A fogadók, éttermek, vagyis a házon kívüli étkezés intézményesített formái régóta részei az európai kultúrának. Az elegáns éttermek, a kávéházak a 19. század folyamán is fontos szerepet töltöttek be a polgári kultúra és az étkezési hagyományok ápolásában. Míg az előbbiekben az elegancia és a többfogásos étkezés, az utóbbiakban a kávé és egyéb italok mellett a friss harapnivalók jutottak főszerephez amellett, hogy a társadalmi és művészeti élet fontos színterei is voltak. A bisztró lényegében kínálatát és funkcióját tekintve valahol a kettő között helyezkedik el.
Pontos eredete, miként jól körülhatárolható kínálata is igen lazán értelmezhető csupán. Egy közkeletű, talán inkább a legendáriumba illő, mintsem pontosan adatolható történet szerint a kisebb, egyszerű bútorzattal rendelkező, viszonylag szűk ételválasztékot kínáló étkezésre és italfogyasztásra alkalmas párizsi helyek a napóleoni háborúk idején az orosz katonáknak köszönhetően nyerték el mai nevüket. A mindig időhiányban szenvedő egyenruhások a „gyorsan, gyorsan!” biztató szavakkal sürgették a személyzetet az ételek mihamarabbi tálalására, ami oroszul: быстро, быстро! (büsztro, büsztro). A büsztroból kerekedett aztán a bistro, illetve magyarul bisztró kifejezés, egyértelműen utalva arra, hogy ez a gyors ételek helye. Természetesen nem abban az értelemben, ahogy ma a gyorsétterem kifejezést használjuk, a jó bisztrókban ugyanis minőségi alapanyagokból és változatosan készülnek a finom fogások. Az 1810-es évekre datálható bisztrókínálat kialakulásának némiképp ellentmond, hogy a bisztró kifejezés, ahogy ma ismerjük, valójában több mint két emberöltővel később, 1844-ben jelent meg először nyomtatásban egy szótárban. Ez praktikusan azt jelenti, a 19. század közepére már nagyobb számban léteztek Franciaországban gyors és egyszerű fogásokra specializálódott helyek.
Bárhogy is volt, az biztos, hogy általános értelemben a bisztró az étteremnél egyszerűbb, közvetlenebb, kevésbé elegáns - és elsősorban gyorsan elkészíthető ételekkel, mindemellett gazdag italkínálattal rendelkező vendéglátóegység. A bisztrók nagyszámú elterjedése a 20. század közepére tehető. Szülőhazájában, Franciaországban az 1950-es években egymás után nyíltak a felgyorsult életformához, a mind nagyobb számban munkába álló lakosság igényeihez alkalmazkodó bisztrók. Tulajdonképp ez volt a francia bisztrók fénykora. A lendület aztán a 20. század végére lényegesen alábbhagyott (számos hely bezárt vagy átalakult), majd a 21. század elejétől napjaink életmódjához igazodva, a megváltozott igényeknek megfelelően sokféle formában újra virágkorukat élik a különféle bisztrók – és nem csupán Franciaországban.
Jóllehet Magyarországon generációk emlékeznek még a Kádár-kor bisztróira (átható ételszag, alacsony árfekvés, néhány hideg- és melegkonyhai készítmény egyszerű tálalásban, hogy csak néhány jellemzőt emeljünk ki), az elmúlt években lendületet vett gasztronómiai változás azonban a bisztró fogalmát is jelentősen átalakította, illetve alakítja folyamatosan.
Míg hosszú ideig a bisztró, illetve maga a bisztrókonyha is döntően a mérsékelt árú - szendvicsektől a frissen sültekig, egyszerű fogásokig terjedő - kínálatot jelentette, mára ez a helyzet is mindenütt megváltozott. A bisztrókban fogyasztható fogásokhoz gyakran nem tartozik nyomtatott étlap, csak egy falra függesztett méretes tábla, amire naponta vagy hetente kiírják a kínálatot – a lényeg a gyorsaság és frissesség, mind az ételek, mind a kiszolgálás tekintetében. Ez szabadságot jelent a szakácsnak is: nem kell ragaszkodni minden esetben standard fogásokhoz, szezonálisan, a napi piaci kínálatnak megfelelően módosítható, hogy mit is fogyasztathatnak a vendégek, ugyanakkor változatosságot is jelent, hisz mindig találnak valami újdonságot a betérők. A bisztrókban ugyanis rendszerint nem kell asztalt foglalni.
Ugyanakkor az is tény, hogy nem csupán Európában, de világszerte érzékelhető: a bisztrók új értelmet nyertek. Franciaországban, főként a nagyvárosokban, szinte minden utcában található hangulatos bisztró mindenféle egyszerű vagy gyorsan elfogyasztható falattal – nem a hosszas időzésre találták ki ezeket a helyeket, de lehet itt jókat enni-inni. Aztán vannak azok a bisztrók, ahol már az ajtóban látszik, hogy más a hely felfogása, nem ritkán jó előre asztalt is kell foglalni – a válogatott fogásokra helyezik a hangsúlyt. Világszerte egyre több helyen trendi, sőt *cool* dolog bisztróba járni. Feltörekvő fiatal séfek, sztárszakácsok nyitnak bisztrókat, ahol kamatoztathatják a kötött éttermi keretek között nem minden esetben kibontakoztatható fantáziájukat, tehetségüket.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a hagyományos ételek új értelmezésben kóstolhatók meg, de időnként meglepő ételkreációk is felkerülnek a „táblára”. A mai bisztrók az étkezési kultúra megváltozott igényeinek, illetve követelményeinek éppúgy igyekeznek megfelelni, mint gondoskodni a hely egyedi hangulatáról, ami azért többé-kevésbé oldott, kellemes kialakítással is párosul. A különböző országok, városok bisztrói, illetve séfjei rendszerint fontosnak tartják az adott helyre, országra, régióra jellemző étkezési kultúra ápolását, megújítását. Sok esetben azonban a bisztrók már kifejezetten a vastagabb pénztárcájú, trendi közönségre kalibrálják kínálatukat, és egyáltalán nem „fapados” helyekről van szó, sőt! A bisztrólátogató nem egyszer szembesül azzal, hogy a bisztróként aposztrofált vendéglátóegységek minden tekintetben a felső-középkategóriás éttermekkel kelnek versenyre.
Mindez persze azért is lehetséges, mert a bisztró egyáltalán nem kötött fogalom. Nincsenek szabályok sem arra vonatkozóan, milyen menüt kínáljanak, milyen ételeknek, italoknak kell feltétlenül szerepelniük a repertoáron, sem arra, hogy kockás terítővel borított asztaloknál, esetleg bárpultnál vagy épp belsőépítész által tervezett egyedi bútoroknál ültessék le a betérőket. Jóllehet sokan kis, meghitt, otthonos helyként gondolnak a bisztróra, ma már nem ritkán lehet találkozni kifejezetten méretes, étteremnagyságú helyekkel. Abban is jókora a keveredés, hogy gyakran éttermekre jellemző atmoszféra párosul tágan értelmezett bisztrókonyhával, vagy egy-egy hely inkább hasonlít egy kávézóhoz, kifejezetten szerény hangsúlyt helyezve a melegétel-választékra. A bisztrókategóriába tehát sokféle hely, étel és ital belefér.
A bisztrókonyha kifejezés is komoly változásokon esett át az elmúlt 200 év során, és itt természetesen elsősorban nem magának a konyhának (jóllehet arra is igaz), hanem az ételválaszték, illetve a kínált fogások kialakítására érdemes gondolni.
Igaz, hogy a bisztrófogásoknál a frissesség, a gyorsaság és az egyszerűség három olyan szempont, amit általában figyelembe vesznek a működtetők, de ma már ez is sokféle értelmet nyert. Az is tény, hogy nem feltétlenül a házilag egyszerűen kivitelezhető ételkínálat jellemzi a trendi bisztrókat. Van, ahol különleges napi menüvel várják a betérőket, van, ahol bizonyos fogások mindig repertoáron maradnak. Ez utóbbiak részben az adott bisztró specialitásai, részben a törzsközönség kívánságának megfelelően kerülnek a választékba.
Olykor azonban a gyanútlan betérő elvész a sok szuvidolt, konfitált, gratinírozott, glaszírozott és egyéb jelzővel illetett kacsa, gyöngytyúk, borjúbríz vagy épp gyöngyhagyma, zsenge zöldségvariáció és egyéb ételek útvesztőjében. A klasszikus bisztrófogások ezeknél azért általában lényegesen egyszerűbbek, és nem is kell hozzájuk más, csak jó alapanyag meg némi fantázia…
Ha egészséges, változatos és gyors bisztrófogásokkal lepnénk meg a barátainkat vagy a családtagjainkat, érdemes a francia konyha népszerű és világszerte elterjedt, fantáziadús, ugyanakkor egyszerű ételeire koncentrálni. Ezek otthon is könnyedén megvalósíthatók, és néha nem árt a változatosság, még egy kis bisztróhangulatot is teremthetünk hozzá - esetleg sanzonokkal a háttérben. A lényeg itt is a friss és minőségi alapanyagokban rejlik, meg hogy szeretettel, változatosan készüljenek.
A bisztró hangulatú reggelihez a vajas croissant tejeskávéval vagy a sonkával, sajtokkal, salátafélékkel, tojással és egyéb finomságokkal megpakolt bagett éppúgy hozzátartozhat, mint a melegszendvics. Ezek közül igazi francia specialitás a croque monsieur, ami lényegében egy sonkás-sajtos melegszendvics, mégpedig besamellel összesütve, sőt létezik egy továbbfejlesztett változata, a croque madame, ami mindehhez csinos kalapot is visel tükörtojás formájában. Fontos, hogy lehetőség szerint emmentáli vagy gruyere sajtot használjunk hozzá, így lesz tökéletes az összhatás-
Hozzávalók:
8 szelet kenyér (lehet toastkenyér is)
20 dkg emmentáli sajt
5 dkg vaj
8 szelet főtt sonka
4 db közepes méretű tojás
ízlés szerint: só, frissen őrölt bors
Elkészítés: A sajtot lereszeljük. A kenyérszeleteket kenyérpirítóban egészen világosra pirítjuk. Egy közepes tepsit sütőpapírral borítunk. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A kenyerek egyik oldalát megkenjük vajjal, a sajt felét 4 szelet kenyéren egyenletesen elosztjuk. A sajttal szórt kenyérszeletek tetejére 2-2 szelet sonkát illesztünk, majd a maradék vajjal kent kenyérszeleteket (a vajas felükkel lefelé) ráillesztjük a sonka tetejére. Az így kapott szendvicsek tetején elosztjuk a maradék reszelt sajtot, és betoljuk az előmelegített sütőbe. Közben a maradék vajat felolvasztjuk, a 4 tojásból tükörtojást készítünk. Ha a kenyérszeletek tetejére szépen ráolvadt a sajt, ügyesen rácsúsztatunk minden szendvics tetejére egy-egy tükörtojást, sózzuk, borsozzuk, azonnal tálaljuk. Kínálhatunk mellé friss salátát is.
Hagyományos bisztrófogás a sokféleképp variálható quiche, a hirtelen sültek, legyenek azok halak vagy húsok, a grillezett zöldségek, a könnyű mártások, a saláták, egyszerűen és gyorsan összeállítható desszertek.
Sokan úgy tartják, a bisztrófogás lényege, hogy nagyjából 30 perc alatt elkészüljön, és legyen nagyon finom. Az sem árt persze, ha látványnak sem utolsó, és természetesen nem is kell minden ötletet a francia konyhából meríteni.
A tartalmas vagy izgalmasan variálható saláták, mint pl. a Caesar saláta, a nizzai saláta, a Waldorf egyaránt része a bisztrókonyhának. De ugyanígy hozzátartoznak a levesek, és nem csupán a sajtos pirítóssal kínált francia hagymaleves, de a szezonális zöldségfélékből készültek, akár krémleves formájában is, vagy épp gazdagabb, húsos ragulevesek. Ma már egyre több hazai bisztró kínál főzelékeket is – hidegen, mint például a tökfőzeléket, vagy melegen, mint a verhetetlen zöldborsófőzeléket különböző feltétekkel, ami hungarikumnak is tekinthető, és otthon is gyakran kerül az asztalra. Persze nem a vastag rántásos főzelékekre kell itt gondolni, hanem az egészségesebb, könnyű, gyakran kizárólag zöldségfélékből, friss zöldfűszerekkel készített fogásokra. Kísérletezzünk bátran, érdemes újraértelmezni a főzelékeket is!
A különféle húspogácsák, húsgolyók, fasírtok is gyakori szereplői a bisztrókínálatnak – friss salátákkal, kenyérfélékkel körítve, amik szintén részei lehet egy házi bisztróvacsorának is.
A gyors és egészséges bisztrófogások sorából érdemes kipróbálni a napérlelte paradicsommal kínált pestós halszeleteket, ami frissen sült és saláta is egyben.
Hozzávalók:
4 szelet tengeri halfilé
4 evőkanál pesto (házi vagy készen vásárolt)
1 kg paradicsom
2 citrom leve
1-2 gerezd fokhagyma
1 kis csokor bazsalikom
2 dkg vaj
1 evőkanál olívaolaj
fehérbors, só – ízlés szerint
A tálaláshoz:
bagett
Elkészítés: A halszeleteket leöblítjük, papírtörlővel kissé megszárítjuk. Mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk.
A paradicsomok héját kereszt alakban bevágjuk, ½ percre forró vízbe mártjuk, meghámozzuk, kisebb kockákra daraboljuk. A fokhagymát egészen vékony szeletekre vágjuk.
A vajat és olajat egy serpenyőben felmelegítjük, a halszeleteket 5-7 perc alatt kisütjük úgy, hogy mikor beletesszük a forró serpenyőbe, kevés citromlével meglocsoljuk. A halakat kivesszük a serpenyőből, és tálalásig melegen tartjuk.
A megmaradt vaj-olaj keverékbe dobjuk a fokhagymagerezdeket, de vigyázzunk, hogy meg ne égjenek! Rádobjuk az előkészített paradicsomokat, sózzuk, borsozzuk, és 2-3 perc alatt átforgatjuk.
A paradicsomokat 4 lapos tányéron elosztjuk, a bazsalikomlevelekkel meghintjük. Ráfektetjük a halszeleteket, mindegyik tetejét megkenjük 1-1 evőkanál pestóval, meglocsoljuk a maradék citromlével, és azonnal tálaljuk. Friss bagettszeleteket kínálunk mellé.
A végtelenül sokféleképp variálható bisztrófogások sorából nem hiányozhatnak a desszertek sem, mint a crêpes, a híresen vékony francia palacsinta, amelyek közül is kiemelkedik a crêpes suzette, a karamelles, narancsos finomság, vagy akár a gyümölcsös pite, réteges krém vagy épp csokoládés desszert, fagylaltkehely, de idény- vagy egzotikus gyümölcsökből készült gyümölcssaláta is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.