A 17-18. században bevándorolt német nyelvű sváb lakosság étrendje sokáig igen egyszerű volt. A dolgos hétköznapok során az ételek tápértéke nagyobb becsben állt, mint az egyéb kulináris értékek. Hozzájuk hasonlóan Villány vidékén is sok háznál megvolt a heti menü: a hétfőn és a pénteken többnyire a bableves, kedden és csütörtökön pedig általában főzelékféle került az asztalra. A szerda a tésztás fogások napja volt. Vasárnap, ha volt miből főzni, húsleves rotyogott a fazékban, sok zöldséggel és változatos betétekkel. Ez utóbbi szokás nemcsak Villányban, hanem szerte az országban még ma is él.
Az egykor ide érkező telepesek még korántsem ettek annyi húst, mint az napjaink kínálatából gondolható volna. A Villányi borvidék sváb konyhájával ismerkedő látogató keveset érez a hajdan volt szűkösségből. Borát kortyolgatva leggyakrabban sonkával, disznósajttal, májassal vagy a német honból eredeztetett 4-5 cm vastag kolbásszal, a stifolderrel találkozik. Kis szerencsével hússal, töpörtyűvel töltött gombóc, desszertként pedig kemencében sült rétes is kerülhet elébe. Egy biztos: itt elfelejtheti az olyan fogalmakat, mint a reform- vagy a fitneszkonyha.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.