Csókok, puszik, puszedlik

Egyszerű lenne azt állítani, hogy a csókok azért oly édesek és kívánatosak, mert a legfinomabb csókokra emlékeztetnek, bár ezt az elképzelést sem lehet kizárni, miként azt sem, hogy a cuppanós puszi süteményben megformált alakjával van dolgunk, ha egy jó puszedlit kóstolunk. Az igazság azonban az, hogy a csókok vagy puszedlik, puszik korrekt eredettörténetét homály fedi.

Csak egy csók volt…

Nagy valószínűséggel Magyarországra Bécsből érkezett ez az édes finomság. A Busserl/ Pusserl (ami egyébiránt csókot jelent), magyarosított – a puszerli, puszelli, puszedli nevek is forgalomban voltak sokáig – változataként kezdte meghódítani a cukrászdák és polgári konyhák világát. Az már más kérdés, hogy a császárváros egyébként méltán nevezetes konyhájába vajon Franciaországból vagy Itália földjéről, esetleg Dél-Németország hegyes-völgyes tájairól érkezhetett-e. Nagyon valószínű, hogy már a 17-18. század folyamán is készültek a mai csókokhoz hasonló édes sütemények Franciaországban és Olaszországban.

Azt is tudni lehet, hogy a különféle csókok és puszedlik – bármely néven is jelentek meg idehaza – a 19. század folyamán kezdtek szélesebb körben elterjedni, és a 20. századra váltak a karácsonyi, illetve a karácsonyt megelőző adventi időszak egyik legnépszerűbb süteményévé. És nem csak nálunk, hanem a közép-európai régióban, sőt még azon is túl.

A csók, a puszedli, a puszi gyakorlatilag ugyanazt a kis kerek süteményféleséget jelenti, megannyi változatban. A legfőbb kritérium a kerek forma – és hogy finom legyen! Azért is örvend nagy népszerűségnek, mert nem kell mestercukrásznak lenni ahhoz, hogy valaki jóféle csókokat, puszikat süssön, ráadásul szinte minden formája viszonylag gyorsan elkészíthető. A házi puszedlik vagy csókok előnye, hogy rengeteg változatban (lehet variálni a fűszerezést, méretet, díszítést stb.) és egyszerűen elkészíthetők.

Az egyik igencsak lényeges tulajdonságuk pedig, hogy (ha csak rá nem járunk) relatíve hosszan tárolhatók is. Így aztán időben fel lehet tölteni akár többféle csókkal, puszedlivel is a süteményes dobozokat, mire beköszöntenek az ünnepek.

Ha nagy puszedlikosarakat kellene összeállítani a hozzávalók és a tészták fajtája szerint, alapvetően 3 db igencsak méretes kosárra lenne szükségünk. Az egyikben a különféle mézes tésztájú puszedlik foglalnának helyet, a másikban az omlós tésztából készültek, a harmadikban pedig a tojásfehérje, cukor és esetleg valamilyen egyéb hozzávaló szerint készült pillekönnyű csókok. Ez a sorrend szinte az eltarthatóságuk időrendjét is mutatja: legkorábban a mézeseknek érdemes nekilátni, hogy jól megpuhuljanak karácsonyig (akár 2-3 hetet is várakozhatnak), aztán jönnek az omlós csókok, amik 1-2 hétig gond nélkül tárolhatók száraz, hűvös helyen, légmentesen záródó dobozokban, végül pedig a habbá vert tojásfehérjére alapulók következnek. Ez utóbbiak is vígan átvészelnek minimum egy hetet, de akár az utolsó pillanatban is kisüthetők, ha épp úgy alakul a helyzet, hogy gyorsan leapad a csókkészlet.

Mézes puszedlik

Mézes puszedli vagy mézes csók is számtalan variációban készülhet. Mindenki őriz emlékeket a nagymamák által készített ellenállhatatlan, márványos mézes pusziról, aminek nyomába sem értek a közértben kapható változatok. Mára ezek a régi típusú mézesek meg is újultak, ízben, formában, méretben egyaránt sokfélék lehetnek: bevonhatjuk cukormázzal, csokoládéval, de még marcipánnal is, dekorálhatjuk mindenféle színes cukorkával, diófélével, tölthetjük akár sűrű szilvalekvárral, dióval, marcipánnal, csokoládékrémmel, de magát a tésztát is fűszerezhetjük szerecsendióval, szegfűszeggel, gyömbérrel vagy épp ánizzsal, esetleg készen vásárolt mézeskalács fűszerkeverékkel, továbbá mindenféle aszalt vagy kandírozott gyümölcs is kerülhet a tésztába. Csak győzzön válogatni az ember a sokféle recept közül! Akár 3 héttel karácsony előtt is hozzáfoghatunk a mézes puszik készítéséhez, semmi bajuk nem lesz, míg kigyulladnak a gyertyák a fán.

A nevezetes nürnbergi mézes puszedli például a tésztájába dolgozott kandírozott narancs-, illetve citromhéjtól lesz különleges.

Nürnbergi mézes puszedli

Hozzávalók kb. 45-50 darabhoz:
20 dkg liszt (18 dkg liszt a tésztához + 2 dkg a formázáshoz)
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
12 dkg porcukor
1 nagy evőkanál méz
1 db tojás
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
5 dkg apróra vágott dió vagy mandula
5 dkg apróra vágott kandírozott narancs- és citromhéj vegyesen
A cukormázhoz:
10 dkg porcukor
1-2 evőkanál víz
1 evőkanál rum

Elkészítés: A citrushéjakat, valamint a mandulát egészen finomra aprítjuk. A 18 dkg lisztet tálba mérjük, hozzákeverjük a mézes fűszerkeveréket, a sót és a sütőport.
A mézet a cukorral és az egész tojással keverőtálba öntjük, és a háztartási robotgép habverőjével fehéredésig keverjük. Alacsonyabb fokozatra kapcsolva kanalanként hozzáadagoljuk a lisztes keveréket. Félretesszük a robotgépet, és egy fakanállal beledolgozzuk a mandulát, valamint citrom- és narancshéjat.
2 nagyobb tepsit sütőpapírral borítunk, a sütőt 175 fokra előmelegítjük.
A félretett 2 dkg liszt segítségével a tésztából egészen apró, nagyjából 1,5 cm átmérőjű kis gömböket formálunk. Az előkészített tepsire ültetjük őket, egymástól legalább 2 cm távolságra.
A sütő teljesítményétől függően nagyjából 12-15 perc alatt aranyszínűre sütjük. Rácson hűlni hagyjuk.
Közben elkészítjük a cukormázat: ehhez a porcukrot kis tálba szitáljuk (fontos, hogy egyetlen apró rög se legyen benne), majd hozzáadunk 1 evőkanál rumot és 1 evőkanál vizet. Ha túl sűrű lenne, kevés vizet még adhatunk hozzá, de ne többet 1 evőkanálnyinál. Az egészet alaposan elkeverjük.
A kis puszedliket, a gömbölyű felükkel belemártjuk a mázba, majd visszahelyezzük a rácsra. Ha kedvünk van, mindegyik tetejére biggyeszthetünk egy kis darabka mandulát, de anélkül is nagyon finom. Ha tökéletesen megszáradtak, jól záródó dobozban tárolhatjuk őket akár 2-3 hétig is.

Csókok minden módon

Az omlós tésztából készült csókok igazi szépségek bármilyen ünnepi asztalon. Nem véletlen, hogy a műfaj sokat ígérő névvel illetett képviselőjének, a huszárcsóknak rengeteg változata létezik. Az alapvetően vajban és tojásban gazdag tészta ugyanis nem csak lekvárral tölthető, de kerülhet a közepére rumos meggy, rumos szilva, kandírozott vörös áfonya is. És nem kell feltétlenül sima peremmel rendelkezniük, meghempergethetők gorombára vágott dióban, mandulában. A tészta pedig lehet a reformtáplálkozásnak megfelelő, készülhet tönkölyliszttel, búzacsírával, sőt akár alternatív cukor (nyírfacukor, stevia) hozzáadásával is – egészséges vagy paleo kivitelben.

A huszárcsók azonban csak a legismertebb ebből a típusból. Omlós csókokat ugyanis lehet sütni úgy is, hogy akár csillagcsőrrel felszerelt habzsákba töltve kis csókokat biggyeszt az ember a tepsire, és a kész apróságokat lekvárral vagy csokoládékrémmel, esetleg nugáttal egymáshoz cuppantja. Dekorálni is lehet a csókokat aprított, kandírozott cseresznyével, csokoládéreszelékkel, amihez csak kedvünk van. Egy omlós csók olyan szépséges is lehet, akár egy ennivaló, apró ékszer – csak a fantázia szab határt a díszítésnek.

Persze a tésztába is lehet keverni sok finomságot: kakaót, fűszereket, kávés csókhoz instant kávéport. Ha pedig az omlós csókoknál a liszt nagyobb részét kukoricakeményítőre cseréljük, nagyon könnyű tészta lesz a végeredmény.

Omlós csokoládécsók mogyoróval a közepén

Hozzávalók kb. 60 darabhoz:
25 dkg kukoricakeményítő
7 dkg süteményliszt
1 púpozott evőkanál cukrozatlan kakaópor (3 dkg)
10 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csipet só
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 mokkáskanál őrölt kardamom
25 dkg hideg vaj apróra kockázva
1 evőkanál narancslé
7-8 dkg egész mogyoró
A tálaláshoz: vaníliával kevert porcukor

Elkészítés: A lisztet, a keményítőt, a cukrot, a vaníliás cukrot, valamint a kakaóport és a fűszereket tálba szitáljuk, hozzáadjuk a csipet sót, alaposan elkeverjük. Az apróra kockázott vajat és a narancslevet a száraz anyagokhoz adjuk, és az egészet jól összedolgozzuk. Az így kapott tésztát frissen tartó fóliába csomagoljuk, és legalább 1 órán át pihentetjük a hűtőszekrényben.
Közben a sütőt előmelegítjük 175 fokra, 2 tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A tésztából nagyjából 2 cm átmérőjű golyókat formálunk, egymástól 2 cm távolságra helyezzük el őket az előkészített tepsin. Mindegyik közepébe belenyomunk 1-1 szem mogyorót.
A sütő teljesítményétől függően 15-20 perc alatt ropogósra sütjük. Még melegen meghintjük vaníliával kevert porcukorral. Jól záródó dobozokban akár 2 hétig is tárolható.

Macaron, habcsók és társaik

A könnyű és roppanós csókok klasszikusai a habcsókok. A sima fehér habcsókokba, amelyekből persze karika is formálható a karácsonyfára, sokak kedvencei. Ennek az alapja nem más, mint a kemény habbá vert tojásfehérje és cukor. Persze a fehér habcsókot is lehet díszíteni cukorgyöngyökkel, csokoládéforgáccsal, apróra tört grillázzsal. A habcsókok esetében a sütő hőmérsékletére és a sütési időre érdemes különös figyelmet fordítani. Ezeket a légies apróságokat ugyanis inkább szárítjuk, mintsem sütjük. Ez annyit jelent, hogy a sütő hőmérsékletét nagyon alacsonyra kell állítani, 100-120 fok sok esetben az ideális hőmérséklet, és hosszan, a mennyiségtől függően akár 1-2 órán át is szikkasztani. Ekkor lesznek ropogósak és őrzik meg szép fehér színüket. Persze akinek kedve van, a habmasszát természetes ételfestékkel kékre, zöldre, rózsaszínre, bármilyenre színezheti.

A csókok igazi favoritjainak számítanak a habbá vert tojásfehérje, cukor, valamint őrölt dió, mandula, mogyoró felhasználásával készülő habcsókok. Sok rajongója van a Franciaországból világhódító útra kelt macaronnak, ami lényegében két színezett mandulás habcsók valamilyen töltelékkel összeragasztva.

A klasszikus mogyorós, diós csókok sokaságát is mindig érdemes feldobni egy kevés fűszerrel – a fahéj, a kardamom, de az őrölt gyömbér is remekül illik hozzájuk. Ezek a különféle olajos maggal készült csókok lehetnek ropogósak vagy omlósak is attól függően, mekkora hőmérsékleten és meddig sütjük őket. Aki a kívül roppanós, belül szinte krémesen omlós csókok híve, nagyjából 170-175 fokon 12-15 perc alatt kisütheti kedvenc csókjait, aki azonban kívül-belül ropogós változatra esküszik, alacsonyabb hőmérséklet mellett hosszabb ideig süsse kedvencét.

Az olasz klasszikus, az amaretti, amit jóféle italokhoz is szoktak fogyasztani, nem más, mint egészen ropogósra sütött mandulás csók – lassabban készül, de nagyon sokáig őrzi minőségét. A mandulát néha barackmaggal is helyettesítik, ami a sárgabarack magjának feltörésével nyert, aromás olajos mag, ha valaki sok sárgabarackból készít nyár derekán lekvárt, ki ne dobja a magját, mert szárítva, megtörve remek alapanyag lehet a karácsonyi sütések idején!

Aki azonban azokat csókokat részesíti előnyben, amelyek szinte elolvadnak az ember szájában, a könnyű kókuszcsókot imádni fogja! Gyorsan elkészül, olcsó és ellenállhatatlanul finom. Ebbe a változatba ráadásul liszt sem kerül, és remek módja a kimaradt tojásfehérje hasznosítására.

Könnyű kókuszcsók

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:
15 dkg kókuszreszelék
3 tojásfehérje
12 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
50 db kisméretű ostyalap (nagyobb élelmiszer-áruházakban kapható sütőostya 2 cm átmérővel)

Elkészítés: A tojásfehérjéket nagy keverőtálba öntjük, majd gépi habverő segítségével habosítani kezdjük. Ha már fényes, fehér, de még krémesen lágy, akkor lehet folyamatos keverés mellett beleszitálni a porcukrot, hozzáadni a vaníliás cukrot. Végül pedig jöhet bele a kókuszreszelék.
A sütőt 170 fokra előmelegítjük, 2 nagyobb tepsit sütőpapírral borítunk. Minden ostyalapra kis félgömböket kanalazunk a kókuszos masszából, és 10-12 perc alatt világosra sütjük.
Rácson hagyjuk kihűlni. Hűvös helyen, jól záródó dobozban 1 hétig is tárolható – ha azonnal el nem fogy.

Édes karácsonyi ajándékok a konyhából >>>