Mindent a tökéletes húsvéti sonkáról - a pácolástól a főzésig

Pedig a jó sonkát nem nehéz megkülönböztetni a rossztól. Hazánkban minden élelmiszerboltban árusított terméken kötelező feltüntetni az összes összetevőt és a készítési módot is, így vásárláskor könnyen tájékozódhatunk. A lényeg viszonylag egyszerű: minden esetben vegyük a hagyományos eljárással készült terméket!

Ha piacon, termelőtől vesszük a füstöltárut, sanszos, hogy nem lesz rajta címke, de ilyen helyen nem is nagyon kapunk ipari terméket. Egy azonban biztos: a hús vásárlása bizalmi ügy, így akkor járunk a legjobban, ha van bejáratott, megbízható hentesünk, aki válaszol majd minden feltett kérdésünkre.

Sonka tehát készül lassú, hagyományos, és gyors, ipari módszerekkel is. A különböző füstöltáruk első ránézésre egyformának tűnhetnek, de a nagyipari termék semmilyen szempontból nem rendelkezik azokkal a minőségi tulajdonságokkal, melyekkel egy tisztességesen elkészített, „valódi” füstöltárunak bírnia kell.

Kis tartósítási gyorstalpaló

Az ember hosszú évezredek óta tartósítja az élelmiszereket. Egy étel, (legyen az gyümölcs, zöldség, tejtermék vagy húsféle) tartósításának a célja az, hogy a lehető legtovább élvezhessük anélkül, hogy megromlana. A romlás folyamata alatt ugyanis nem csak az íze és állaga változik meg, de egészségre ártalmas, gyakran akár halálos kórokozók is elszaporodnak benne.

Ahhoz, hogy ezek a mérgező bacik jól érezzék magukat az ételünkben, megfelelő körülmények kellenek nekik. Ezek az oxigén, az optimális víztartalom, a kedvező hőmérséklet, a kellemes közeg, amiben szaporodni tudnak, és a nekik tetsző PH. Ha e körülmények valamelyikét hozzáértő módon, radikálisan megváltoztatjuk, a kórokozók máris kevésbé, vagy egyáltalán nem tudnak szaporodni, így az adott étel hosszabban tartható el. Logikus módon, bizonyos esetekben érdemes több, a kórokozók számára ideális körülményen változtatunk, így még inkább ellehetetlenítjük a szaporodási lehetőségeiket, és ebből adandóan annál tovább lesz eltartható az adott étel. A sonkakészítés is ilyen több lépcsős folyamat.

Hagyományos füstölés

A frissen levágott sonka első lépésként sóba kerül, mely szép lassan elkezdi bedolgozni magát az izomrostok közé. Annak, mennyi húst, mennyi sóba, mennyi időre kell beletenni, szigorú szabályai vannak. A só vízelvonó hatású, így segítségével a húsban lévő nedvesség egy része kivonható. (A só a sejtek félig áteresztő membránján keresztül ozmózissal vonja ki a víz egy részét és bekerül a helyére. Az ozmotikus folyamatok egészen addig folytatódnak, míg a külső-belső sótartalom egyensúlyba nem áll.) A sóba nitritek és nitrátok is kerülnek, melyek nem csak a végtermék szép, rózsás színéért felelnek, hanem erős antibakteriális hatásúak, így a megfelelően kezelt hús esetén nem kell tartani például a rettegett Clostridium Botullinum baktérium megtelepedésétől.

A sózás önmagában kevés ahhoz, hogy tökéletesen és hosszú távon tartósítsa a húst, így a folyamatot nedves-sós pácolás követi. Ebben a fázisban már ízesítők kerülhetnek a páclébe, és amennyiben a hús túl sós lett az előző folyamat alatt, ebben a fázisban a só egy része kivonható.

Ezután következik a füstölés. Mediterrán országokban az ottani természeti adottságok miatt gyakran kihagyják, de a kontinentális és északi országokban szinte kötelező eleme a tartósításnak. A sonkákat füstölhetjük hidegen vagy melegen. (A különbség annyi, hogy a hideg füst esetén nem indulnak be főzési folyamatok, míg a melegnél a füstölendő termékeket addig kell kezelni, míg teljesen át nem főnek.) A füst tovább szárítja az ételt, tehát még több vizet von el a sejtektől, és nem mellesleg plusz ízt ad neki, a füstben található vegyületek pedig antimikrobiális réteget képeznek a felületén.

A sonkát ezután felakasztva, jól szellőző helyen, megfelelő hőmérsékleten szárítják, hónapokig.

Fontos megjegyezni, hogy a füstölt, szárított sonka, bár nem kapott hőkezelést, nem számít nyersárunak, tehát akár azonnal fogyasztható. Mire a sonka az ünnepi asztalra került, 2-3 hónap sózáson/füstölésen/szárításon van túl és az eredeti súlyából akár 20-30%-ot is veszített.

Gyorspácolás

Jean Reno mondja a Félix és Rose című filmben, amikor rossz sonkát kóstol, hogy „Ez a disznó hiába halt meg!”. Ez a mondat pedig sok szempontból a világ egyik legnagyobb igazsága. A sonkát ugyanis nem csak jól, de silányan is el lehet készíteni, és az ipari módszerekkel gyorspácolt húsok bizony nem tartoznak a minőségi termékek közé.

Az eljárás célja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt hasonló ízű és állagú füstöltáru kerülhessen a boltok polcaira, mint amilyen a hagyományos eljárással készült változat. Amit a hagyományos sonkáknál több hónap alatt érnek el, azt különböző trükkökkel a gyorspácolt áru esetében akár 24 óra leforgása alatt igyekeznek összedobni. Persze sikerülni nem sikerül, de ha már hasonló az íz és az állag, tömeggyártásra azt már megfelelőnek gondolják.

Gyorspácolás esetén lassú sózás helyett a sót, nitriteket, folyékony füstöt és egyéb hozzávalókat, tenderizáló tűk segítségével, másodpercek alatt beinjektálják közvetlenül az izomrostok közé. A sós lével felpumpált húsok ezután úgynevezett „tumblerizálóba” kerülnek, ahol hideg vákuum alatt forgatják őket. A forgatás alatt az egymáshoz ütődő húsdarabok felületén kialakuló ragacsos massza segítségével később sokkal könnyebben összeállnak a kötöző hálóban. Ezeket a termékeket is füstölik, bár inkább meleg, mint hideg füsttel.

Miközben a hagyományosan elkészített sonka rengeteget veszít a súlyából a több hónapig tartó szárítás során, addig a gyorspácolt „rokona” nem hogy nem veszít, de a beinjektált páclé miatt még gyarapszik is. Ez meg is magyarázza azt a rejtélyt, hogy lehet az, hogy egy látszólag színhúsnak tűnő gyorspácolt terméken az összetevők leírásánál azt látod: „hústartalom 80%”. No meg az árát, ami emiatt jóval kedvezőbbnek tűnhet egy frankó parasztsonkáénál. Spórolni azonban ne ezen spóroljunk, hiszen semmilyen érv nem szól az ilyen hústermékek vásárlába mellet hétköznapokon sem, ünnepekkor meg pláne!

A hagyományos és gyorspácolt füstöltáru közti különbség egyébként hozzáérő szemmel még akkor is viszonylag könnyen érzékelhető, ha az illető combocska nincs felcímkézve. Amikor a kezünkbe fogunk egy gyorspácolt sonkát, látni fogjuk, hogy rózsaszínűbb, ruganyosabb, és nyomásra puhább, mint hagyományosan elkészített társa. A hagyományos füstölt sonka felülete fakóbb, szürkésbarnás, nyomásra keményebb és rugalmatlanabb.

Nem érdemes hezitálni tehát, vegyük meg bátran a jobb minőségű, drágább terméket! Főzzük meg hozzáértő módon, a végeredményért mindenki hálás lesz nekünk! Fogyasszunk ritkábban húst, de az mindig legyen minőségi. Ne feledjük: az vagyunk, amit megeszünk.

A sonka főzése

Sonkát főzni nem bonyolult, de ha puha, porhanyós végeredményt szeretnénk, rá kell szánni a megfelelő mennyiségű időt. A magyar sonkák általában túl sósak, így főzés közben meg kell szabadulnunk a sótartalom egy részétől.

Hogyan fogjunk hozzá?

Tegyünk a sonkát lábasba és öntsük fel annyi hideg vízzel, hogy mindenképp ellepje. Forraljuk fel, és főzzük 30 percig, alacsony lángon. Kóstoljuk a vizet meg. Ha sós, jól dolgoztunk. Ezt a vizet öntsük le és adjunk a sonkához friss vizet. Ezúttal tehetünk a vízbe ízfokozókat is. 1-2 babérlevél, pár egész fekete bors, néhány gerezd fokhagyma sokat ad a sonka ízéhez, de csodás lesz fűszerek nélkül is.

Forraljuk ismét fel a sonkalevet és főzzük a lehető legkisebb tűzön addig, míg egy fogpiszkálót könnyedén és egyenletesen bele lehet szúrni. Ez egy kis darab sonkánál is 1.5-2 óra, de mérettől függően nagyobb daraboknál 3-4 órát is lehet. Fontos, hogy az elpárolgott vizet mindig pótoljuk. Ügyeljünk arra, hogy a víz ne forrjon túl nagy lángon, valamint arra is, hogy ha már átfőtt a sonka, azonnal fejezzük be a főzést, hiszen ha a húst túlfőzzük, száraz lesz és ízetlen.

Ha van kuktánk és a sonkánk bele is fér, a főzési időt lerövidíthetjük, így ugyanis egy átlagos darab esetén 1.5 órát bőven elég főznünk ahhoz, hogy megpuhuljon.

Ha a sonka elkészült, hagyjuk kihűlni a főzővízben, és csak utána fogyasszuk!

A sonka leve

A sonka egyik legértékesebb része a leve, így a világért se öntsük ki! Bableveshez, lencsefőzelékhez, krumplileveshez keresve sem találnánk jobb alaplevet! Ha nem azonnal használjuk fel, a füstölt lé remekül fagyasztható, és ha nagy sonkát főztünk, sok vízben, eltehetjük kisebb adagokban is.

Ajánljuk még:

• KLASSZIKUS HÚSVÉTI RECEPTEK - VÁLOGATÁS>>>
• ÍGY LESZ OMLÓS A HÚSVÉTI SONKA: TIPPEK A VÁSÁRLÁSHOZ ÉS A FŐZÉSHEZ>>>
• ÍGY HASZNÁLD FEL A MARADÉK HÚSVÉTI SONKÁT! 13 EGYSZERŰ RECEPT>>>