Amikor meghívtak Tóth Pál különleges vacsoraestjére, akkor mindenre számítottam, csak arra nem, amilyen élményben végül részem volt. Nemcsak a helyszín volt ugyanis különleges, hanem a felszolgált tíz fogás, a hozzájuk párosított pezsgők és borok, valamint az a körítés, amiről a meghívottak mindegyikének azonnal egy horrorfilm jutott eszébe.
Tavaly mutatták be Ralph Fiennes főszereplésével A menü című horror-vígjátékot, melyben egy csapat bátor és kíváncsi embernek lehetősége van részt venni egy neves séf exkluzív vacsoráján. A vendégeket hajóval egy szigetre utaztatják, ahol a finom falatok után rövidesen elszabadul a pokol. A groteszk humorú film néhány pillanata beleég a néző emlékezetébe, így nem csoda, hogy azok akik látták, és ott voltak szombaton Tóth Pál vacsoráján, egyszerre kaptak észbe és keresték azokat az arcokat, akiknek a szemében még ott csillogott a felismerés: A menübe csöppentünk.
Tóth Pál, fiatal és feltörekvő séf nevét a szakmán kívül még csak kevesen ismerik, ellenben aki jártas a hazai gasztronómiában, vélhetően találkozott már a nevével, ugyanis Szegeden az ő vezetésével kapott Michelin-ajánlást az Alabárdos étterem, egyedi ötleteit és a hozzájuk társuló látványos tálalási megoldásokat pedig nem lehet egykönnyen elfelejteni.
A fiatal séf azonban elhagyta az Alabárdost és egy elsőre rizikósnak tűnő vállalkozásra mondott igent: étterem helyett egy rendezvényhajó séfjeként hódítaná meg Budapestet és a Dunát. Tóth Pál a még épülő River Diva nevű hajó hatalmas belső terében felállított asztal mellett látta vendégül barátait és az újságírókat, akiknek valóban nem mindennapi élményben volt része.
A rendezvényhajóra lépve ütős volt a fogadtatás, hiszen a várt belső helyett egy építkezés kellős közepébe csöppentünk. A padlóra még nem fektették le a burkolatot, a sarokban egymásnak döntve álltak a különféle építőanyagok, a felgöngyölt, becsomagolt szigetelések, a mennyezetről pedig lógtak a kábelek, a felaggatott zöldségek és egy levágott csirke.
Amennyire meghökkentő volt a látvány, szinte nem volt olyan a vendégek között, aki ne fotózta volna le az extrém díszítést vagy ne komponálta volna bele valahogy az este folyamán egymás után készülő Insta-posztokba. Mire elfoglaltuk a helyünket már a kezünkben is volt a welcome drink, a pohár pezsgő, a hajó lassan elrugaszkodott a kikötőből és kezdetét vette a tízfogásos vacsora.
A rendezvényhajó a tervek szerint fel-le jár majd a Dunán, és a hatalmas üvegablakoknak köszönhetően lenyűgöző látványban lehet része a vendégeknek. Mindebből mi is ízelítőt kaptunk, ugyanis hol előttünk, hol mögöttünk úszott el a kivilágított Parlament, felbukkantak Budapest nevezetességei, melyek remek hátteret biztosítottak az önmagában is különleges vacsorának.
Tóth Pál stílusában semmi sem a megszokott. A magyaros, hagyományos ételek nemcsak a tálalásukban, hanem ízvilágukban sem feltétlenül idézték a régi időket, az ismerős ízeket és ez egyáltalán nem kritika. Sikerült ugyanis úgy megfognia és újraalkotnia a pacalt és a töltött káposztát, hogy ezeket a fogásokat azok is élvezzék, akik sosem kóstolták az eredetit, és azok is, akik kedvelik a klasszikus magyar konyhát.
A fogásokhoz felhasznált alapanyagok között is működött a régi és a modern fúziója, hiszen egyszerre voltak jelen a hétköznapi, egyszerűbb, elérhetőbb élelmiszerek (mangalica szalonna, karfiol, velő, pisztráng) és az olyan különlegességek, mint a három hónapon át érlelt citrom, a feketekagyló, a ropogósra sütött kukoricahéj és a tokhal.
Egy rossz borral még a legfinomabb ételt is el lehet rontani, ugyanígy egy közepes fogást is fel lehet húzni a remek italválasztással. A tízfogásos vacsora során olyan bortételeket kóstolhattunk, melyeknek fűszeres aromája már az illatukban megmutatkozott, és nemcsak remekül lekísérték az ételeket, de még feljebb húzták az olyan egyszerű menüpontokat is mint a fekete citrommal ízesített szalonna.
A velőemulziót nem kistányéron, hanem egy darab kövön kaptuk, akárcsak a vajvariációkat, ám nem ez volt a legszokatlanabb, mondhatni legbizarrabb tálalás. Tóth Pál rögtön az "előételt" egy kis madárfészekben tálalta, a szalmával bélelt tálkába került a megtisztított tojáshéj, ebben szervirozták a fogást, de tálaltak faágra, virágszirmokra és az este végén egy kerámiaarcra is. A stílusosan a "chef csókjának" nevezett tételhez nem járt evőeszköz, mindenkinek le kellett csókolnia a "tányérról" a desszertet.
Egyik fogás sem volt hatalmas adag, mégis fárasztó volt végigenni a tíz fogást. Nem a hasamat, inkább az ízlelőbimbókat terhelte meg a tíz különböző étel és a hozzájuk kínált pezsgő- és borválogatás.
Egy-két tételt elhagyhattunk volna és ezzel párhuzamosan nőhetett volna a fogások közti szünet, hogy a nyelvünknek és az agyunknak is legyen ideje felfogni, mi történt. A gyors tempó, az egész vacsora "ad hoc" jellege azonban annyira magával tudta ragadni az embert, hogy minden apró döccenőt megbocsájtott. Én legalábbis élveztem az építési területre felhúzott fehér abroszos vacsoraasztalt, a virágokra tálalt falatokat és a mennyezetről logó csirke figyelő tekintetét.
Borítókép: Vass Adrienn
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.