Mit mondhatott valójában Twist Olivér?

Az 1834-es szegénytörvény a XIX. századi Britanniában dologházakat hozott létre a nyomorgó szegények számára. Ezekben ugyan sivár volt az étel, ám volt belőle elegendő, és az Olivér korabeli gyermekek számára igenis tápláló volt, olvasható a cikkben.

A Twist Olivérben Dickens azt írta, hogy az árvák „napi háromszor kaptak híg zabkását, hetente kétszer hagymával, és minden vasárnap egy zsömlét” . A regény szerint ünnepnapokon a bentlakók további 64 gramm kenyeret kaphattak.

Négy orvosszakértő - köztük dietetikus, gyermekgyógyász és orvostörténész - azonban azt mondja, egy ilyen étrend megölte vagy nyomorékká tette volna a gyerkeket, és olyan betegségek léptek volna fel a vitaminhiánnyal összefüggésben, mint vérszegénység, skorbut, angolkór és más betegségek.

Közelebbről megvizsgálták a kordokumentumokat, és még azt a zabkását is megalkották, amit a dologházban élő gyerekek valószínűleg kaptak. Egyik fontos forrásuk Jonathan Pereira orvos értekezése volt, amely 1843-ban keletkezett, öt évvel azután, hogy Charles Dickens befejezte a Twist Olivért, és ezzel heves vitát gerjesztett a dologházakról.

Pereira szerint a szegények őrzőinek vezetői számára hat „dologházi étrend” állt rendelkezésre, amelyből az intézmények körülményeik szerint választhattak. Pereira adatai alapján egy XVII. századi angol szakácskönyv zabkásareceptje szerint a szerzők kiszámolták, hogy Olivér naponta körülbelül 1,76 liter zabkását kapott, amely 106 gramm jó minőségű berwicki (Skócia) zablisztből készült. A zabkása messze volt a hígtól, és a szerzők szerint „létfontosságú” volt. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen táplálékforrás. Pereira „számottevő mennyiségű” marha- és ürühúsról is beszámol, amelyeket egyes londoni dologházakba szállítottak.
„A Dickens által leírt étrend nem tette volna lehetővé egy kilencéves gyermek egészséges fejlődését, azonban a dologházak kiadott étrendje igen” – olvashatjuk a cikkben.

„A legfontosabb élelmiszerek hozzáférhetőségének korlátait tekintve a dologházi étrend kétségkívül sivár volt, ám kielégítő.” A szerzők azonban kikötik, hogy ez a számítás azon alapul, hogy a lakók ténylegesen meg is kapták az előírt adagokat és minőséget, ám Pereira könyve azt sugallja, ez így volt.

Dickens valószínűleg sanyarú gyermekkora és a családjától való elszakítása miatt támadta a dologházakat, édesapja adósság miatt került börtönbe. „Dickens regénye a gyermekbántalmazás időtálló krónikája” – áll a cikkben, ám a szerzők hozzáteszik: „A kitalált ’igazság’ nem mindig vág össze a valódi tényekkel.”

Forrás: Medipress