Mit rejt az ivóvizünk?

Ivóvíznek általában a vezetékes vizet használják, amely ritkán táplálkozik megfelelő forrásból, és a szervezet számára szükséges létfontosságú makro- és mikroelemeket általában nem tartalmazza. (Ilyen például egy felszíni víztározó vagy a folyóvizek és bányavizek ivóvízként való hasznosítása). Az egyre nagyobb mértékben szennyezett természetes víz körforgásába kapcsolódik be az emberi vízfogyasztás körforgása. Kútjainkkal a talajból vételezünk vizet, majd használat után visszajuttatjuk tavainkba, folyóinkba, a természetes körforgásba - ám sajnos ez a folyamat nem steril körülmények között zajlik.
- A természetes eredetű víz gyakran tartalmaz olyan nemkívánatos szennyeződéseket, amelyek a humán célú felhasználást egészségvédelmi vagy higiéniai okokból akadályozzák.
- Az ivóvíz rossz minőségének másik oka, hogy sok iont tartalmaz (például karbonátot), de nem azokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. Ilyen az alföldi ivóvizek jelentős része. Itt gyakori az egészségre ártalmas, túl sok arzént tartalmazó víz.
- Sok esetben a víz bakteriológiailag szennyezett, ezért klórozni kell. A klór köztudottan rendkívül agresszív, különösen a túlklórozott víz, ami nemcsak kellemetlen ízű, szagú, de huzamos fogyasztása káros a szervezetre.
Míg az elmúlt évtizedekben az ember egyetlen gondja a vízzel kapcsolatban „csak” a házhoz szállítása volt, ma már nagyon fontos a megfelelő tisztítása. Egyre többen döntenek amellett, hogy teljesen tiszta, baktérium-, vírus- és vegyszermentes víz kerüljön a pohárba, hiszen a szükséges természetes sókat, vitaminokat máshogyan is lehet pótolni.

Tisztítási lehetőségek

Forralásnál sajnos csak a baktériumok pusztulnak el, a vírusok és a vegyi anyagok, a nehézfémek (a kor egyik népbetegségének, a candida albicansnak egyik fő tápláléka) a vízben maradnak. A klórozás fertőtlenít, de amellett, hogy kellemetlen ízű és szagú lesz a víz, az emberi szervezetre gyakorolt hatása is nagyon káros.
A desztillációs folyamatok, vagy az ismerten tiszta víz recirkulációja (visszaforgatása) két olyan megközelítés, amely valószínűleg folyamatos vízellátást nyújthatna.
A fordított ozmózis elvén működő víztisztító (Amerikában és Nyugat-Európában a legjobb minősítést kapta) egy lépésben eltávolítja a vírusokat, baktériumokat, vegyszereket, még a radioaktív részecskéket is kiszűri – míg az egyszerű átfolyó rendszerű szűrés a káros anyagoknak csak egy részét távolítja el.

Ivóvíz okozta betegségek

Az ivóvíz ugyan több olyan ásványi anyagot – kis mennyiségű fluor (Franciaországban és Ausztráliában már nem engedélyezett), jód, ásványi sók – tartalmaz, amire az emberi szervezetnek szüksége van, ám néhány anyag csak minimális – egészségügyi határérték alatti – mennyiségben, vagy egyáltalán nem lehet jelen. Ilyen például a szulfid, az ammónium, az arzén, az ólom, a cink és a többi nehézfém, a növényvédő szerek. Az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ivóvízszennyező anyag a nitrát. Csecsemőknél az úgynevezett kék betegséget (methaemoglobinaemia) okozza.

Víziány

A szervezetnek folyadékra van szüksége, ám a szomjúság jelzi a legkevésbé, hogy ez így van. Általában akkor lesz valaki szomjas, ha már fél liter hiányzik a szervezetéből. Egy átlagos felnőttnek hat-nyolc pohár víz a minium naponta (sok szakember szerint testsúlykilogrammonként 30-40 ml), de melegben, koffein- és alkoholfogyasztáskor, kevés zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó étrendnél ennél jóval több, három-négy liter is lehet a napi vízszükséglet. A folyadékot egész nap, arányosan elosztva kell bevinni a szervezetbe és érdemes az asztalon vagy a kocsiban is egy-egy üveg vizet tartani emlékeztetőnek. Sőt, célszerű lenne papíron vezetni a naponta elfogyasztott folyadékmennyiséget (a legjobb lenne, ha vizet). Így egyértelműen kiderül, hogy a testsúlynak megfelő vagy kevesebb éltető nedű kerül-e a szervezetbe. A kávé, a tea és az alkohol vizelethajtó hatású, ezért ezek fogyasztása mellett még nagyobb folyadékbevitelre van szükség.

Dr. Kollár László