Lecsó, lecsó...

Az évszázadok folyamán Európa több pontján is kialakultak a lecsóhoz hasonló ételek. A magyar konyhára minden bizonnyal a Szerbiában igen népszerű gyuvecs volt igen nagy befolyással.

A lecsó magyar története valamikor a 20. század elején kezdődhetett, amikor a nálunk korábban kevéssé használt, 200-300 évvel korábban megérkezett alapanyagok elérhetővé váltak a lakosság számára, s a háziasszonyok egyszerre nagyobb mennyiséget viszonylag olcsón képesek voltak beszerezni. Ezek a feltételek a bolgár kertészeknek köszönhetően a 20. század elejére adottak voltak.

A magyar lecsó nagyon hamar különvált a rác gyuvecstől. Egyrészt a gyuvecs nevét adó agyagedény hiánya miatt nem sütve, hanem szabad tűzön készült a magyar lecsó, másrészt a szerbeknél állandó alapanyagként szereplő rizs is opcionálissá vált.

A szerbekkel ellentétben a magyar lecsóba nem hús, hanem feldolgozott termékek kerültek: szárazkolbász, lecsókolbász, virsli, krinolin, szalonna vagy a megmaradt pörkölt, szafttal együtt. Ezen kívül a rizst feledve más sűrítésre, léfelszívásra alkalmas elemekkel is gazdagították. A rizs mellett megjelent a tészta, a tarhonya, a nokedli és a tojás, bár a lecsó mellé a legjobb a vastagra szelt, ropogós héjú fehér kenyér.

Az idő haladtával és a piaci kínálat bővülésével a távoli rokonnak tekinthető francia ratatouille recept is befolyással bírtak a magyar lecsóra. A 17. században kialakult ratatouille receptjeiben megjelent a cukkini és a padlizsán, a hagyma mellett a fokhagyma is szerephez jutott. A cukkinin és a padlizsánon kívül a lecsóban gyakori vendég a tök és a zöldbab is.

A magyar lecsót egy idő után már a franciák által oly kedvelt provence-i fűszerek is gazdagították a pirospaprika és a só mellett. Ezeken kívül a lecsót fűszerezhetjük erős paprikával, chilivel vagy akár egy darabka fahéjjal is.

A magyar lecsóra igaz, hogy ahány ház, annyi lecsó. A lecsó tipikusan fejből, megírt receptúra nélkül főzött étel, aminek az összetevőit befolyásolja a kamra és a hűtő tartalma, valamint a lecsót készítő egyéni ízlése. Nem is nagyon készül kétszer ugyanolyan lecsó.

A benne lévő zöldségek, a fűszerezés és az étel gazdagítása mellett a lecsó esetében kardinális kérdés, hogy milyen zsiradékon készül. A lecsóhoz használt zsiradék lehet olaj vagy szalonna. A szalonnánál nem csak a zsír számít, hanem az az íz is, amit a lecsónak kölcsönöz, de az olívaolajon pirított zöldségek íze sem megvetendő.

Ha a lecsóhoz választunk alapanyagokat, a következőre figyeljünk oda. A lecsóhoz jobb az apróbb paprika, mint a tölteni való. Paradicsomból érettet, de ne túl érettet vegyünk, s ha szezonban készítjük az ételt, akkor inkább ne használjunk paradicsomkonzervet. A padlizsánból mindig közepes, sértetlen, kemény példányokat válasszunk. A cukkiniből soha ne vegyünk fonnyadtat, a paprikánál érdemes nem túl vastag héjút venni, s olyat, amelyiken nincs puha folt.

Lecsót nem csak ebédre vagy vacsorára érdemes készíteni, hanem jól befőzhető a téli hónapokra is.

Klasszikus lecsó

Hozzávalók:
10 dkg füstölt szalonna
50 dkg vöröshagyma
1 kg zöldpaprika
50 dkg paradicsom
őrölt pirospaprika
só

Elkészítés: A szalonnát felkockázom, a hagymát apróra vágom. A paprikát felkarikázom és a paradicsomot negyedelem. A szalonnát egy mély serpenyőben kiolvasztom, és megdinsztelem a hagymát. A serpenyőt félrehúzom, kis pirospaprikát adok hozzá, majd a paprikakarikákat elkezdem fonnyasztani. Amikor már összeesett, akkor hozzáadom a paradicsomokat. Sózom, és fedő alatt párolom. A végén tojással vagy rizzsel, esetleg húsfélével gazdagítom.

Ratatouille

Hozzávalók:
5 közepes cukkini
2 nagy fej lilahagyma
2 nagyobb padlizsán
5 gerezd fokhagyma
3-4 színesbe hajló paprika
olívaolaj
majoranna
petrezselyem
só
frissen őrölt bors
40 dkg paradicsomsűrítmény
2 darabka fahéj

Elkészítés: A hagymákat vékony karikára szelem, majd egy mély serpenyőbe dobom egy kevés olívaolajra, utánaeresztem a szintén vékonyra vágott fokhagymagerezdeket. Kicsit összepárolom, majd a serpenyőbe teszem a kockákra vágott padlizsánt, a karikára szelt cukkinit, paprikát. Nyakon öntöm a paradicsommal, beleteszem a fahéjdarabokat, sózom, fűszerezem. Takarékon, fedő alatt párolom egy jó órát. Kenyérrel tálalom.