2005. május 6. A csodálatos macskás lábtörlő

Míg ő az elektromos részlegen válogatott, én elkódorogtam a vasalóállványok és a fürdőszoba felszerelések felé, ahol rábukkantam egy olyan lábtörlőre, amitől földbe gyökerezett a lábam. A szürke anyagon egy fekete macska „ment” fehér zsabóval, fehér tappancsokkal és bajusszal. Egy az egyben úgy festett, mint Titusz. Felkaptam, és szlalomozva rohantam a vásárlók között vissza, a kábelekhez és Ká-hoz. Megmutattam a zsákmányomat, és Ká ugyanúgy elérzékenyült tőle, mint én. (Pedig megmondta, hogy amíg nem vagyunk kész a festéssel, semmilyen bútort nem veszünk, és punktum.) De egy 17 éves macska csak megérdemel ennyit, nem? De.

Otthon aztán kiterítettük az új lábtörlőt, és ismét bizonyítást nyert az a tény, hogy egyes macskák rendkívül fogékonyak a kultúrára: a macska odament, és hosszasan megnézte magának a lábtörlőt. Majd ránk nézett, és újra a lábtörlőre.
Szerintem azt kérdezte sárga szemeivel:
- Gyerekek, ez most frankón én vagyok?
Ká szerint viszont azt kérdezte:
- Gyerekek, most tényleg ezt a hülyeséget hoztátok, vacsorát meg nem kapok?