Madarakról és más fagyoskodókról

Vannak kedvenceink, akiknek meleg kuckót és finom falatokat biztosítunk. A kutyák és macskák legtöbbünk otthonában különös kiváltsággal uralkodnak rajtunk, szinte egyenértékű társként kezeljük őket. Nincs is ezzel semmi baj.

Csak gondoljunk azokra is, akiknek nem jut ebből a melegségből. Az ég madaraira. Akik nem vetnek és nem aratnak, és a nagy hóban nem lelnek táplálékot, és akiket ebben a hidegben nem melegít semmi és senki.

Fél marék mogyoró, szotyi, tökmag, kevés mazsola vagy más aszalt gyümölcs egy kis zsírral vagy vajjal összegyúrva, gombóccá görgetve, egy közeli fára vagy az erkélyre kiakasztva nekik életmentő lehet. De a maradék rizs, bulgur, más gabona is jó helyre kerül, ha nekik adjuk, szintén egy is zsiradékkal összedolgozva, kerülhet bele megunt felvágott darabka, sajt is.

Ha van avasodó szalonnánk vagy maradék szalonnabőrkénk, annak is örülnek az ég madarai, és jutalmunk nem csak a jótett lesz, hanem a látvány is, ahogy a kis éhezők hálásan jönne majd falatozni a mi finomságunkat.

Az ég madarain kívül mások is szűkölködnek, és sokkal kutyább sorban élnek a mi kutyánknál. Nem a mi vétkünk, nem a mi sorsunk, és nem kell megmentőnek vagy angyalnak lenni, hogy egy kicsit nekik is segítsünk. A minap egy budapesti belvárosi bisztróba betért egy hajléktalan, megállt a pultnál. Este 10 felé járhatott, a pultnál álldogáló törzsvendégekkel váltott pár szót, a pultos srác pedig már adta is neki üdítős palackban a forró, cukros teát. Emberünk hálásan megköszönte, barátságosan elköszönt, ment dolgára, a forró palackot magához szorítva, ahogy minden este, rendesen. Milyen egyszerű is tud lenni, nem?

Egy filternyi tea, maréknyi cukor, tányérnyi forró leves befőttes üvegbe töltve tán mindannyiunknak megengedhető, akik meleg lakásban internetezve olvassuk e cikket. Nem kell sok. Csak egy kis odafigyelés. Ami másoknak nagy odafigyelés és életmentés lehet.