Egzotikus csók és gyilkosság 7.

– Hannah! Mi…?
– Ne is kérdezd, gyorsan lezuhanyozom.
– De itt van Bill, és feltétlenül beszélni akar ve-
led.

Hannah már bent is volt a fürdőszobában, s csak
egy pillanatra dugta ki a fejét az ajtón.

– Hol van?
– Elöl. Ő van a pultnál, amíg én becsomagolom a
rendelést Mrs. Jessupnak.
– Adj neki egy bögre kávét, és küldd ide vissza.
Rögtön jövök, ahogy egy kicsit szalonképessé te-
szem magam.

Hannah becsukta a fürdőszoba ajtaját, lehámoz-
ta magáról és egy tisztítós zsákba gyömöszölte
mocskos ruháit. Utána belépett abba a pirinyó fém-
kabinba, amelyet Al Percy, az ingatlanügynök rá-
adás-ajándék névvel illetett, amikor megmutatta
neki az épületet és megnyitotta a vizet. Hannah a
zuhanyt még csak egyetlen egyszer használta, ami-
kor kiszakadt egy huszonöt kilós liszteszsák, és ne-
ki kellett fellapátolnia a lisztet a munkaszigetre. Le-
het, hogy a zuhanyzója kicsi és kényelmetlen, de
működik. Miután e szűkös határok között a lehető
legtisztábbra megmosakodott, elzárta a vizet, és re-
kordidő alatt megtörülközött.

A vészhelyzetre tartalékolt ruháiba bújt: egy el-
nyűtt, rojtos fenekű farmernadrágba, meg egy püs-
pöklilából ónszürkére fakult, Minnesotai Vikingek
feliratú ócska tréningfelsőbe, amelyen a rányomta-
tott hámló aranybetűk már csak nyomokban voltak
kivehetők. De ezeknek legalább nem volt rothadó
étel szaga. Miután Hannah egy ritkafogú fésűvel vé-
gigszántott göndör vörös haján, belebújt terepfutó
cipőjébe, amelyet azóta sem viselt, hogy annak ide-
jén átmenetileg elkapta „a kocogás fél egészség”
láz, majd kinyitotta az ajtót.

Bill egy bárszéken ült a munkasziget mellett.
Hannah morzsákat látott az egyébként makulátla-
nul ragyogó munkafelületen, és gyanította, hogy
Lisa egy csomó sütit tett a sógora elé, nehogy túlsá-
gosan türelmetlen legyen.

– Épp ideje – jegyezte meg Bill. – Lisa azt mond-
ta, büdösebb voltál, mint a Vörös Bagoly előtt kére-
gető hajléktalan. Mi történt?
– Csak neked segítettem. Edna Ferguson mesélte,
hogy Max felvett egy női kisegítőt Ron mellé. A ká-
véscsészéket szedtem össze, amelyeket ma reggel
használtak.
Bill zavartnak tűnt.
– De hát Ronnak nem volt segédje, – én beszél-
tem erről Bettyvel. Ha ma reggel egy nő volt Ron-
nal, az nem a tejüzem alkalmazottja. Edna nem is-
merte fel?
– Edna nem látta őt. Ron és az a nő már elmen-
tek, még mielőtt ő megérkezett volna.
– Várj csak – Bill felemelte a kezét. – Ha Edna
nem látta azt a nőt, akkor honnan tudott róla?
– A csészéről. Mindig kint hagy egy üveg neszká-
vét Ronnak, és ma reggel két csésze volt a pulton.

Az egyik karimáján Edna rúzsfoltot látott, innen
tudta, hogy Ron egy nővel volt. Én pedig megkeres-
tem a poharakat, ott vannak a mosogatógépnél ab-
ban a sütis zacskóban.

– Edna miért tartotta meg őket? – csodálkozott
Bill, amint felállt és a csészékért indult.
– Nem ő tette el, én bányásztam ki az étkezde
szemetes konténeréből. Egészen a fenekén volt, be
kellett másznom értük.
– Hát ezért volt olyan szagod, mint egy hajlékta-
lannak?
– Bingó. – Hannah visszatartotta a lélegzetét,
amikor Bill a zacskóba nyúlt. – Nehogy megfogd!
Annyit vesződtem velük, hogy megőrizzem az ujjle-
nyomatokat.

Bill felvonta a szemöldökét, egy pillanatra meg-
merevedett, aztán Hannah komoly arcára nézve ki-
tört belőle a nevetés.

– Az ilyenfajta műanyag csészékről a labor nem
tudja levenni az ujjlenyomatokat. Túlságosan érdes
a felszínük.
– Tudtam, hogy nem kellett volna bemásznom
abba a rohadt konténerbe! – csattant fel Hannah. –
És mi a helyzet a rúzzsal? Azzal tudsz kezdeni vala-
mit?
– Meglehet, hacsak nem olyan népszerű színről
van szó, amilyet Lake Edenben minden második nő
visel.
– Nem, ez nem olyan – Hannah igencsak biztos
volt magában. – A legtöbb nőnek borzalmasan áll
az élénkvörös.
– Hát ezt meg honnan tudod? Még sosem láttam
rúzst rajtad.
– Ez igaz, Andrea viszont egy alkalommal vett
egy ilyen színű rúzst, és szörnyen nézett ki vele. És
mivel neki minden más árnyalat jól áll, nem hi-
szem, hogy ez különösebben kapós lenne.
– Fején találtad a szöget. – Bill elmosolyodott. –
Szép munka volt, Hannah.

Hannah örült a dicséretnek, ám tüstént azon
kezdte törni a fejét, hogyan lehetne megtalálni azt a
Lake Eden-i nőt, akinek pont ilyen színű rúzsa van.

– És most mit fogsz tenni, Bill? Végignézed a vá-
ros összes női táskáját?
– Remélem, arra nem kerül sor. Az illatszerbol-
tokkal kezdem, és meglátom, tartanak-e ilyen színű
rúzst. Bárkié is volt ez, valahol csak meg kellett
vennie. Ezt utánjárásnak hívják, és szükségem lesz
a segítségedre. Lehet, hogy nem sokat tudsz a rú-
zsokról, de azért nálam biztosan többet.

Hannah felsóhajtott. Még egy festék száradása is
jobban lekötné a figyelmét, mint egy illatszerbolt,
és ez az utánjárás sem hangzott különösebben iz-
galmasnak.

– Segítesz nekem, igaz?
– Hát persze. Bocs, amiért nem vagyok lelkesebb,
de ez a kukázás eléggé megviselt.
– Legközelebb csak telefonálj nekem, majd én
megcsinálom. Vannak overallok a járőrkocsiban, és
én különben is hozzászoktam az efféléhez.
– Én hívtalak. Még üzenetet is hagytam, de nem
hívtál vissza. És mivel Edna azt mondta, hogy a sze-
metesek öt körül jönnek kiüríteni a konténert, arra
gondoltam, jobb lesz, ha megcsinálom.
Bill megpaskolta sógornője hátát.

– Remek nyomozó lenne belőled, Hannah. A ku-
kázásod adta kezünkbe az egyetlen tényleges nyo-
mot.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság