A tejföl törtfehér színű, kellemesen savanykás, sűrűn folyós állagú tejtermék. A savanyított tejtermékeket az ember a történelem előtti idők óta ismeri és fogyasztja: a nyers tej hűtés nélkül gyorsan megsavanyodik, ám elődeink észrevették, hogy úgy is ehető, sőt üdítő, kellemes ízű élelmiszer keletkezik.
Szinte lehetetlen elképzelni az életünket nélküle. Elhagyhatatlan egy jó bablevesből vagy a lángosról, a főzelékeink nagy részét tejföllel lágyítjuk, de az uborkasaláta is szomorú nélküle. Levestől desszertig rengeteg tejfölös étel boldogítja napjainkat.
A savanyított tejtermékek közé tartozik a tejföl, a kefir, a joghurt, a joghurtital vagy éppen a joghurthab. A tejföl régen természetes úton készült úgy, hogy a tejet csuporba töltötték, állni hagyták, így a megsavanyodott aludttej úgynevezett spontán felfölöződésen ment át: a kisebb sűrűségű zsírgolyócskák a felszínre kerültek, ez a tej föle, amit leszedtek.
A savanyodás előtt a tej felszínéről leszedett zsírréteg a tejszín. Házilag a megsavanyodott aludttejből melegítés után készült a túró.
Manapság üzemben mesterségesen állítják elő a tejfölt nagy mennyiségben úgy, hogy a pasztőrözött tejet vagy a tej és tejszín keverékét tejsavbaktérium-tenyészettel (oltóanyaggal) savanyítják, aztán homogénezik, hogy a savókiválást elkerüljék. A gépesített folyamatban készülő, 12 és 20 százalékos zsírtartalmú tejfölt poharakba öntik, lezárják, lejárati időt pecsételnek rá. Hazánkban körülbelül száz gyártó kínálja termékét.
A savanyított tejtermékekben a tejsavbaktériumoknak köszönhetően úgynevezett előemésztett fehérjék vannak, ezért a tejföl a nyers tejnél sokkal könnyebben emészthető. Általában valamennyi savanyított tejtermék az összes esszenciális aminosavat a megfelelő arányban tartalmazza, és jelentős a B1-, a B2- és az A-vitamin-tartalma. Az ásványi anyagok közül az első a kalcium, kisebb mennyiségben a karotin, a kálium, a nátrium, a foszfor és a cink említendő. A tej „élet, erő, egészség”, tehát a savanyított tejtermékek mindennapos fogyasztása nagyon ajánlott. Az élőflórás változatok még egészségesebbek.
A tejföl fehérjetartalma: 3,3 g−3,4 g/100 g
A tejföl szénhidráttartalma: 3,9 g−4,0 g/100 g
A tejföl zsírtartalma: 12 és 20%
A tejföl tejsavtartalma: kb. 0,8%
Fogyókúrázók és cukorbetegek a csökkentett zsírtartalmú, 12 százalékos terméket válasszák, s a diabéteszeseknek a termékek szénhidráttartalmát természetesen bele kell számolniuk a napi engedélyezett szénhidrátmennyiségbe. Tejcukor-érzékenyek, fekélyes vastagbélgyulladástól vagy Crohn-betegségtől szenvedők natúr kefirt és joghurtot az egyéni tűrőképességtől függően ehetnek, általában nem kell kihagyniuk az étrendből, de tejfölt nem ajánlott fogyasztaniuk. A hétköznapi szóhasználatban csak tejallergiaként nevezett tejfehérje-allergia esetén bármelyik tejtermék fogyasztása tilos.
• Tejföllel eredményesen csökkenthető az elsózás.
• Házilag készült aludttejük finomabb lesz, ha a tejbe literenként egy evőkanál tejfölt keverünk.
• Ha a tésztába a vaj egy része helyett tejfölt keverünk, könnyebb nyújtani.
• A tejfölös ételt nehezebb tárolni, mert a félretett ételben erjedést okozhat.
• A leégett bőrt nyugtatja a tejfölpakolás. De vigyázat, az égési sérülésnek árt, tehát csak akkor használjuk, ha a bőr még nem sebes!
A tejföl és a tejfel több alakú szó, mint amilyen a söprű és a seprű vagy a vödör és a veder. Mindkét forma helyes. A tejföl valódi összetett szavunk: tej + föl, vagyis a tejnek a föle, fölszíne, felszíne. Az utóbbi években azonban megjelent a piacon a frissföl és a krémföl: mit takarnak ezek a kifejezések?
A tejföl kizárólag tejből készül, a frissföl tejföl állagú, de növényi zsiradékot tartalmaz, és eredetileg a tejfölkészletek időszakos hiányát pótolták vele, illetve igen alacsony zsírtartalommal is kapható. A krémföl is növényi zsiradékot tartalmaz, de más arányban, és főként fagylaltalapanyag. Az elnevezések oka, hogy a magyar élelmiszertörvény szerint a termékutánzatok nevében nem lehet az utánzott élelmiszer neve, tehát esetünkben a tej szó. Az utánzatok 15-20 százalékkal olcsóbbak tejből készült versenytársaiknál. A növényi tejfölt pedig a tejre érzékenyek is fogyaszthatják.
Ezek a házi készítmények színükben, állagukban, élelmi hatásukban hasonlítanak a tejfölhöz, így salátákhoz, habaráshoz, rakott vagy párolt zöldségekhez nagyon finom helyettesítők.
Rizsből
Hozzávalók: 10 dkg rizs, 10 dkg hántolt mandula, 1 citrom leve, só, olaj.
Elkészítés: A rizst jó puhára főzzük, hozzáadjuk a mandulát, a citromlevet, a sót és az olajat. Apránként adagolva homogén állagúra turmixoljuk.
Szójatejes kölesből
Hozzávalók: 1 csésze szójatej, 1,5 csésze főtt köles, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 kis vöröshagyma, citromlé, só.
Elkészítés: egy percen át az egészet turmixoljuk, és készen is van. Csak szójából vagy szójatej nélkül is készíthető, akkor kész köleskását kell vízzel hígítva megfelelő sűrűségűre turmixolni.
Napraforgómagból
Hozzávalók: 1 csésze meleg víz, 1 csésze nyers hántolt napraforgómag (vagy kesudió, szójabab), 1 kávéskanál só, 1 citrom leve, 1 gerezd fokhagyma, kevés vöröshagyma, csipet bazsalikom.
Elkészítés: áztassuk be a napraforgómagot egy éjszakára vízbe, így megduzzad, és könnyebben turmixolható. Öntsük le a levét, a meleg vízzel és a többi hozzávalóval együtt turmixoljuk krémszerűre.
Mandulás-napraforgómagos krumpliból
Hozzávalók: 1 csésze hántolt mandula, 1 csésze napraforgómag, 1 közepes méretű héjában sült krumpli, 1 citrom leve, 1 teáskanál méz.
Elkészítés: kevés vízzel turmixoljuk össze az alapanyagokat, majd további turmixolás közben adjunk hozzá még annyi vizet, hogy megfelelő sűrűségű legyen. Napraforgómag helyett megfőzött zabpehelyliszttel is készíthetjük.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.