Az alapkoncepció, hogy a natúr, nem agyonédesített verziókat kutatjuk, ám ahogy azt illik, ide is csempésztünk egy kakukktojást. A címkéket nagyon most nem boncoltuk, különösebben átlag földi halandó számára felfoghatatlan adatokat nem rejt, minden konzerv többnyire tele van kukoricával.
Amire itt kimondottan igyekeztünk figyelni a tesztelés során, az természetesen az íze, illetve az állaga volt a kukoricának. Merthát mégiscsak ezen a kettőn áll vagy bukik, hogy a vendégek a szemünk közé hajítják-e a majonézes kukoricát vagy sem.
Az olaszos nevű kukoricához nehéz hozzájutni. Nyitófüllel van ellátva, így könnyen nyílik, és egy masszív, édeskés illat robban az arcunkba. Ízlelésnél az édes világ azonnal tova is száll, ropog, de ennél többet nehéz elmondani róla.
A Lidlben sikerült ráakadni erre a termékre. Sok folyadékot nem töltöttek a kukoricákra, illatra édes, de valahogy kevésbé hat zsengének. Ő már az ízletesebb példányok közé tartozik, ami sajnos a ropogósságára hat negatívan, ugyanis egy fokkal puhább.
Kevesen vannak, akiknek nem égett a fülébe az idegesítő „Bonduelle Olimpia” reklámja, mely minden létező nyelven agyzsibbasztó. Illatra egy vékony „idegen” fuvallat is érződik a szokásos édeskés világ mellett. Állaga ismét csak a puhábbak közé tartozik, ízre édes, de nem annyira mennybe varázsoló.
Az olaszos hangzás után a következő állomás a francia napos oldalra vezet. Illatra egészen könnyed, zsenge. Ez a helyzet mit sem változik ízpróba után sem, kellemesen puha és édes. Egészen kellemes.
Nyitófül híján a tesztcsapat fele a vérét adta azért, hogy hozzájussunk a díszes köntösbe bújtatott (ja nem, mégsem) S budget kukoricákhoz. Ránézésre is látszik, hogy nagy szemek lapulnak a gyilkos konzervben, melynek semmi különleges illata nincsen. Közepesen ropogós, de meglehetősen ízetlen szemek kucorognak a dobozban.
Már kézbe véve érződik, hogy több lé van benne. Az illata alapján már valami furcsa érzés elfogta a csapatot, mely a kóstolás után be is bizonyosodott, hogy nem volt véletlen. Ropogós, de van egy kellemetlen mellékíze. Emellett édesnek édes, de ez az extra élmény nagyon nem kellene.
Mindenki fejében motoszkál a gondolat, hogy milyen lehet a szőrős kukorica. Ezt közelítve a Rege brand kissé még lovagol a Star Wars mánián, mivel kukoricájukat például Chewbacca bájos mosolyával reklámozzák. Kellemes főttkukorica-illat árad ki belőle, miután lerántjuk fedelét. Kifejezetten kemény, ízre nem túl karakteres, de a ropogósság tényleg bajnokesélyes benne.
Színre akár babkonzerv is lehetne, de azért ez mégiscsak kukorica. Kibontás után kidurran az édeskés illat, ami kóstolásnál tovább erősödik. Nem jelezték, hogy extra édes lenne, pedig ízre bizony az. Kellően ropogós, de fájó pont, hogy tipikus bádog, konzerv íz uralkodik benne, ami minden, csak nem kellemes.
A német vonalunk is megvan, napos kukorica vagy valami hasonló. Illatra nem túl meggyőző, leginkább semmi nem jön ki belőle. Kóstolásnál kiderül, hogy kifejezetten kemények és ropogósak a kukoricaszemek, de ízük kissé lisztes irányba halad, ezért úgy ahogy van, rossz. Ez a kukorica inkább sertésnek való, mint embernek.
Illatra nagyon visszafogott, semmi túlzó édesség nincsen jelen benne, mikor beleszaglászunk a konzervbe. Kóstolásnál kiderül, hogy brutálisan kemény szemek kerültek bele, melyeknek egyáltalán nincs kukoricaíze. Olyan, mintha vízkövet rágcsálna az ember, bár az is ízletesebb talán.
Akár egy kiégett, negyvenes, elvonóról szabadult pornószínésznő neve. Vadul agresszív konzerv, amit kinyitni is kisebb mutatvány. Illatra kellemes, lágyan édes aroma tör ki belőle, egészen kellemes. Állagra puha, szinte pépesen mállik szét szánkban minden egyes szem. Az édesség megvan, de van egy kellemetlen utóíze.
Tiszta kukoricaillat burjánzik ki a bádog börtönből, édességnek nyoma sincsen elsőre. Nagy szemek uralják, mintha válogatták volna a direkt mamutnak termesztett szemeket. Ropogós és friss élményben részesít minket, viszont ízre felejthető teljesítményt nyújt.
Illatra lágy édesség, de ami érdekesebb, hogy a kukoricaszemek kicsit sárgábbak, mint az eddigiek. Ropogós fajta, de ennyi az összes érdem, amit rá lehet akasztani, semmi íze és ami még cselesebb benne, hogy kifejezetten száraz, de úgy is, ha leásunk a lével áztatott mélységbe is.
Nehéz igazi bajnokot hirdetni, mivel a mezőny egyetlen tagjától sem sikerült elájulnunk. Kiemelkedőnek számít a Chira néven futó példány, melynek erőssége, hogy a kukoricának tiszta íze van és mellé diszkréten ropogós is.
Abban az esetben, ha a ropogósságot nem kedveljük, akkor a Le Soleil termékét ajánljuk. A nagy nevek közül a Globus igazi bukás, ízre és állagra is egészen rémes. A Bonduelle, egy teljesen átlagos, közepes eredményt ért el, kirívó értékek nincsenek elbújtatva dobozában.
Rengeteg a felejthető, rossz, ízetlen kukorica. Ide sorolható a Penny csodája, illetve a Napos Kert fantázianéven futó termék is. A CBA a fémimádók köreiben érhet el csak sikereket, az érthetetlen bádogos konzervíz, ami átjárja a kukoricát, egyszerűen rémes. SPAR sajátja ismét a sereghajtó. A Tescónál most nem a legalját próbáltuk, de nem is voltunk oda érte, a kellemetlen utóíz nála is befigyelt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.