2006. május 30. Eljegyzési képnézegető

Egy emberként nevettünk fel, mire kis Zsiga is elmosolyodott.
- Odaadjuk? - kérdezte huncutul a nagyapját.
- Szerintem adjuk - mondta Apa.
- Na jó...
Így hát végül mégis csak elkeltem. :o) Zsigmondon és Árpin ugyan látszott, hogy nem nagyon értik az eljegyzés lényegét (és folyton arra vártak, hogy valakitől valamilyen meglepetést kapjanak), de nem baj, még úgyis kicsik hozzá. Nem tudom, mikor jön el az az idő, amikor majd megértik, ki kinek a testvére, férje, felesége vagy szülője. Egyelőre még nem megy. Néhány hónappal ezelőtt egyszer elbeszélgettem Zsigával, vajon tudja-e, hogy Ká és én milyen rokoni kapcsolatban vagyunk egymással. A válasz egyszerű volt:
- Hát a feleséged, te kis süsü ember!

Az eljegyzésünk immáron hivatalosan is megtörtént, és noha március óta viselem a gyűrűmet, ezzel még bensőségesebbé vált ez a fajta összetartozás-érzés. Másképp látom már a világot, mint mielőtt Kát megismertem. Valahogy értelmét nyerték mindazok a dolgok, amikről korábban csak úgy álmodoztam. Már látom a jövőnket és a családunkat, és boldoggá tesz a tudat, hogy ő velem van, és én vele lehetek.

Nagyon készültünk erre a napra, és délre talpig díszben voltunk. A fejemen apró fehér virágokkal tűzdelt romantikus félkonty díszelgett, meggypiros hosszú szoknyát és egy fehér karcsúsított blézert vettem fel, a nyakamba pedig fehér gyöngysort tettem. Ká fehér inget, vörös nyakkendőt, egy földszínű nadrágot és egy hozzá illő zakót viselt, a haját pedig ünnepélyesen bezselézte. Csak viccelek, Ká minden nap művileg kócolja össze szexi-ősz haját! :o)

Rövid ismerkedés után tizennégyen asztalhoz ültünk. Ká boldogsága határtalan volt, mivel Bécsben élő bátyja, Andris is eljött a lányokkal (azaz a feleségével, Vikivel, és a kislányukkal, Annával). Ott voltak még a nagybátyámék Kozármislenyből, a tesómék, Ká anyukája, a szüleim és mi. Szerencsére hasonló habitusú emberek vagyunk, így néhány perc múlva az olasz családokhoz hasonlóan egymás szavába vágva sztoriztunk, nevettünk és koccintgattunk...

A kantin többnyire csak kuktáskodott, mivel Anya, Ká anyukája és Szilvi mindent megsütöttek helyettem, mondván: én most ünnepelt vagyok. Előételként nagyon különleges pikáns halpástétomot "szolgáltak fel" a szüleim, amit néhány nappal korábban Lipcsében Klaustól tanultak. Hozzávalók: 1 doboz konzerv szardínia (olajos), 1 hagyma (kb.4 cm átmérőjű), 125 g vaj, 1,5 teáskanál mustár, 3 kisebb savanyú uborka, 3 szelet marinált pirospaprika, 1 főtt tojás, só, bors
Elkészítés: Az uborkát, a paprikát, a hagymát és a főtt tojást apró kockákra vágjuk, a halat villával összetörjük, majd mindent egy mélyebb tálba öntjük. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, és összekeverjük, majd sózzuk, borsozzuk, és a hűtőszekrénybe tesszük.
Tálalás előtt egy lapos tányérra borítjuk, és paprikával, újhagymával, koktélparadicsommal díszítjük. Felszeletelt óriáskiflivel vagy bagettel szervírozzuk.

A halpástétom után klasszikus húsleves következett cérnametélttel, csirkemellel és zöldségekkel. Mivel odakint ekkortájt igencsak hűvös volt, a leves vérré vált. Mindenki nevetgélt, mesélt és kanalazott, mi pedig büszkén tekintettünk végig immáron közös családunk tagjain. Igen, mindig is így képzeltem el a családi ünnepeket. Meleg légkör, finomságok, zsibongás, móka, kacagás!

A leves után negyedórás gyomor-pihenő, majd a fő fogások következtek. A tesóm görög salátát készített, mi pedig pirított kacsamájjal töltött csirkecombot sütöttünk hozzá. Hozzávalók: 50 dkg kacsamáj, 8 db csirkecomb, olaj, só, majoránna
Elkészítés:
1.) A májat egy tálba tesszük, és ráöntünk néhány evőkanál olajat, majd rákarikázunk 3 gerezd fokhagymát. A tálat fóliával lefedjük, és néhány órára (de legjobb, ha egy éjszakára) a hűtőbe tesszük.
2.) A csirkecombok bőrét óvatosan feltépjük (hogy később tölteni tudjunk bele), és kívül-belül besózzuk, majd 30 percig állni hagyjuk őket.
3.) Egy teflonban kb. 2 evőkanál olajat melegítünk. A májat kivesszük a hűtőből, és leszedegetjük róla a fokhagymakarikákat. A májat felkockázzuk és a teflonban megpirítjuk. Ha elkészült megsózzuk, és gazdagon (azaz legalább 2-3 teáskanál) majoránnával megszórjuk.
4.) A pirított májat betöltjük a csirkecombok bőre alá. Előveszünk egy sütőpapírral kibélelt tepsit, elkenünk rajta 1-2 evőkanál olajat, és beletesszük a csirkecombokat. Minden egyes combot megszórunk ételízesítővel, majd előmelegített sütőben 40-45 perc alatt aranybarnára sütjük. (félidőben óvatosan minden combot megforgatunk!)

Közben sorra érkeztek az asztalra a tálak, hiszen majdnem mindenki készült valamivel. A nagynénémmel főtt spárgát, sajtmártást és pirított karajt készítettünk. Ká anyukája sonkába csavart, spárgával töltött pulykamellet sütött, amit ízlésesen felszeletelt és áfonyaszemekkel díszített. Ezenkívül meggyel töltött mini fasírtgolyókat, vatikáni kenyeret és szőlővel megrakott gyümölcstálat hozott.

Ebéd után kiszállingóztunk a kertbe. Mindenkitől kaptunk valami szép emléket: Pankáéktól egy kézzel festett, csodaszép vázát, a tesóméktól egy halványkék mintás ágyneműgarnitúrát, a nagybátyáméktól egy tortatálat. A szüleink pedig diszkréten lestoppolták a nemlétező gáztűzhelyünk, szekrényeink és hűtőnk vásárlási jogát, amit reményeink szerint még az idén lesz hova szállítanunk. :o)

A nap fénypontja eztán következett. Pezsgőt bontottunk, koccintottunk, majd Ká és én előhoztuk az eljegyzési tortánkat, amit még 2 nappal korábban rendeltünk meg egy cukrászdában. A torta tetején mi álltunk: Ká fekete frakkban és kalapban, én pedig fehér ruhában, rózsaszínű virágcsokorral a kezemben. Mindenki tapsolt és fütyült örömében, mi pedig majdnem elbőgtük magunkat a boldogságtól. (Ezek szerint az esküvőnkön egészen biztosan zokogni fogok???:o)

A torta után Szilvi mézes krémeséből is ettünk, majd levezetésül - hogy tuti legyen a gyomorrontás - megkóstoltuk Ká anyukájának a szőlőjét. Persze senki sem lett rosszul. Talán a finom borok, talán a hideg jégerek segítettek, de viszonylag hamar túljutottunk az jóllakottság okozta holtponton. Újra szárnyaltak a sztorik, és a társaság jókedvűen kacagott a kertben.

A gyerekek is egymásra találtak. Kis Árpád ugyan többnyire a felnőtteket szórakoztatta, Zsiga és Panka úgy játszottak együtt, mintha ezer éve ismernék egymást. Panka az első kislány, akinek Zsiga nem cibálta meg a copfjait, akivel nem akart verekedni, akit szájtátva hallgatott, és akivel önfeledten szórakozott. Kipirultan fogócskáztak, leveleket gereblyéztek, nevetgéltek, majd néha egészen komoly arcot vágva a fűben ülve diskuráltak.

Késő estére járt, mire a vendégeink szedelőzködni kezdtek, majd a lemenő nap már-már giccseden szép vörös fényében hazaszállingóztak. Elégedetten zártuk be magunk mögött az ajtót, és a szobánkba vonulva a sötétben még sokáig beszélgettünk. Egy dologban azonban mindketten egyetértettünk. Megkezdődött a visszaszámlálás az esküvőnkig! :o)))

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>