Kemény dió

A többi *dió* csak névrokon. Nevükben ott rejlik a dió szócska (különösen az idegen nyelvekben – nut, nuss, noix). De a csonthéjas magvak családjába a mandula, a pisztácia is beletartozik. Abban azonban hasonlítanak, hogy mindegyikhez diótörő kell, a kemény héj pedig ízletes, szervezetünk számára hasznos tápanyagokat rejt.

Dió

A gömbölyded gyümölcs külső burka először zöld, majd az érés során megbarnul, és leválik a csonthéjról. A kemény héjban található a dióbél, ami a gyümölcs magja, ezt fogyasztjuk. A dió a karácsony egyik elmaradhatatlan gyümölcse, falun még ma is szokás diót ajándékozni. Az egészség jelképe, hiszen bőségesen tartalmaz zsírsavat, fehérjét, ásványi anyagokat, C-vitamint. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét. Legfinomabb nyersen, mert hőhatásra sokat veszít tápértékéből. Különösen finom sajtokkal, süteményekben almával vagy szilvával.

Mandula

A legkorábban virágzó gyümölcsfa, éppen ezért az éberség, az ébrenlét szimbóluma, a Biblia is említi. A hosszúkás, kissé lapos csonthéjban található mag édes és keserű is lehet. A barna héjat forrázás után könnyedén lepattinthatjuk róla. Az így nyert fehér mandula a marcipánkészítés alapanyaga. Sok többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz, ami jótékony a szervezet gyulladásszabályozására. Ásványi anyagokban is gazdag, ezért napi egy marék mandula elfogyasztása ajánlott. A benne rejlő mandulaolajból kiváló bőrápoló készíthető, a kozmetikában gyakran használják.

Gesztenye

A rómaiak egyik fontos tápláléka volt, magjából lisztet készítettek, Dél-Olaszországban és Korzikán ma is fontos alapanyag, kenyeret, palacsintt sütnek belőle. A szelídgesztenye fényes, barna termése pirítva finom csemege. Puhára főzve, héját eltávolítva pürét készítenek belőle. Édesítés nélkül húsokhoz finom, cukorral sütemények, desszertek alapanyaga. A virágából készített méz különleges csemege. Nagyon sok keményítőt (50 %) tartalmaz, és gazdag káliumban. A leveléből vagy terméséből készült főzet meghűléskor nagyon hatásos. Szép koronája miatt díszfának is ültetik. A vadgesztenye nem fogyasztható!

Pisztácia

Több száz fajtája létezik, ám a fogyasztható fajták száma csupán kilenc. A legismertebb a mediterrán pisztácia. A termések szőlőfürt szerűen csüngenek a 8-10 méter magas fákon. Az 1-2 cm nagyságú szemek egyik oldala általában még a fán megreped. A kemény héja élvezhetetlen, csak a belső, vörös hártyával borított zöld magot szabad megenni. Minél nyitottabbak a szemek, annál jobb ízű. A magvak között ebben van a legtöbb vas és kálium. Gazdag telítetlen zsírsavakban, ezáltal hasznos a szív- és keringési megbetegedések megelőzésében. A prosztatára is jótékonyan hat. Pirítva, sózva finom sörkorcsolya, natúran süteményekbe vagy húsok töltelékébe használhatjuk.

Kókuszdió

Dél-Amerikában és Sri Lankán őshonos. Egy hindu monda szerint 99 féle baj gyógyítására használható. A kb. 10 cm átmérőjű gömb külseje kezdetben szivacsos, az érés során azonban megbarnul és megkeményedik. Belseje eleinte édes folyadékot rejt (kókuszvíz), ami az érés során sűrűsödik, és végül kialakul belőle a gyümölcshús. Az éretlen dió akár 1 liternyi vizet is tartalmazhat! Akkor jó, ha még van benne kevés folyadék, mert a húsa már elég vastag, de még nincs kiszáradva. Sok kalciumot, cinket, vasat, magnéziumot és telítetlen zsírsavat tartalmaz.

Mogyoró

Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték. Magyarországon 1055-ben a Tihanyi Apátság Alapítólevelében is megemlítik. Napjainkban Török- és Olaszországban termesztik a legtöbb mogyorót. A néphit a szerencse és a jó egészség szimbólumaként említi. Apró, barna termését kemény héj fedi. Tisztítva könnyen avasodik, ezért hamar fogyasszuk el, vagy tároljuk sötét, hideg helyen, jól záródó dobozban. Keverhetjük süteményekbe, salátákba, de húsételekhez is. Pirítva még finomabb az íze. Más diófélékhez képest kétszer annyi kálium, mangán, cink, réz és magnézium található benne. Gazdag jó minőségű fehérjékben is, ezért kis mennyiségben fogyókúrázóknak is ajánlott, mert fogyasztása gátolja a sejtek károsodását.

Földimogyoró

Őshazája Brazília, ma a legnagyobb területen Kínában, Indiában és az USÁ-ban termesztik. A világ második olajnövénye. Magja 40-50 % olajat tartalmaz, a fehérjetartalma is magas, kb. 25-30 %. Gazdag A-, E-, C-vitaminban, kalciumban, nátriumban és rostban. A magok világosbarna tokban a föld alatt találhatóak. Ezt összeroppantva vékony barna héjban rejlenek a sárgás földimogyoró-szemek. Vérnyomáscsökkentő hatású, segíti a véralvadást. Szára, pogácsája értékes takarmány.

Kesudió

A kesu trópusi növény, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Termése a kesudió, ami egyetlen, bab vagy vese alakú, görbült, 1,5-2 cm hosszú csonthéjas magot rejt. Nyersen mérgező olajat (kardolt) tartalmaz, amely erős bőrirritációt okoz. Hevítés, pörkölés után bátran fogyasztható. A gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag édeskés ízű. Sózva kedvelt ropogtatnivaló, natúr süteményekbe, húsételekbe is keverhető. Áltermése a kesualma, ami lágy húsú, lédús, zamatos gyümölcs, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb dió. Magnéziumtartalma jelentős, és a többi olajos maghoz hasonlóan jelentős mennyiségű telítetlen zsírsav is található benne.

Makadámia dió

A világ legfinomabb és egyben a legdrágább diója. A legek között megemlítendő, hogy ennek van a legkeményebb héja. Őshazája Ausztrália észak-keleti esőerdőiben található. Innen került Hawaii-ra majd több trópusi országba. Az örökzöld fa hosszúkás, sötétzöld levelei között bújnak meg a 2-3 cm nagyságú, kerek szemű, lágy, kellemes vaníliaízű, ropogós diók. Nyersen csak ritkán kapható, leginkább pirított, sózott csemegeként kerül forgalomba. Társaihoz hasonlóan gazdag ásványi anyagokban és telítetlen zsírsavakban.

Paradió

Nevét a brazíliai Pará nevű tartományról kapta, gyakran brazil diónak is nevezik. A fa, amin megterem, a brazil erdők királya, 20-50 m magasra is megnő. Termése egy kókuszdióra hasonlító, 10-15 cm átmérőjű, 1-2 kg súlyú kapszula. Ebben 12-24, kemény héjú fehér diószem található, ami gazdag foszforban, B1-vitaminban. A kapszulából hazájában igazi műalkotásokat készítenek.

Szerecsendió

Malajziában őshonos, 20 m magasra is megnövő örökzöld fa. Termése 8-10 cm hosszú, sárga színű, ennek szárított húsa a szerecsendió-virág, magva a szerecsendió, amit fűszerként használunk. Európában már a 13. században ismerték. Elég keveset szórni belőle az ételbe, mert íze erőteljes. A burgonyapüré, a besamel mártás fűszere, de jól illik sajtos ételekbe, puncsokba, mézes süteményekbe. Szélhajtó hatású, emésztésjavító, légúti megbetegedések ellen használható.

Pekándió

Észak-Amerika melegebb vidékein terem, és Mexikóban találunk még említésre méltó termőhelyeket. A dióra nagyon hasonlít, csak formája hosszúkásabb. Íze édeskés, héját könnyű összetörni. Gazdag A- és B-vitaminokban és természetesen zsírtartalma is magas. Az űrutazások megkezdésekor ideális élelmiszerként vitték magukkal az asztronauták, mert minden benne van, amire a szervezetnek szüksége van. Fájából különleges bútorokat készítenek.

Forrás: Fanny Konyha