Egzotikus csók és gyilkosság 8.

Morcos ábrázatán pedig vastagon kirúzsozott szája lefe-
lé biggyedt, amint utálkozva pislogott szempillái-
val, amelyek túl hosszúak, túl sűrűk és túl feketék
voltak ahhoz, hogy valódiak legyenek.

– Ez a rúzs nem az én boltomból való. Ha megnyu-
vasztanának, sem raknék ki ilyent az üzletemben.
Bill közelebb tolta a zacskót.
– Nézze csak meg alaposan, Rhonda. Biztosra
kell mennünk.
– Alaposan megnéztem – Rhonda visszatolta a
zacskót Billnek. – Én adom fel az összes rendelést,
és sosem hozattam még ilyen márkát vagy színt.
– Semmi kétsége sincs efelől, Rhonda?

A nő megrázta a fejét, szénfekete haja egyik ol-
dalról a másikra himbálódzott, együtt mozdult min-
den szál, mintha ragasztóba mártották volna, s
Hannah arra gondolt, hogy Rhonda biztosan jó
nagy engedményt kap a hajlakk árából.

– Látják, mennyire elmázolódott? – Rhonda
hosszú, manikűrözött körmével a zacskóra bökött.
– Én pedig csak csókálló rúzst árusítok. És ahonnan
én vásárolok, ott nem gyártanak ilyen harsány ár-
nyalatokat.

Hannah felpillantott a színskálából, amelyet a nő
adott oda neki. A nagymamája mindig azt mondo-
gatta, hogy több legyet fogsz mézzel, mint ecettel,
és most ki akarta próbálni a gyakorlatban ezt a ré-
gi bölcsességet.

– Nagy szükségünk van a segítségedre, Rhonda.
Lake Edenben te vagy az egyetlen szépségápolási
szakértő.
– Akkor miért mentél el a Kozmetika Szigetbe?
Tudom, hogy ott voltál, Hannah. Cheryl Coombs
felhívott és elmesélte.
– Persze, hogy jártunk ott – bólintott Hannah. –
A város összes boltját felkerestük, ahol kozmetikai
cikkeket árusítanak, de téged hagytunk utoljára,
mert mondtam Billnek, hogy te többet tudsz a rú-
zsokról, mint bárki más ebben a városban. Neked
mindig tökéletes a sminked.

Rhonda illegette magát egy kicsit, és olyan pil-
lantást vetett Billre a szeme sarkából, amit határo-
zottan flörtölésnek nevezne az ember. Mivel Rhon-
da az ötvenet taposta, Bill pedig még meg sem
ünnepelte a harmincadik születésnapját, Hannah
úgy gondolta, mégsem annyira nevetséges az anyjá-
tól hallott pletyka Rhondáról meg a UPS-sofőrről.
– Mindenben segítek, amiben és ahogyan csak
tudok – Rhonda negédesen mosolygott, ibolyakék
kontaktlencséjét Billen legeltetve. – Mire kíván-
csiak?

Hannah ismét a legyekre és a mézre emlékeztet-
te magát.

– Ha egy olyan rúzst akarnál venni, mint amilyen
a csészén van… Persze tudom, hogy te nem vennél
olyat, hiszen annyira jó az ízlésed… De ha mégis,
hová mennél, hogy megvedd?
– Hadd gondolkozzam ezen – csücsörített Rhon-
da tökéletesen körülrajzolt ajkaival. – A városban
egyik áruház sem tartana ilyen rúzst, úgyhogy más-
hol keresném. Na, nem mintha én keresnék ilyet,
természetesen.

Hannah gyorsan rábólintott.
– Persze, hogy nem. Most csak feltételezünk,
megpróbáljuk kitalálni, hová mehetett ennek a
rúzsnak a tulajdonosa, hogy megvásárolja azt. Egy
nagyon fontos nyomozásban segítesz ezzel Billnek,
Rhonda, és ő igazán hálás lesz ezért.
– Egy pillanat – hunyorított Rhonda. – Van ennek
bármi köze is Ron LaSalle meggyilkolásához?
Hannah bokán rúgta Billt, aki vette a lapot. Kö-
zelebb hajolt, és halkabbra fogta a hangját.
– Ez nagyon bizalmas, Rhonda. Csupán azért tet-
tük fel önnek ezt a kérdést, mert tudjuk, hogy ön-
ben megbízhatunk.
– Értem – Rhonda megpaskolta Bill kezét. – Ha
meg akarnám venni ennek az abszolút förtelmes
rúzsnak ezt a bizonyos árnyalatát, csakis Luanne
Hankstől szerezhetném be.
– Luanne Hanks? – Hannah meglepődött.

Luanne egy osztályba járt gimnáziumba Michelle-
lel, de ki kellett maradnia, amikor terhes lett. – Én
azt hittem, ő a Rózsaszín Kastély Kávéházban dol-
gozik.

– Így is van.
– És a kávéházban rúzst is árulnak? – kérdezte
Bill.
– Ugyan már, buta fiú – Rhonda verdesett párat
természetellenes pilláival. Luanne hétköznap dol-
gozik a kávéházban, hétvégeken pedig Csinibaba
kozmetikumokat árul. Én is láttam a mintatáskájá-
val mászkálni a városban.

Bill hátralépett, indulni készült.
– Köszönjük, Rhonda, nagyon sokat segített.
– Volna itt még valami – Hannah legkomolyabb
arckifejezését öltötte fel –, amire Bill még nem fi-
gyelmeztetett.

Bill tökéletesen értetlen arccal bámult rá, és Han-
nah tudta, neki kell átvennie a szót. Visszafordult
hát Rhondához, és saját szakállára folytatta:

– Arról van szó, hogy Bill nem szeretné, ha bár-
kinek is említést tennél a kérdésekről, amelyeket
feltett neked. Ha Ron gyilkosa megtudja, hogy
segítettél… nos, komoly veszélybe keveredhetsz.
Jól mondom, Bill?
– Ühüm… jól. – Bill egy kicsit lassan reagált, de
Hannah úgy gondolta, még mindig nem ocsúdott
fel Rhonda flörtölési kísérletéből. – Ezt vedd komo-
lyan, Rhonda. Csak tartsd észben, hogy Ron gyilko-
sa már elkövette a legsúlyosabb bűnt. Nincs veszte-
nivalója, ha újra öl.

Rhondának a többrétegű alapozópúder-vakolat
ellenére hamuszürke lett az arca. Megérdemelte,
hogy ráhozzák a frászt, amiért Billel flörtölt, azt a
felelősséget viszont Hannah nem akarta magára
vállalni, hogy a nő ráájuljon az üvegtetejű illatsze-
res pultra.

– Ne idegeskedj. – Hannah nyugtatóan fogta meg
Rhonda karját, no meg azért is, hogy megtámassza
a nőt. – Senki sem hallotta a beszélgetésünket, és a
város összes üzletében jártunk már, ahol kozmetikai
cikkeket árulnak. A többiek tudomása szerint te
csak annyit közöltél velünk, hogy nem árulod ezt a
fajta rúzst.
– Hannah-nak igaza van – tette hozzá Bill. –
Semmi ok a riadalomra, Rhonda. Én nem fedem fel
a kilétét, nem írom be a jelentésembe a nevét.
– Köszönöm, Bill. – A nő arcára visszatért némi
szín. – Én… egyetlen szót se… senkinek. Esküszöm.

Hannah elégedett volt, mert Rhonda biztosan
nem fog fecsegni, de aggódott is, mert még mindig
szörnyen sápadtnak tűnt.
– Amikor pedig rács mögé kerül a gyilkos –
mondta –, Bill felterjeszt téged egy rendkívüli elis-
merő oklevélre. Nagyon sokat segítettél, Rhonda.

Bill megismételte Hannah szavait, majd fogta a
műanyagzacskót. Egy utolsó „viszlát” és „köszön-
jük, Rhonda” kíséretében kimentek a patikából és
beszálltak Bill járőrkocsijába. Hannah kávézójának
közelében jártak már, amikor Bill váratlanul kun-
cogni kezdett.

– Mi van? – kérdezte felé fordulva Hannah.
– Csak eszembe jutott, hogyan fogom felterjesz-
teni Rhondát a rendkívüli elismerő oklevélre, ami-
kor a megyei kapitányság nem is osztogat ilyeneket.
– Semmi gond – biztosította őt Hannah. – Gil
Surmának egy csomó biankó oklevele van a cser-
készfiúk számára. Majd kérek tőle egyet, te pedig
kitöltöd Rhonda nevére.
– Ez nem fog menni. Grant seriff sosem írná alá
a nevét egy mondvacsinált oklevélre.
– Nem is kell – Hannah elvigyorodott. – Megold-
juk ezt az ügyet, Bill. Amikor ott tartunk majd, hogy
esedékes lesz Rhonda oklevele, te már nyomozó le-
szel, és aláírhatod.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság