Előrebocsátjuk: a chips egy gonosz ételforma. A University of Georgia kutatott az ügyben és rájöttek, hogy a magas zsírtartalmú ételek megváltoztatják belünk baktériumháztartását, így nem érezzük telítettnek magunkat, annak ellenére, hogy már jócskán belapátoltunk.
Nagy tesztek és étteremkritikák a Mit ettem ma oldalán >>>
Ez a tulajdonsága nekünk most különösen jól jött, mert a márkák és mennyiségi egységek végtelen tárházával szembesültünk: megannyi kiszerelést, az apró kis zacskóktól szinte a hátizsák méretű adagokig, mindent megtalálunk. 11+1 chipset tettünk a boncasztalra. Próbáltuk a lehető legtisztább, csak sós kiadásokat kiszűrni. Hullámos vagy egyéb csavaros technikával készítetteket diszkvalifikáltunk a mostani versenyből.
Nem mondhatjuk, hogy meggyőző csomagolása van, sokkal inkább a puritán elvet követi. Feliratból kapunk összesen kettőt: chips és sós. Utóbbit illusztrálják is, amire az egyik tesztalany rávágta, hogy olyan, akár 4 gramm kokain (ő többet nem jön). Pontos hozzávalólista nincsen, olyan szempontból, amin látszódnának is az egyes mennyiségek és arányok. Kóstolásnál viszont sok minden kiderül a chipsről: nem egy ropogós fajta, ami annak köszönhető, hogy egészen olajos. Ez megpuhítja a szeleteket és oda az értékes chips-élmény. Sósság szempontjából eléggé langyos, nem fogja szétmarni a szánkat az egészen bizonyos.
A Nagy Nyugati Chips, talán sokáig ezzel a névvel emlegették sokan, de manapság már szinte minden boltban kapni, főleg ha az üzlet tulajdonosa kínai. A bajszos figura képe egyet jelent a burgonyamasszából öntött chips típussal. Egyforma szeletek, melyeket gyártósoron öntenek ki szépen sorban. Első harapásnál már érződik karakteresen a só, ami minden egyes szeletre igaz. 10-15 szelet elfogyasztása után, bizony, szánkban érezzük a só maró hatását. Utóíznek megjön egy lisztes élmény, ami feltehetően a formára öntött chipsek sajátossága. Nem kifejezetten ropog, de szerencsére nem is pépesen puha.
Ez is a futószalagon született, kitenyésztett chipsek kategóriáját erősíti. A doboz dizájnja rendben van, szép kékes színvilág, amin úgy ívelődik a chips hegy, mint egy bűvész kezében a francia kártya. A püré adja itt is a lelkét, viszont feltüntetik már emberesen, hogy 44% az annyi. Kóstolásnál aztán jön egy laza pofon a doboztól: a sót szinte csak nyomokban találjuk, alig érezni pár kóbor szeleten, és akkor is csak éppen hogy. A szeletek egyáltalán nem akarnak ropogni, a chips-élmény teljesen elvész. A lisztes utóíz ide is megjön, és itt sem igazán kellemes.
A márka - amely az elsők között került a polcokra a nagy nyugati brandek közül - logója szinte minden gyerek retinájába beleégett, igaz, ők mára már fel is cseperedtek. A csomagolás a napsütést idézi színével. Motívumok nem tarkítják, ezért ezt ezerből is azonnal ki lehet szúrni. A szeletek kifejezetten vékonyak, ennek köszönhetően egészen ropogós és valós chips élményben van részünk. A sózás lehetne bátrabb, viszont cserébe, az olajozás visszafogottabb. Jópár szelet után éreztük ujjbegyeinken az olajos, csúszós érzést.
Osztrák termékkel találjuk magunkat szemben, amit idehaza az ALDI terít a chipsfüggők számára. A csomagolás már sugall egyfajta prémium szintet, amit a gourmet felirat is megerősít. Az egész letisztult és nem olyan csillogó-villogó, mint egy falusi búcsú. A só mellé borsot is adnak, így ez nem 100%-ig tiszta sós chips, így kissé kilóg a sorból. Leírása alapján burgonyaszirom viszont kóstolásnál ez egészen chipsre hajaz. A szeletek vastagabbak picivel mint az áltag. A borsos illat már bontásnál kibukik, de kóstolásnál is határozottan megmarad. Hagymás-tejfölös pillanata is van, egészen sokrétű a chips. A sózottsága nem vad, és nincsenek sótlan szeletek a csomagolásban. Olajosságról egyáltalán nem beszélhetünk, itt nincsen semmi erre utaló utóíz vagy mellékhatás.
Már előre köszönünk az ilyen Value brandes csomagolásoknak. Végtelenül egyszerű dizájn, melynek hátulján találunk egy négy szavas komplex leírást, hát mondhatni információ irigyen kezelik a chipsüket. Kóstolásnál kiderül, hogy a szeletek egészen vastagak, melyeket már a zacskón keresztül is ki tudjuk tapintani. Sóssággal semmi baj, egészen rendesen marogatja szánkat. A meglepőbb benne, hogy olajos hatás végig megvan, viszont ennek ellenére kifejezetten ropogós tudott maradni a chips. Ismét jól teljesít a márka egyedül az olajosságból kellene kicsit visszarántani és akkor igazán előkelő minőséget kapnánk, kifejezetten baráti áron.
A zacskó, ami valójában inkább egy formálható páncél, kapott egy laza kékes, egyszerű dizájnt és egy feliratot, miszerint sós. Kicsit talán jobban szabadjára lehetne ereszteni a kreativitást, mert ez a paint alapkurzus szint már kezd ciki lenni 2015-ben. A leírásért viszont azonnal jár egy dicséret, mivel feltüntetik, hogy 63% benne a burgonyatartalom. Sósságról csak szolidan beszélhetünk, viszont az olajos utóíz annál erősebb. A ropogás nagyon visszafogottan érződik ki rajta. Az egész kicsit olyan élményt idéz bennünk, mint amikor használt olajban sütünk ki natúr krumpliszirmokat. A szeletek, amúgy, meglepően vaskosak lettek benne.
Kétszínű háttér, melyből az egyik majdnem olyan árnyalatú, mint maga a chips- na, ez is érdemel egy hatalmas vállonveregetést. Chipsként tüntetik fel, de, ahogy kibontjuk, látjuk, hogy ez a termék, inkább a szirmos világot vallja magáénak. A leírást tovább böngészve megtaláljuk, hogy ez bizony granulátumból van. Sóból szinte semmit nem érezni rajta, viszont az olaj büntet. Sokat használt olaj, korommal finoman megfűszerezve - igen, ez nagyon rossz ízvilágot hoz, és sajnos, ez még fokozható: szinte tocsog az egész. Az egész olyan, mintha a retro, olajban kisütős, félkész burgonyaszirommal próbálkoznánk egy olyan olajban, amiben már kisütöttek három és fél milliárd lángost, legalább.
Vidám elemekkel operáló csomagolás, bár ez sincsen túlvadítva. Színre piros, akár a Pringles. Szárított burgonyából készül, melynek mennyisége kereken 60%. Emellett érdekesség, hogy Malajziában készült, és úgy került kis hazánk polcaira. Nem kevés kilométert tett meg ez a burgonya, hogy felboncolhassuk, galádul. Találunk utalást arra is, hogy Németországban előállított alapanyagból készül - hát nehéz követni, de lassan olyan oylan bonyolulut az egész, mint egy svájci óra. Első pillanatban jön egy hirtelen paprikás-borsos íz, ami szinte azonnal el is illan. Ezt követi egy közepesen erős sós irány, amit képes valahogy átváltoztatni egy édesebb utóízre. Hihetetlen érdekes íz-hullámvasutat épít szánkban, egészen megdöbbentő, mire képes.
Másik nagy klasszikus a mezőnyben. Egészen korrekt csomagolás, ami a dizájnra is értendő. Mindenféle csodamarketing duma van rajta, mint például a 100% chio minőség. Leírásból kiderül, hogy 34% napraforgóolaj van benne, és persze burgonya, amiről nem kapunk részletesebb mennyiségi adatot. Meglepően vékonyra szelt szeletek töltik a zacskót. Ezek extra ropogósak, és nem tapasztalni rajta olajos hatást. Ennek eredménye, hogy szárazabb hatást nyújt az egész, ami kicsit sem baj! A sóssága is rendben van, egy erős közepes, de nem kezd el szervezetünk azonnal könyörögni fél liter folyadékért, miután elropogtattunk 4-5 darabbal.
A csomagolást, úgy tűnik, mindenfajta átgondolás nélkül valósították meg: negyven fajta betűtípus és két tucat aranyszínű csillag van rajta. Kiszereléssel sem vacakoltak, egy zacskó kereken negyed kiló chipset rejt magában. Napraforgóolajjal készült, de infót, ennél többet, aligha lelünk a hátulján. Kóstolásnál meglepő, hogy mennyire ropogós. A burgonyaíz, szolídan, de megvan benne. A sózottsága és olajossága pontosan közepes. A furcsaság benne, hogy kicsit inkább zsíros a tapintása, mintsem olajos. Egy ekkora mennyiséggel egy egész focimeccset ki tudunk élvezni, az biztos.
A x-el való írásmód már inkább ciki, mint menő - ez, úgy, 2005-ben még megállta a helyét, de csak, ha az ember 14 éves volt. Kakukktojás nélkül már nem is mernénk tesztelni, szóval így került be ez a példány. Kemencés-burgonyás és tengeri sós, multifunkcionális a cucc, sőt még csökkentett zsírtartalma is van. A szeletek egészen mások, nem teljesen homogén színűek, így átsütésük sem lehet egyenletes. Kóstolásnál kiderül, hogy ezt kicsit pofátlanság sósnak nevezni, mivel csak elvétve találni rajta egy-két szemet. A kemencés mód pazar, és tényleg élvezetessé varázsolja a ropogtatást. A krumplis ízvilág sokkal intenzívebb, mint bármely másiknál. Ízesített verzióban ez egészen erős versenyző lehet!
A tesztcsapat egyértelműen a Gourmet (ALDI) chipset kiáltotta ki győztesnek. Mind állagban, mind ízben bajnok - igaz, nem árt megemlíteni, hogy ez utóbbiról, az ideális mennyiségű só mellett, a bors és a hagymapor is besegít. Az ajánlott szekciót erősíti tovább a Chio és a Lay’s terméke is, bár itt fennáll a kockázata, hogy csak a kezdeti chips-láznál idegződött be ezért a furcsa szerelem.
A három hengeres induló közül több tesztalanynál a SPAR került ki győztesként a Pringles-szel szemben. A Tesco terméke itt bizony ebben a kategóriában csúfosan elvérzett. Árcetlijüket is figyelembe véve viszont egyértelmű bajnok a SPAR világjáró chipse.
A szégyenfalra leginkább a Viva Chips kerülhet, az egészen nagy zsákutca a chipsek útvesztőjében.
Csúnyán elbuktak a teszten a barackos ice teák, csak 2 kivétel akadt >>>
Melegszendvicskrém-teszt: sosem találnád ki, melyik a legfinomabb! >>>
Mackó vagy Medve? Íme a nagy kockasajt-teszt! >>>
A nagy mirelitpizza-teszt! Melyik ehető, melyiket felejtsük el? >>>
A nagy kakaóteszt! Vajon melyik a legfinomabb? >>>
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.