A leghosszabb éjszaka: ma van a téli napforduló, köszöntsd a fényt finom falatokkal!

Ma, azaz december 21-én, a téli napfordulón a leghosszabb az éjszaka. Utána naponta alig 1-2 perccel ugyan, de mégis egyre későbben nyugszik a nap.

Egy különleges nap

A Föld és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkját a Nap körül ekliptikának nevezzük, bolygónk dőlésszöge pedig az ekliptika síkjára állított merőlegeshez viszonyítva 23,5 fok. A Nap körül keringve így az északi féltekén télnek tekintett évszakban a déli pólus „biccent” kissé csillagunk felé, nyáron pedig az északi: a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget leszámítva mindig azon a féltekén hosszabbak a nappalok az éjszakáknál, amelyik épp a „nyári félévben” tartózkodik. A téli napforduló pedig az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, ami egyetlen pillanat: 2022. december 21-én 22 óra 49 perc 19 másodperc.

Nálunk, az északi féltekén tehát a téli napforduló jelenti a leghosszabb éjszakát, míg az Egyenlítőtől délre a legrövidebbet.

Tudtad?

• Az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt tartózkodik.
• A Déli-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering.
• A Baktérítőn a Nap 90 fokon delel, nincsenek árnyékok.
• Az északi sarkkörön a Nap középpontja éppen a déli horizonton tartózkodik anélkül, hogy feljebb emelkedne. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem kel fel.
• A déli sarkkörön a Nap 47 fokon delel, 27 órát van fent: aznap egész nap, illetve előtte és utána még 1,5-1,5 órát.

Sötét és világos március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőség idején kerül egyensúlyba, ettől fogva a nappal diadalmaskodik az éjszakán, egészen a nyári napfordulóig (június 21.) növeli az előnyét, amikor újra fordul a kocka.

Népszokások és hiedelmek

A legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik a téli napforduló idejéhez. Ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a Karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.

Az ősi magyarság egyik legnagyobb ünnepe is a Téli napforduló, vagy ahogyan akkor hívták a Karacsun volt.
A kínai krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun ünnepe.

A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a ”Téli napforduló” megünneplése. Valószínűleg az ősi magyar neve a “kara csun” volt. A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt össze az ünnep elnevezése: Karacsun. A sötétség átfordulása után egyre nő a fény, a nappali világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.

A Karacsun- Karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre a Karácsonyra (itt már Jézus születésének ünnepére) is ezt a szót vetítették át. A legtöbb európai nyelvben a Karácsony ünnepének elnevezése Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: Christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: Natale, spanyol: Navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: Rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez (illetve a román: Craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele).

Számos népszokás őrzi a téli napforduló emlékét, a magyar folklórban is találunk több ilyet. Az egyik legismertebb a karácsony másnapján tartott regölés, amivel az újévet köszöntik a legények és a házasemberek, akik házról házra járva kívánnak termékenységet és bőséget. Több vidéken szokás a kolompolás és az alakoskodás (állatbőrök viselése) is.

A fény és a bőség ünnepe

A téli napforduló különösen fontos ünnep lehetett már az őskorban is. Az éhezés január és április között megszokott volt: így soha nem tudhatták, hogy megélik-e a következő tavaszt. A téli napfordulós mulatság volt az év utolsó ünnepe. A jószágok nagy részét levágták, hogy télen ne kelljen etetni őket: és szinte ez volt az egyetlen nap az évben, amikor friss húst tudtak enni. A sör és a bor jó része is ekkora erjedt meg és vált ihatóvá.

Íme, a mi ajánlatunk a mai napra:

HÚSLEVES SAJTOS-TÚRÓS GALUSKÁVAL>>>

SÜLT HÚS VELE SÜLT ZÖLDSÉGKÖRETTEL>>>

MÁKOS PITY PUTY>>>