Jó, ha télen is ehetünk banánt? Vagy jobb a helyi idénytermék? Utánajártunk!

Globális, vagy lokális? Ti miről mondanátok le?

A globalizáció szót manapság szinte szitokszóként használjuk, pedig nap, mint nap élvezzük annak előnyeit. Többek között az élelmiszerellátásban. Csakhogy a globalizációellenes és környezettudatos elméletek szerint ez nem jó. Az argentin marhasteak, a télen is kapható paradicsom, paprika és a déligyümölcsök ugyanis mind-mind hatalmas távolságokat tesznek meg, mielőtt a tányérunkon kötnének ki.

Kaja kilóméterekben

Ezt a távolságot nevezik szaknyelven élelmiszer-kilométernek, angolul food mile-nak. Minél több kilométert utazik egy élelmiszer a végfelhasználása előtt, annál kevésbé nevezhető fenntarthatónak és környezetvédelmi szempontból kívánatosnak. Egyfelől, mert az árucikkek utaztatása mindenképpen üzemanyagfelhasználással, azaz környezetszennyezéssel jár, másfelől pedig nem elhanyagolható a csomagolás által termelt hulladékok mennyisége sem.

A messziről jött paradicsom íze...

Emellé jönnek az egészségügyi és minőségi szempontok. Ahhoz, hogy a hosszú utat kibírják, a gyümölcsöt, zöldséget sokszor éretlenül szedik le, felületüket a tartósítást, szép küllemet biztosító szerekkel kezelik. A mezőgazdaságban olyan hibrideket igyekeznek kitenyészteni, amelyeknél nem az ízletesség, hanem a strapabírás az elsődleges szempont. Ezért van, hogy a messziről érkező paradicsom külsőre és állagra tökéletes ugyan, ropogós kemény a héja, és szép piros a színe, az íze viszont jellegtelen, nem olyan zamatos, mint amit a kertből szedünk.

A helyi ízek jobbak?

Bizonyára mindannyian szeretnénk felelős módon, egészségesen és a környezetünket óvva étkezni. De hogyan? A válasz egyszerűnek tűnik: Együnk helyi termékeket. Egy lakóhelyünkhöz közeli gazdaságból, kertből érkező zöldség, gyümölcs szállításához sokkal kevesebb benzinre, csomagolóanyagra, és tartósítószerre van szükség. Ráadásul, ha helyi élelmiszereket vásárolunk, azzal a helyi gazdák forgalmát növeljük, és ha tartósan és jól működik ez a viszony, az hosszabb távon a gazdaságra is pozitív hatással lehet.

Itt a nagy vitaminlexikon! >>>

Hol vásároljunk?

Ha biztos a megrendelés, akkor a gazda is beruház, bővít fejleszt. Télen csak savanyú káposzta? Akkor hát mi a probléma? Miért nem választja mindenki a helyi megoldást? Azzal kezdem, hogy ma már szerencsére több lehetőség is van fenntartható módon termesztett idényterményeket vásárolni, ez tehát nem lehet akadály. Még divatba is jött a „dobozrendelés”, melynek lényege, hogy a termelő által összeállított, éppen érő zöldségek és gyümölcsök kerülnek bele a különböző méretű dobozokba, amelyek mellé sokszor recepteket is kap a megrendelő. Ugyanakkor, ha be szeretnénk tartani a lokális étkezés alapelveit, az azt is jelentené, hogy télen csak savanyú káposztát, céklát, répát, sütőtököt, krumplit és almát ehetnénk, illetve mindent, amit még a nyáron lefagyasztottunk. Viszont örökre búcsút mondhatnánk a citromnak, a banánnak, és minden egzotikus gyümölcsnek.

Mi a jobb?

Én bevallom, általában örülök a globalizációnak, és annak, hogy mindig vásárolhatok banánt. A citromot ugyan teljesen környezetbarát módon a nappalimban termesztem, de azt hiszem, nem akarnék lemondani az avokádóról, a narancsról, vagy az ananászról. Nem vásárolok magyar terméket csak azért mert magyar, a minőségének is jónak kell lennie. Viszont igyekszem kihasználni, amikor valaminek szezonja van, és olyankor abból sütni-főzni, a sütőtök például megunhatatlan nálunk. A dobozrendelést is ki fogom próbálni, bár riaszt, hogy nem én válogatom ki a dobozom tartalmát, sőt, néha még azt sem tudom, mi érkezik majd.

Hol érdemes húst venned? Utánajártunk! >>>

Modd meg a magadét!

Kedves főzőtársaim, ti hogyan vélekedtek erről? Szerintetek a globalizáció inkább jó, vagy inkább rossz? Ti miről lennétek hajlandóak lemondani a környezet védelmének kedvéért? Tettetek-e már lépéseket a tudatosabb étkezés/vásárlás érdekében? Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, kérjük írjátok meg kommentben.

Hűsítő uborkalevesünket itt találod >>>