Egyelőre tehát maradok a normál méretű muffinoknál. Amúgy mostanában sokat törtem a fejem egy igazán finom kombináción: aminek puha a tésztája, édes, de mégsem émelygős, pikáns, akár tölteni is lehet, na és persze van benne mák. Azt hiszem, sikerült összehoznom valami hasonlót, már csak a finomhangolás van hátra – mivel az öcsik odavoltak érte, sőt a nagyfiú a közelgő szülinapjára is ezt kérte (meg jegyet a budapesti Rammstein-koncertre – no comment), úgy tűnik, lesz alkalmam gyakorolni.
Látva a Mindmegette muffinrecept-gyűjteményét, azért megszeppentem egy kicsit: a kommentekben szakértő közönség társalog a jobbnál jobb receptekről (néhányat én is kipróbáltam közülük), míg nekem voltaképpen ez az első, sajátnak tekinthető muffinom. Ezért kérem önöket, tekintsenek úgy e receptre, mint egy kezdő „művész” – esetemben egy sütni-főzni szerető, kissé lökött krapek – alkotására. :)
Az összetevők listája hosszú, ám mindennapi alapanyagokról lévén szó seperc alatt elővarázsolhatók a kamrából – ha mégsem, sipirc a közértbe! Néhányuk felcserélhető vagy el is hagyható, ezt a leírásban jelzem. Egy jó tanáccsal rögtön az elején szolgálnék: ha muffinpapírt is használnak (szerintem érdemes), vigyázzanak a feltűnően olcsó típusokkal, mert ezek gyakran hártyavékonyak, ráragadnak a sütire, s aztán bajlódhatnak a leszedésével.
– Muffinsütő (normál lyukméretű, 6 vagy 12 lyukas)
– Muffinpapír (nem kötelező)
– Keverőtálak
– Konyhai mérleg
– Fakanál, kis- és nagykanalak
– Citromreszelő, citromfacsaró
– A muffinok „lékeléséhez” éles kiskés
– 15 dkg (7,5) finomliszt
– 3 dkg (1,5) étkezési keményítő (ha nincs, ennyivel több lisztet tegyünk bele)
– 20 dkg (10) sütőmargarin
– 4 dkg (2) sózatlan sertészsír
– 15 dkg (7,5) kristálycukor
– 5 dkg (2,5) barna cukor (ha nincs, ennyivel több legyen a sima cukor)
– 1 cs. vaníliás cukor
– 2 (1) nagy evőkanál méz
– 3 (2 kicsi) egész tojás
– 12 dkg (6) mazsola (szamba, akarom mondani rumba áztatva még jobb):)
– 1 nagy (fél) citrom reszelt héja
– 5 dkg (2,5) darált mák
– 2 (1) magasan tornyozott evőkanál mogyorókrém (Nutella vagy valamelyik klónja)
– 2 (1) nagy evőkanál pikáns lekvár (pl. csipke)
– 6 (3) evőkanál tej
– 2 (1) teáskanál őrölt fahéj
– 2 (1) csipet só
– 1 (0,5) jó teáskanál sütőpor
– 1 (0,5) jó kávéskanál szódabikarbóna
– 35 (18) dkg porcukor
– 2 (1) közepes narancs lereszelt héja
– kb. 8 (4) evőkanál frissen csavart narancslé
Ha nem akarunk pepecselni a naranccsal, bátran megtölthetjük a muffinokat nem túl folyós lekvárral, Nutellával vagy más édes krémmel (a töltés menetét lásd a leírásban), de töltelék nélkül is finom.
A lisztet és a keményítőt elvegyítjük a sütőporral és a szódabikinivel :), hozzáadjuk a mákot, a fahéjat, a sót, és jól elkeverjük. Egy másik tálban a mikróban megpuhított margarint habosra keverjük a kétféle kristálycukorral, a vaníliás cukorral, majd sorban beleütjük a tojásokat, és sárga pépet kavarunk. (Figyelem! Kapcsoljuk be a sütőt, a gombját pedig tekerjük a 200 foknak megfelelő hőtartományba.) Ezután a lisztes tál tartalmát folyamatos keverés mellett beleszórjuk a pépbe, majd jöhet a puha zsír, a tej, a citromhéj, a mogyorókrém, a lekvár, a méz és a (rumtól lecsepegtetett) mazsola – remélem, nem hagytam ki semmit.
Nagyon alaposan eldolgozzuk a masszát, amiben segítségünkre lehet egy robotgép. Én nemrég találtam meg anyu masináját, és ki is próbáltam – ügyes szerkezet, de csúnyán összekaristoltam vele a keverőtálat, úgyhogy szerintem nem fogom sűrűn használni. :)
A massza muffintepsi-lyukakba kanalazása maradt immáron hátra. Megvallom, ezt a műveletet nemigen komálom, aminek talán az ügyetlenségem az oka: mindig sikerül el-, le- és félrecsöpögtetnem egy-két kanálnyi pépet, emellett kissé időigényes is a dolog. Nem baj, majd szerkesztek egy töltőautomatát. :) Ami fontos: mivel ez egy elég dús, nehéz massza, legfeljebb a forma (muffinpapír) háromnegyedéig érjen, hogy valamennyire azért felpúposodhasson. Ha megvagyunk, zsupsz be a tepsit az előfűtött sütő felső régiójába! (Ha két tepsit töltöttünk meg, a másik várjon a sorára, hacsak el nem férnek egymás mellett a sütőben.)
Amíg sülnek, elkészítjük a narancsszirup-tölteléket: lereszeljük a narancs(ok) héját – célszerű előtte 15 percre betenni a mélyhűtőbe, így sokkal könnyebb dolgunk lesz (a citromnál is alkalmazhatjuk ezt a technikát), és kifacsarunk kb. 8 (4) evőkanálra való levet. Kimérünk 35 (18) dkg porcukrot, a narancslé felét mikróban felhevítjük, majd elkeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a reszelt narancshéjat és még annyi levet, hogy híg, de ne túl folyós szirupot keverhessünk belőle. Gyönyörű színe van, ugyi? Ha kész van, takarjuk le valamivel, nehogy megkívánjuk. :)
Muffinkáink közben szépen süledeznek. A mi Vestánk 200 fokon mintegy 35-40 perc alatt süti készre őket, de mint tudjuk, ahány ház, annyi sütő, úgyhogy érdemes már előbb rájuk nézni. Ami engem illet, egy-egy muffint mindig kiügyeskedek a kehelyből (nem a papírból!), hogy a talpát is szemügyre vegyem. (Vigyázz, forró!) Ha ott már szép barna, befejezettnek tekintem a sütést. Ám néha ez sem győz meg, ilyenkor feláldozok egy muffint: félbetöröm, és megkóstolom (vigyázz, forró!).
A belseje ilyenkor persze még nagyon puha, ezért mindig megijedek, de aztán eszembe jut, hogy hűlés közben szépen megszikkad. Jóízű? Át van sülve? – akkor minden rendben.
A kihűlt muffinok elleni édes merénylettel fejeződik be mai történetünk: éles kiskéssel kb. 1 centi átmérőjű, 2 centi mély lyukat vágunk a muffancsok közepébe (a kivágott kis „dugókat” jutalomfalatként elfogyasztjuk). :) Ezután a langyos narancsszirupot kiskanállal a lyukakba kanalazzuk, s ha mindeniket megtöltöttük, nyomban tálaljuk. Ha később szervírozzuk, előtte tegyük be néhány másodpercre a mikróba, hogy a töltelék ismét folyós legyen.
A másik lehetőség, hogy félig töltjük meg a lyukat, amit aztán a kivágott dugóval zárunk le (ez esetben nincs jutalomfalat). :) Persze nem muszáj a narancssziruppal bíbelődni, bármilyen más édes töltelék (sűrű lekvár, mogyoró- vagy vaníliakrém stb.) pompás választás lehet. Sőt, ez a muffin magában is nagyon finom, aminek megtapasztalásához – a további szócséplést elkerülendő – sok sikert és
jó étvágyat kívánok!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.