Sült húst minden étkezéskor felszolgáltak. Az 1500-as évek elején csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy friss húst fogyasszanak az év bármely napján. A királyi konyhán évente 1240 ökröt, 8200 juhot, 2330 szarvast, 760 borjút, 1870 sertést és 53 vaddisznót szolgálta fel.
Nem, ez nem az, aminek elsőre tűnik. A hódfarok egy édesség neve, mint nálunk például a madártejé. A kelt tésztából lapos ovális alakú tésztát formáztak, amit bevagdostak és olajban kisütöttek. A neve onnan származik, hogy amikor kisült, úgy nézett ki, mint a hód farka. A süteményt egyébként fahéjas porcukorban forgatták még meg. Általában péntekenként fogyasztották, amikor a keresztény hagyomány szerint tilos volt húst enni.
Péntekenként egy másik népszerű étel volt a bálnahúsból készült fogás. Olcsó volt, mellesleg az északi-tengernél a bálnavadászatokon könnyen hozzájutottak. Egy bálnából több száz embert ehetett. A bálnahúst megfőzték, vagy pörköltnek készítették el.
Ezt a fnomságot a saját, kék tollaival díszítve tálalták fel VIII. Henriknek. Egy idő után a kék tollakat arannyal futatták be.
A középkori szakácsok nem pazarolták el az állat egy részét sem, a belsőségeket a legfinomabb fogásoknak tartották. A marhahús tüdejét, lépet, sőt a bika tökét is megtartottál a királynak. Sós vízben főzték meg, vagy ecetes lében pácolták.
A fekete pudingot, vagy vérpudingot előszeretettel fogyasztátták reggelire az angol férfiak. Vérből és belsőségekből készült az étel, amelyet kolbászformában töltenek. Magyarországon a véres hurkára hasonlít.
Hattyú a király asztalára is csak különleges alkalmakkor került. A hattyúkat túlságosan méltóságteljesnek tartották a mindennapi fogyasztásra. A madarat gyakran arany koronával díszítve tettél az asztalra. Az angol törvények a mai napig előírják, hogy minden hattyú a korona tulajdonában van, és a királynő engedélye nélkül nem szabad megenni.
Ez volt az egyetlen étel, amelyet Henrik nem igazán evett, ugyanis ezt a szegények ételének tartották. A királyi étrend kevesebb, mint 20%-a volt zöldség.
A mandulából, cukorból és tojásfehérjéből készült marcipánt fahéjjal és borssal ízesítették. A marcipánt étkezés végén szolgálték fel amolyan desszertként.
Január 6-án mindig egy különleges fűszeres gyümölcsöslevet készítettek a királyi udvarban, amely tartalmazott egy szárított borsót (vagy babot) Aki megtalálta azt, az est hátralevő részében tiszteletbeli vendégként kezelték.
Mindezeket az ételeket óriási mennyiségű borral és sörrel öblítették le. A történészek becslése szerint 600 000 gallon (kb 22 000 hektoliter) sört és körülbelül 75 000 gallon (2775 hektoliter) bor fogyott évente a Hampton Court-palotában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.