Petőfi Sándor igazán különleges módon étkezett. Reggelire például szívesen fogyasztott gulyáslevest, ebédre gyakran fogyasztott pecsenyehúsokat. Az Úti levelekben pedig így fogalmazott a túrós tésztáról „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” Az csak kortársai feljegyzéseiből, és elbeszéléseiből derült ki, hogy nagy hódolója volt a különféle rostélyosoknak, a lecsó marhának. Köretként a lángosokat, lepényeket és töltött tojást is szívesen falatozott. Leginkább a téli hónapokban rendelt csigát az éttermekben, amit ecettel és tormával fogyasztott.
Jókai kedvencei között nem találunk csigát, de belsőségeket már igen! Igencsak szerette a tiroli májat, a csirke zúzát. A legismertebb étel, amit imádott, mégsem ez, hanem a ma már csak Jókai-bablevesként ismert fogás volt, melyet nagy szemű babból és omlós, füstölt malackörömből készítettek el. Jókai felesége gyakran készített aszalt szilvás orjalevest, desszertnek pedig jégbe hűtött, rummal meglocsolt dinnyét evett a házaspár.
Gárdonyi Géza nemcsak remete volt, de ifjú korában, nagy evő is! Szerette a hasát, és el is neveztek róla egy fogást, ez pedig a Gárdonyi pisztráng volt. Ennél a fogásnál a halat bedörzsöljük sóval, majd kivajazott tűzálló tálba fektetjük, és felöntjük borral. Amíg a hal párolódik, vajból, lisztből, tejből, borssal, sóval, szerecsendióval, tojássárgájábal, tejszínnel és borral mártást készíünk, és a kész halat ezzel tálaljuk. A pontos receptet, itt találjátok !
A híres magyar írók és költők kedvenc ételeit - újragondolva - megkóstolhatják januártól a
Bártfai Vendéglőben, akár gluténmentesen is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.