Lestyán, a régi vágású fűszernövény

A lestyán őshazája ugyan Délnyugat-Ázsia, azonban nagyon régóta megtalálható a Földközi-tenger térségében is, a mediterrán partvidéken. Az illatos, ízes fűszernövény nagyon hamar kedveltté vált, gyökerétől a magján át a leveléig felhasználható, mind a gasztronómiában, mind a gyógyászatban. A petrezselyemmel, sárgarépával és az édesköménnyel is rokonságban álló növényt már az ókorban is főleg gyógyító hatása miatt szedték és termesztették.

Az első században élt görög katonaorvos, Pedaniosz Dioszkoridész által írt gyógynövények neveit, leírását és használati javaslatait tartalmazó művében már a lestyán is említésre kerül. Diokoridész és az utána száz évvel praktizáló római Galénosz szerint ennek a növénynek a gyökéből nyert gyógyszer enyhíti az emésztési problémákat, segít a felfúvódáson, gyógyítja az állatharapást, és a különféle mérgezéses tüneteken is enyhít. Főzete hasznos lábdagadásra, illetve Galénosz azt is megemlítette, hogy Itália középső tájain az akkortájt szinte megfizethetetlen fekete borsot ezzel a gyökérrel helyettesítették, ez került az ételeikbe, kásáikba.

A későbbi korok orvosai, gyógynövényszakértői is mind azon az állásponton voltak, hogy a lestyán több tekintetben is rendkívül jótékony gyógynövény. Bingeni Szent Hildegárd, a híres természettudós apátnő szerint a lestyán köhögés ellen is igen hatékony, szerinte meghűléskor, köhögéskor a gyökeres lestyánnal összefőzött bor kortyolgatása igen hasznos lehet.

A XVII. századi Anglia kimagasló elméje, az orvos, botanikus és gyógynövény szakértő Nicolas Culpepper azonban nem csak a gyökereket és a leveleket tekintette fontosnak, hanem a lestyán magjait tartotta a növény leghasznosabb részének. A növény magjaiból készített főzettel javasolta orvosolni a lázat, a torokfájást.

Ám a lóstyának, löböstöknek, levestikomnak is becézett lestyánt nem csak betegségek kezelésére használták, hanem a rossz szagok elűzésére is. Az ókorban gyakorta alkalmazták a lestyán cipőkbe téve, hogy illatosítsa és fertőtlenítse a lábbelit. A fertőtlenítés mellett Erdélyben az ártó szellemek távol tartására is alkalmazták.

A főzés és a gyógyászat mellett a magas, illatos növény esztétikai okokból is kedvelt volt. Az ókori rómaiak által Britanniában meghonosított lestyán elmaradhatatlan színfoltja volt a szigetország kolostorainak. Már a frank uralkodó, Nagy Károly is kijelentette, hogy a lestyán megérdemli, hogy minden császári kertben ott viríthasson.

Manapság a lestyánt főleg főzéshez használják. A boltokban leginkább szárított lestyánlevéllel találkozhatunk, amivel salátákat, leveseket, szószokat, főételeket, tésztákat, sőt akár desszerteket, italokat is ízesíthetünk. Ha lestyánmaggal van dolgunk, akkor azt ugyanúgy használhatjuk fel, mint az édeskömény magjait. Jellegzetes illatú és ízű növény, a forgalomban lévő leveskockák, levesporok illatát, ízét is a bennük lévő lestyán határozza meg, teszi karakteressé. Nem véletlen, hogy a német nyelvterületen a lestyánt maggikraut-ként ismerik és emlegetik.

Ezért a jellegzetes illatért a lestyánban lévő illóolajban megtalálható különféle ftalidok a felelősek. Az olaj ftalid-tartalomának is köszönhető, hogy a lestyánból főzött tea oldja a különféle görcsöket, a növény többi összetevőjének köszönhetően pedig a lestyántea enyhén vizelethajtó, gyomorerősítő hatással is bír. A lestyán illóolaját a likőr- és a gyógyszeripar is felhasználja. A lestyánt minden - a korábbiakban felsorolt - jó tulajdonságán kívül állítólagos afrodiziákum volta miatt is előszeretettel fogyasztják az ókor óta. A lestyán túlzott fogyasztása azonban vesegyulladás, illetve húgyúti bántalmak esetén, valamint terhesség idején nem javasolt.

Friss lestyán vásárlásakor ügyeljünk rá, hogy szép, élénk színű levelekkel teli csokrot válasszunk. Bátran ültethetünk cserépbe, kertbe is belőle, igénytelen és nagyon szapora növény. A lestyánt – ha nem kerül azonnal felhasználásra - akkor ezután le is fagyaszthatjuk, vagy kiszáríthatjuk. A szárított leveleket száraz, zárható edényben, fénytől óvott helyen tároljuk.

A lestyán klasszikus fűszere sok erdélyi és magyar fogásnak is. Ilyen a csorba, a különféle ragulevesek, illetve a szárnyas ételek, a levesektől, egészen a sültekig. A lestyán nem csak magát a húst ízesítheti, hanem a töltelékekhez is adható. A lestyán magjait kissé megtörve szintén felhasználhatjuk különböző ételek ízesítésére, kenyerekhez, kekszekhez is adható, gyökerét pedig megtisztítva adhatjuk a levesekhez, ragukhoz, zöldséges egytálakhoz.

Sonkás raguleves

Hozzávalók:
50 dkg füstölt nyers sonka
50 dkg fagyasztott zöldborsó
3 nagyobb répa
1/2 fej közepes zeller
1 fej vöröshagyma
1 teáskanál szárított lestyán
1/2 citrom héja
1,5 dl tejföl
frissen őrölt feketebors
A gombóchoz:
10 dkg olvasztott vaj
csipetnyi só
kevés szerecsendió
1 tojás
annyi liszt, amennyit felvesz

Elkészítés: A hagymát apróra vágom, majd kevés vajon megdinsztelem. Eközben felkockázom a sonkát, vastagabb karikákra vágom a répát, és szintén kockázom a zellert. A hagymára dobom mindegyiket, és vízzel felöntve főzöm, amíg a zöldségek és a hús meg nem puhul. 
Amíg készül a zöldség, addig megolvasztom a vajat, hozzáadom a tojást, sózom, fűszerezem, és finomliszt hozzáadásával gyúrható tésztát készítek belőle. 
Ha puha már minden, akkor a leveshez adom a zöldborsót, a lestyánt, a fél citrom héját és a tésztából készített gombóckákat, és addig főzöm, amíg a borsó megpuhul. Borsozom, szükség szerint sózom, és a tejföllel behabarom.

Csirkés-gombás egytál

Hozzávalók:
4 csirkecomb
40 dkg csiperke
5 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál finomliszt
só
frissen őrölt bors
2 közepes babérlevél
3 teáskanál szárított lestyán
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
2-3 teáskanál mustár
3 dl húsleves

Elkészítés: A gombát megtisztítom, majd vajon megdinsztelem és félreteszem. 
A csirkecombokat sós, borsos lisztben megforgatom, majd egy serpenyőbe öntöm a kevés olívaolajat, és a csirkét kívülről barnára sütöm. 
Egy nagyobb jénaiba fektetem a combokat, majd szaftjával együtt hozzáadom a gombát. A gombás húsra öntöm a húslevest, babérlevelet adok hozzá, és lestyánnal hintem. Finoman átforgatom, majd a 160 fokra előmelegített sütőben nagyjából 2 órát sütöm. 
Ezután a csirkét óvatosan kiemelem a szaftból, a jénait a tűzhelyre helyezem, majd a szafthoz tejszínt öntök, kis mustárt adok, s azzal addig főzöm, amíg kicsit besűrűsödik. Ebbe a szaftba helyezem vissza a csirkét, majd - miután kellően átmelegedett - krumplipürével tálalom.