A világhódító zöld veltelini

Ausztria leghíresebb fehérszőlő-fajtáját több mint 13 000 hektár területen termesztik, ami az osztrák szőlőtermő területek közel harmadát teszi ki. A veltelini a 20. század közepén terjedt el a jelenlegi mértékben, vitathatatlanul Ausztria legfontosabb szőlőfajtája. A tramini és a St. Georgen nevű szőlőfajták természetes kereszteződése nyomán jött létre – érdekes, hogy hasonló nevével ellentétben a zöld veltelini nem áll rokonságban sem a piros veltelinivel, sem a korai piros veltelinivel.

Korábbi alacsony megbecsültségét annak köszönhette, hogy sok borász visszaélt a fajta bőtermő képességével, ami alacsonyabb minőséget, leginkább fröccsbor szintű besorolást eredményezett. Az osztrák borozókban még ma is ott van, de a borászok újragondolták a fajtát, ennek köszönhetően ma kiemelkedő borok készülnek belőle Wachau, Kremstal, Kamptal és Weinviertel borvidékeiről. A legmagasabb elismertségű borok Wachauból kerülnek ki, ahol a helyiek három kategóriába sorolták a borokat: a Steinfeder a beszálló, a Federspiel a középső, a Smaragd pedig a csúcskategória, ahol már gyakori a dűlőszelekció és a túlérett alapanyag is.

Még az egyik legbefolyásosabb Master of Wine, Jancis Robinson is elismeri, hogy sokáig másodhegedűsnek gondolta a rajnai rizling mellett, ha Ausztriáról esett szó. Egy nevezetes kóstoló azonban nemcsak az ő szemét nyitotta fel, hanem a borvilág véleményformálóit is meggyőzte a fajta tehetségéről. Egy top borokra szakosodott müncheni borkereskedő szervezte a kóstolót, amin 17 burgundi chardonnay közé becsempészett 4 veltelinit – ez a 4 bor pedig élt a lehetőséggel, és a vakkóstoló eredménye szerint állva hagyta nagynevű francia vetélytársait.

KIDERÜLT: INNEN KAPTA A NEVÉT AZ IRSAI OLIVÉR >>>

A nemzetközi sikerben annak is része lehetett, hogy az osztrák bormarketing talált egy frappáns angol rövidítést a külföldiek számára bonyolult név helyett: a GruVe, ami kiejtve megegyezik az angol „groovy” szóval, és annyit tesz: klassz, menő. Persze önmagában keveset ér egy vagány név, a fajtát egyéb tulajdonságai is segítették. Aromáiban a rajnai rizlingnél visszafogottabb, savainak köszönhetően jól érlelhető, és fehér borsos fűszeressége mellett alapvetően gyümölcsös.

Magyarországon is egyre többen foglalkoznak a zöld veltelinivel; míg korábban jellemzően a soproni régióban találkozhattunk vele, mostanra már komoly borok készülnek belőle a Neszmélyi borvidéken, a Balaton északi partján, Móron, a Mátrában és Etyeken is. A stílus talán nem annyira szabályos, mint az osztrákoknál, de azért nem volt nehéz három bort találni, ami igazi kedvenccé válhat.

Szivek Pince – Zöld Veltelini ZéVé Trilógia I. 2017

A Szivek testvérek Kesztölcön, a Pilis lábánál fekvő ültetvényeiken dolgoznak. Fiatal pince egy olyan településről, ahol a háztól nem messze szinte mindenkinek van egy régi pincéje. Lendületes indítás, friss fehér húsú gyümölcsök és virágos könnyedség jellemzi. Feszes, egyenes korty, jó arányok, könnyed gyümölcsösség. Stílusában közel áll az osztrákhoz, igazán jól iható bor.

Tűzkő Birtok – Grüner Veltliner 2017

A borászvilágban híres toszkán Antinori család bátaapáti birtokán készült a bor; Tolnában ugyancsak nem ritka a fajta. Illatában egyértelműen a gyümölcsök dominálnak, alma és fehér húsú körte. A korty is könnyed, a testtel arányban álló savakkal rendelkezik, és az illat karaktere visszafogottabban, de visszaköszön ízben is. A korty végi fanyarság inkább csak árnyalja az élményt.

Gervai Pince – Zöldveltelini 2016

Gervai János sommelier-ként ismert elsősorban, a legjobb éttermekben dolgozik. Pár éve kezdett komolyan borászkodni Etyeken, mostanra egyre több színvonalas helyen találkozhatunk a boraival. Határozott, tisztán gyümölcsös, vonzó illattal köszönt be a bor, fehér húsú barackkal és körtével. Friss és üde a korty, szinte vibrálnak a savai, citrus és zöldalma színezi az összképet. Remekül illeszthető ételek mellé, de a borászt ismerve ez nem meglepő.