta a fejét. –
Valakinek el kell fognia Ron gyilkosát. Ha te leszel
az, és előléptetnek érte, akkor igazán kiérdemelted.
– Nem csak azért mondod, hogy jobban érezzem
magam?
– Méghogy én? Sosem mondok olyat, amit nem
gondolok komolyan, főleg ha fontos dologról van
szó. Már igazán tudhatnád!
Bill kissé megnyugodva elvigyorodott.
– Igazad van. Andrea szerint a tapintat és a dip-
lomatikusság nem éppen az erős oldalad.
– Így igaz – ismerte be Hannah mosolyogva, de
azért érzett egy kis szúrást húga megjegyzése miatt.

Arra gondolt, hogy ő bizony az évek során nagyon
is kíméletes volt Andreával. Számtalan olyan alka-
lom adódott, amikor boldogan megfojtotta volna a
húgát, mégsem tette.

– Van itt még valami. – Bill megköszörülte a torkát.
– Nem szívesen kérlek meg erre, Hannah, de az embe-
rek hajlamosak megnyílni előtted és te majdnem min-
denkit ismersz a városban. Ugye rám csörögsz, ha hal-
lasz valamit, amiről úgy gondolod, tudnom kell róla.
– Hát persze.
– Köszi. Csak tartsd nyitva a szemed és a füled.
Ha Ron gyilkosa idevalósi, biztosra veszem, hogy
mond vagy tesz valamit, amivel elárulja magát.
Pusztán elég okosaknak kell lennünk, hogy észreve-
gyük.

Hannah bólintott, és azt máris észrevette, hogy
Bill vágyakozó szemeket mereszt a mazsolás zabpe-
hely-szeletekre. Felállt, és megtöltött neki egy zacs-
kót.

– Ne edd meg mindet egyszerre – mondta –, már
kezd úszógumid lenni.

Miután Bill elment, Hannah eltűnődött azon,
amit az imént mondott. Andreának igaza van, nem
szorult belé diplomáciai érzék. Egy tapintatos em-
ber nem tett volna említést Bill úszógumijáról. Vég-
tére is nem az ő dolga kritizálni Andrea férjét.

Miközben ismét átment a lengőajtón, hogy beáll-
jon a pult mögé, Hannah rádöbbent, milyen komoly
árulást követett el a testvére ellen. Épp most ígérte
meg Billnek, hogy segít megoldani egy gyilkossági
esetet, ami oda vezethet, hogy Andreának nem kell
többé dolgoznia…

Egzotikus csók

Hozzávalók 36 darabhoz
40 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
20 dkg vaj
25 dkg barna cukor
15 dkg fehér csokoládé (tördeld apró darabkákra)
15 dkg apróra vágott egzotikus aszalt gyümölcs
(de ha nem annyira egzotikus, az sem baj)
1 citrom reszelt héja
2 tojás
1–1,5 dl víz

Szitáld a lisztet és a sütőport egy keverőtálba. A vajat
morzsold el a liszttel. Keverd bele a cukrot, a felaprított
csokit és aszalt gyümölcsöt. Add hozzá a citromhéjat, a to-
jást, és annyi vizet, hogy a tészta kellően lágy legyen.
Kikent vagy kibélelt sütőlapra helyezz evőkanálnyi tészta-
halmocskákat egymástól 7–8 cm távolságra, majd a kanál
hátával kissé lapítsd el őket. 190 ºC-on süsd 10–12 per-
cig (akkor kész, ha szép aranysárgára pirul). Hagyd a sü-
tőlapon 2 percig, majd helyezd tortarácsra, amíg teljesen
ki nem hűl. (A rács fontos, ettől fog egyenletesen lehűlni.)

Gyerekzsúrokra nagyon alkalmas – mindenki imádja!
(Andreának gimnazista kora óta ez a süti a kedvence)

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság