A közhiedelemmel ellentétben némi eltérés van a két termékfajta között, igaz nem egetverő, de mégis külön szabályozza őket a Magyar Élelmiszerkönyv. Ilyen mélyen nem ástuk magunkat a témában, így hanyag eleganciával, egyszerűen együtt kezeltük ezeket a csodákat. 13 remek élelmiszeripari készítmény, melyek arra hivatottak, hogy a lakosság kulináris igényeit kielégítse. Összeállt a német, független laborcsapat és alaposan kiveséztük ezeket a rendkívül csábító produktumokat.
Nagy tesztek és étteremkritikák a Mit ettem ma oldalán >>>
Többnyire ezen termékek hasonló eljárás, hasonló alapanyagok alapján készülnek, de messze a legérdekesebb közülük a mechanikus húsfejtés különböző állatok csontjairól. Hangzatos kifejezés, jelentsen bármit is. Legtöbbükben megtalálható bőrke, bőrkepor, szalonna, búza/szójaliszt és természetesen a „pácsó”, de ejthetjük pác-sónak is.
Összetevői alapján egy kisebb kémiai labor sikerével ér fel. 20%-os libamáj tartalma egészen bíztató, viszont a sárgarépakocka bizony némi aggodalomra ad okot. Csomagolása egészen egyszerű, világos homokszínű fedőfólia, amin két jól megtermett liba díszeleg. Felnyitás után egy kifejezetten világos árnyalatban tündöklő krém fogad minket. Meglepően intenzív libamáj illata van, viszont az első falat kóstolása után minden lendületünk alábbhagyott. Állagra kifejezetten könnyen kenhető, már-már krémes hatást kelt. Sokadik kóstolásra az ízvilág javul, de legjobb, ha maradunk a szimatolásnál.
Következő versenyzőnket kétkedve fogadtuk a meglehetősen kevés – 12%-os sertésmáj tartalom miatt. Külön kiemelendő alkotóeleme az őrölt mustármag (mely mintha tényleg felfedezhető lenne kóstolás után). Csomagolása egészen letisztult, mindössze két színnel operál – piros, és természetesen az aranyszín, mi más. Kibontás után az arany jelző használata már nem indokolt a továbbiakban. Egészen nyálkás felszín fogadja a tekintetet, mellé borzasztó illatok, sőt inkább szagok. Állaga laza, szinte elfolyik az ember szájában első érintésre is. Summázva az élményeket, leginkább ellenségeink etetésére ajánlott.
Az igazi klasszikus, a retro érzés tetőfoka, talán sokunk nagyapja még ilyennel akasztotta a Skoda 120L-t egy lejtősebb domboldalban, ha éppen nem volt a helyzet magaslatán a kézifék. Dizájnról kár is beszélni, mert nincsen, arany háttéren piros betűkkel a leírás. Meglepően magas májtartalom, 25% sertésmáj lakozik a konzerv belsejében. Kinyitni nem egyszerű, mivel nincsen rajta a nyitófül, ehhez biz kell a konzervnyitó vagy bármi, így ha az erdőben csak ezt találjuk magunknál, bizony jobb, ha elkezdünk barátkozni a medvével. Kinyitás után egy enyhén vöröses látvány fogad, a krém maga pedig az átlagnál keményebb állagú. Ennek eredménye, hogy kenyérre nem a legkönnyebb felvinni, de szeretjük a kihívásokat. Ízre semmi harsány nincsen benne, langyos máj íz kíséri végig kalandozásunkat a konzervvel.
Előzetes feltételezések alapján a teszt legkevésbé várt példánya, a kék-fehér „érték”. Első pillantásra is mindenki azonnal el tudja helyezni bármilyen élménymérő skálán. A csomagolás meghatározó része az 5 szimbólum, hogy az olvasni nem tudó, ámde éhes versenyző is rögvest tudja, hogy melyik példányt válassza. Egy szendvics – ahhoz ajánlott, só – van benne, kezet vágó kés – talán a kés veszélyeire hívja fel a figyelmet? Egy malacka – a vitaminforrás fajtája, valamint egy ág – összetevőkből kiindulva egy zellerre utal, mivel a termék zellert felhasználó üzemben készült. Kellemes meglepetés kibontás után, az egyértelműen mézeskalács illat. Persze kérdés, hogy az ember erre vágyik-e egy májkrémtől, ha éppen nincsen karácsony. Íze nem sok van, az a kevés is egészen rossz. Alternatív felhasználási területe a ragasztó, mivel annyira tapad a szánkhoz. Fogyasztása maximum vészhelyzetben, de akkor is kizárólag kis mennyiségben ajánlott.
A legfotózhatatlanabb csomagolás a mezőnyben ezt bátran ki is jelenthetjük. Ilyen hosszan elnyújtott feliratot nem nagyon láttam még konzerven. Szegedi Paprika Zrt. igazi báró a konzerv piacon, rengeteg márka mögött ez a cég áll. A minőségét megőrzi felirat a doboz tetején vagy alján található, végül is 50-50%, valamelyik bejön. Egészen alacsony májtartalommal bír, mivel csupán 12% benne az effajta sertésalkatrész. Szokásos alapanyagok itt is megvannak, de extraként zeller is lehet benne, mert olyan üzemben készült. Színre nem túl bíztató, egészen világos árnyalatával próbálja csábítani az éhes szemeket, hát sok sikert nem jósolok neki. Ízre meglepő, hiába a 12% egészen intenzív máj íz jön át belőle a szánkba. Krémes, így kenni még egy 5 éves gyerek számára is rutinfeladat, úttörőtáborba ideális, főleg, hogy ez a csomagolás 40 éve is unalmas volt már.
Érdekes módon már első blikkre is tapasztalhatunk jelentős eltérést az előző példányhoz képest, annak ellenére, hogy ugyanaz a cég, ugyanaz az üzem készíti. Ellentétben a sertés verzióval, erre sikerült a gyárban ráhelyezni egy kis nyitófület. A koncepció megfejtése még nem sikerült maradéktalanul, hogy mi alapján osztják a nyitófüleket a gyárban. Új összetevő iratkozott fel a tetemes listára, mégpedig a marhafaggyú. Akár már hamburger is lehetne. A zeller esetleges jelenléte, már nem is okoz semmilyen meglepetést. Fura illat jellemzi, kicsit vas, kicsit termálfürdő adja meg a kombinációt. A máj túladagolástól itt sem kell tartani, mindössze 15% hivatott elvarázsolni az ízlelőbimbóinkat – és ugye a faggyú is ezért van jelen természetesen. Ezek együtt enyhén édeskés ízt adnak az egésznek, teljesen más mint a baromfi testvére.
Mondhatni a kakukktojás. Magasan veri a mezőnyt a libamáj tartalmával, mivel egészen 50%-ra rúg ez az érték nála. Tovább tekeri a dolgot, hogy mézzel és citrommal is ízesítve van, mondjuk ki, ez már bizony az ínyenceknek van kifejlesztve. Csomagolása már láthatóan egy kicsit átgondoltabb, letisztultabb konkurenseinél. Állatvédők is megnyugodhatnak, mivel a leírás alapján az előírásoknak megfelelő töméses hízlalásból előállított termékről van szó. Színe egészen sápadt. Állaga meglepően krémes és a legszebb benne, hogy libamáj íze van valóban. A mézből éppen hogy, de a citromból (pedig mindössze 0.1%) annál többet érzünk ki falatozás közben. A krémesség a szánkban meglepő mód kicsit megváltozik, apró kis darabokra tömörödik, érdekes. Összességében egészen jó, valószínűleg a páté jelző nemhiába került rá.
Konyak. Azaz tölgyfahordóban érlelt, eredetvédett francia borpárlat. Aperitifként egy pohárka kellemesen meghozhatja a kedvet a libamáj elfogyasztásához. A kettő kombinálva és krémesítve? Lássuk! A szokásos alapanyagokon kívül találunk még sertéshájat és fűszereket. Ez utóbbi nincsen részletezve, biztos ugyanazon okból kifolyólag amiért a Coca-Cola receptje is féltve őrzött titok. A csomagoláson megjelenik egy pohárka konyak, valamint külön említést érdemel a kiemelés, miszerint az állatvédelmi töméses szabályoknak megfelelő hízlalású májból kapunk 12%-ot. Színe egészen sápadt, emellé masszív, kemény állag párosul. És a konyak. A kreativitás pontot érdemel mindenképpen, viszont a kettő valahogy nincsen összhangban. Mint egy fáradt házasságból, úgy hiányzik ebből a harmónia.
Saját brandes termék, amit a CBA-nak a Merian Foods Kft. gyárt valójában. A csomagolás kicsit eltúlzott, egy akkora fazék pástétom van a képen, ami egy kisebb falunak is elegendő vacsorára. Szójafehérje és tejpor itt is megtalálható a hozzávalók között, szóval laktózérzékenyek annyira ne vadásszanak erre. Libamáj-tartalma nem túl magas, 12%-ékával viszonylag a sor végén kullog. Színre sötétebb vonalat képvisel, illatra viszont egészen lenyűgöző, már-már tiszta libamáj illatokat érezni ki belőle. Annak ellenére, hogy van benne napraforgóolaj, az egész kicsit száraz és ennek tudható be az is, hogy forgácsolódik ahogy kanalazzuk. A leírásban szerepel egy újonc, ami nem más mint a vöröshagymapor, ami valóban mutatja magát és kiérezni az egészből, összességében egészen jó, kellemes.
Retro csomagolás, semmi csicsa, csak egy logó és a leírás szintén a Merian Foods Kft. jóvoltából – Orsi baromfikrém. Neve első hallásra kételkedésre ad okot, pusztán azért, mert nem szerepel az elnevezésben a máj szó. Ehhez képest a 15%-os arány átlagosnak mondható. A maradék 85%-ot többek között a baromfiszív és sárgarépa hívatott feldobni. Felbontás után illatorgia nem jelentkezik, viszont egészen különleges vöröses szín fogad. Állaga extrán krémes, némileg olajos már látszatra is. Az ízre nem lehet figyelni, mert azonnal feltűnik, hogy valamiféle darabok vannak benne. Rágáspróbára hasonlóképpen reagál, mint a kristálycukor – valami recseg benne. Élménynek ennyi pont elég is, emberi fogyasztásra korlátozottan ajánlott.
Első pillantásra látszik, hogy ennek a pástétomnak a célközönsége igencsak a 12 éves átlagéletkor alatt van. Százas teli vigyorral egy gyerek, akinek fogai között pihen a leírás fele. Tej, tojás és szója nélkül készült, ami viszont rendkívül pozitív eredmény a konkurenciával szemben. Szintén hazai termékről van szó, szóval már nagyon gyerekbarát és hazafias vonalon vagyunk ezzel. Kinyitni viszont egy rémálom, lehet ezzel akarják izmosítani a fiatalságot, de ehhez kést kellett alkalmazni, máshogy nem adta meg magát. Kicsit eltér a hozzávalókban a megszokottól, sertéshús alapanyagokból 30%, míg baromfihús alkatrészekből 10% került bele. Felszíne durván olajos, akár síkosítónak is lehetne használni szükség esetén. Van egy jellegzetes illata, viszont az mindenre hasonlít csak nem a májéra. Sokkal inkább egy húskrém, mint pástétom.
Újabb sajátmárkás jelentkező az év májkrémje megtisztelő címre. A csomagolás nulla ingert keltő, pici kép egy szendvicsről, mellé jó sok felirat, melyet böngészve meglátjuk, hogy 25% benne a sertésmáj, ami egészen jónak mondható. Az összetevők között különleges, eddig elő nem forduló alapanyag nincs. Bizonyára az egyensúly és tökéletes arányok megtalálására szakosodott ez a pástétom – sajnos ez nem sikerült maradéktalanul. Színe alapján a vöröses kategóriába tartozik. Illata egészen erős, szinte hívogat. Állaga inkább kemény, egyáltalán nem számít krémesnek a többi mellett. Kóstolás után az ízére elsőre a semmilyen jelző ugrik be, vagy politikailag korrektebben fogalmazva semleges.
A mezőny idegenlégiósa. A szomszédos Erdély területéről érkezett a tesztre, ismeretlen forrásból. Magyar leírás híján, csak pár fontosabb értéket sikerült dekódolni a leírásból. 24%-os sertésmáj tartalom, ami egészen előkelő helyre helyezi a listán. Visszafogott, de felismerhető máj illattal csábít, kóstolásnál viszont egy erőteljes édeskés íz lesz úrrá az egészen. Kenyérre álmodva meggyűlik vele a bajunk, mivel nem könnyű kenni, sőt egészen kemény állagú. Érdekesség viszont, hogy szánkba érve szinte folyékonnyá olvad, pár apró darabocska töri csak meg a homogén folyamot. Csomagolása alázza a többit, színes és minőségi köntöst kapott. (kapható Magyarországon is, magyar leírással)
Tény, hogy nem lehet összehasonlítani egy libamájas terméket egy marhamájas produktummal, viszont próbáltuk ezt a kategóriát átfogóan értékelni, nagyjából egységes szempontok szerint.
Csak dobogós helyezéseket osztottunk, a mezőny végét kár is lenne elemezni, egészen cudar eredményt mutattak. Egyértelműen kerülendő az Orsi – Baromfikrém, mivel abban a recsegő-ropogó alkatrészek bizony egy csapásra minden étvágyunkat képesek elvenni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.