Elronthatatlan és villámgyors tészta: gnocchi pórés húsraguval

SÁNDOR ADRIENN

Frissítve: 2015. 11. 24.

Ha van olyan, aki azt meri állítani, hogy ezután a kiadós fogás után még éhes, az megérdemli!

A póréhagyma a kedvencem a hagymák közül. Najó, az újhagymát és a lilát is imádom, de a póré, valahogy a legjobb mind közül. A többi hozzávalót inkább ki se fejtem, mert szerintem egyikkel sem lehet mellényúlni.

No, eme három kedvenc keveréke pedig mindenkinek ajánlott. Tényleg nem tudok rajta mit reklámozni, maximum annyit, hogy kezdő háziasszonyoknak is sikerélmény lesz!

Hozzávalók (4 személyre):

A boltból:

500 g darált hús (sertés és marha vegyesen)
1 db póréhagyma
400 ml tej
100 ml cukrozatlan habtejszín
50 g sajt
500 g konyhakész gnocchi
½ csokor petrezselyem

A kamrából:
1 ek olaj
só
bors
1 ek liszt
1 ek vaj

1. Hevítsük fel az olajat, és kevergetve pirítsuk rajta fehéredésig a darált húst. Sózzuk, borsozzuk meg, és adjuk hozzá a megtisztított, felkarikázott, majd gyűrűire bontott pórét. Hintsük meg a liszttel, és pirítsuk 1-2 percig. Ezután kis adagokban, állandó kevergetés mellett öntsük hozzá a tejet a tejszínnel együtt, és közepes lángon főzzük 5 percig. Végül forgassuk bele a lereszelt sajt felét.

2. Forrósítsuk fel a vajat, pirítsuk rajta a gnocchit kb. 5 percig, majd forgassuk össze a húsos raguval. A megmaradt sajttal, továbbá a finomra vágott petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Elkészítési idő: 45 perc
Egy adag: 780 kcal

A recept a Fanny konyha 2015/10. számában jelent meg!

Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.

Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.

Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)

A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.