Irodalom és kávéház

Hiszen akkoriban Budapestrõl, mint a "kávéházak városáról" beszéltek, és joggal: a századfordulón mintegy 500 kávéház mûködött a fõvárosban.

A XVIII. századi kezdetleges kávéházak nyomán megjelentek a vendégkörük, majd szolgáltatásaik szerinti differenciálódott kávéházak. Létrejöttek az irodalmi, majd a politikai és mûvész kávéházak. De kávéházakban gyülekeztek az ügynökök és az ékszerészek, a gabona-, gyapjú- és fakereskedõk, az artisták, az ügyvédek, a katonatisztek, a lovassport hívei vagy a sakkozók.

Az irodalmi kávéházakban szerkesztõségek is mûködtek, rendszeres találkozóhelyei voltak az irodalmi élet jelentõs képviselõinek, nap nap után viták és eszmecserék zajlottak, új eszmék, irányzatok és alkotások születtek. Minden írónak megvolt a maga kávéháza és minden kávéháznak a maga írója. Ilyen volt a Pilvax, a Korona, a Centrál, a Fiume és a New York, az 1910-es évektõl kezdve az Országház, a Japán és a Baross Kávéház is.

"Mikor mint vidéki fiatalember, két évtizeddel ezelõtt Pestre jöttem - írja Lengyel Menyhért 1932-ben a Színházi Életben - zenitjén állt a kávéházi élet... pontosan lehetett tudni, milyen irodalmi csoportot hol és melyik idõben lehet megtalálni... és ahol mindig mindenkit meg lehetett találni, persze a New York volt.

A kávéházak virágkora nagyjából a kiegyezéstõl az elsõ világháborúig terjedõ évekre tehetõ, utána megkezdõdik hanyatlásuk. Az arisztokráciának és a nagypolgárságnak is voltak kávéházai, de többségük a kis- és középpolgárságé, sötét és kényelmetlen otthonukat pótolta a kávéházak ragyogó pompája, és a kávésok mindent megtettek, hogy e keveset fogyasztó, de biztos vendégkört viszonylag olcsón és úri módon kiszolgálja.

"Egyszer megkérdeztem Szini Gyulától - emlékszik vissza Füst Milán -, hogy miért jár õ is kávéházba, mikor egész rendes lakása van... Így felelt: - Mi van odahaza? Gondok és gondok, számlák, gyereksírás, s ha belépek a kávéházba, a fénybe, a zsongásba, minden eloszlik. Itt egy kis nyugalom van legalább. Iszom a feketémet, rágyújtok egy szivarra és tûnõdöm..."