2007. február 5. Zöldre zöldet

Nem is olyan rég apukám kapcsán tapasztalhattuk meg, milyen az, amikor egy átlagember bajba jut, és kórházba kerül... Hála Istennek ezúttal nem történt ilyen baj, és bár sokáig tartott, anya kikeveredett a betegségből. A kezelőorvosa azt javasolta, hogy nyáron, ha kellőképpen felerősödött, oltassa be magát tüdőgyulladás és influenza ellen. Az unokái (Zsiga és Árpi) ugyanis bölcsibe és oviba járnak, ahol minden betegséget összeszednek, és többnyire haza is hoznak. Így vagy a tesómék, vagy a nagyszülők dőlnek ki hónapról-hónapra. Ká és én eddig megmenekültünk, de mi annyi tisztító- és vitaminkúrát csináltunk végig a 2006-os évben, ami 10 másik embernek is elég lett volna. Ezek után csúnya lenne, ha minket is letaglóznának az ovis kórságok.

Minthogy hétvégére hivatalosak voltak Lujziba a szüleink, gondoltam megtarthatjuk anya két héttel ezelőtti névnapját. Kivasaltam egy harsogó zöld terítőt, megterítettem, és a vajszínű tányérokba világos zöld szalvétákat tettem. A menü ekkor még nem állt össze a fejemben, csak homályos elképzeléseim voltak arról, hogy mit kellene készítenem. Valami szépzöld ételt. Spenótot? Salátát? Pestós tésztát? Aztán, mint mindig, ezúttal is Ká-hoz fordultam.
- Szerinted, ha halat sütnék, és desszertnek szamócatorta lenne, ahhoz mi menne jobban: a paradicsomos kagylóleves vagy a petrezselyemleves? - kérdeztem Ká-t.
- Ez csupán attól függ, hogy mit akarsz elérni a főztöddel - felelt, és már a a szeme állásából tudtam, hogy megint ugrat. - Ha azt akarod, hogy mindenki a vécé előtt rugózzon, a paradicsomlevest javaslom. A tejszínes tortával garantált lesz a hatása...
- Jólvanna! - csattantam fel durcásan - a paradicsomot töröljük. De mit gondolsz a petrezselyemlevesről?
- Hááát, elég rémesen hangzik.

A férfiakkal nem lehet ilyen dolgokról beszélni, szögeztem le magamban. Végül is, ha ő azt kérdezné tőlem, hogy a flexet vagy a lombfűrészt használjak a garázspolcok összeállításánál, biztos én sem tudnék válaszolni, bár, azt hiszem, a flexet mondanám. :o)

Végül - hogy ne kapjon senki hascsikarást a főztömtől - a petrezselyemleves mellett döntöttem. Hozzávalók: 3 csokor petrezselyem, egy kisebb (12-15 dkg) kígyóuborka, 2+2 gerezd fokhagyma, víz, 2 erőleveskocka, só, bors, ételízesítő, a habaráshoz: 3 evőkanál liszt + tej + tejszín, 2 kockasajt, 1 evőkanálnyi margarin
Elkészítés:
1. A petrezselymet és az uborkát megmossuk (utóbbit meghámozzuk és felkockázzuk), és kb. 1 dl vízzel a turmixgépben pépesre mixeljük.
2. A margarint egy fazékban megolvasztjuk, és rányomunk 2 gerezd fokhagymát, majd kicsit megpirítjuk. Vigyázzunk, hogy ne égjen oda, mert akkor keserű lesz!
3. A fokhagymára ráöntjük a zöld pépet, és felhígítjuk 1-1,5 liter vízzel. Beledobunk 2 erőleves kockát, és ételízesítővel, sóval, borssal ízesítjük. 4-5 perc alatt puhára főzzük az egészet, és belenyomjuk a maradék 2 fokhagymagerezdet.
4. Elkészítjük a habarást: Egy bögrébe 2-3 evőkanál lisztet teszünk, hozzáöntünk egy kis tejet, és habverővel simára keverjük, majd hozzáadunk a tejszínt. (én 2 dl-t tettem bele). Hozzákeverünk egy keveset a forró levesből, majd a habarékot szűrőn át a leveshez adjuk.
5. Míg a leves épp csak rottyan egyet, belekeverünk 2 kockasajtot (vagy belereszelünk egy darab trappistát), és mire a sajt felolvad, kész is vagyunk. (Ha tálalásig túlságosan besűrűsödik, egy kis vízzel felhígítjuk és habverővel simára keverjük.)
Kockára vágott pirítóssal és felaprított snidlinggel tálaljuk.

A leves után snidlinges vöröshagymával töltött haltekercseket készítettem. Hozzávalók: 1 kg fagyasztott tengeri hekk filé, só, bors, halfűszer, víz, fehérbor, olaj a kenéshez
A töltelékhez: 2 db szikkadt barna magos kenyér, 1 tojás, fél csokor snidling, egy kis darab (kb. 1 púpos evőkanálnyi) margarin, 1 vöröshagyma, 1-2 teáskanál mustár, só, frissen őrölt bors, díszítésnek petrezselyem
Elkészítés:
1. A halakat kiengedjük, és kis időre tejbe áztatjuk. Ezután mindet papírtörlőre szedjük, leszárítjuk, és egy vágódeszkára tesszük. Megsózzuk, borsozzuk mindkét oldalukat, és picit állni hagyjuk őket.
2. Elkészítjük a tölteléket: a vöröshagymát felkockázzuk, és egy darab margarinon üvegesre pirítjuk. A szikkadt barna kenyeret picire tépkedjük, és egy tálba öntjük. Hozzáadunk egy tojást, az üvegesre pirított vajas hagymát, fél csokor apróra vágott snidlinget, 1-2 teáskanál mustárt, és sózzuk, borsozzuk, végül megszórjuk egy kis ételízesítővel.
3. A tölteléket elosztjuk annyi felé, ahány halunk volt. Minden halra egy adag tölteléket teszünk, és szépen eloszlatjuk a tetején. Ezután a vékony felétől kezdve óvatosan feltekerjük a halfilét, a végét ügyesen összefogjuk, és 2-3 vízbe áztatott fogpiszkálóval összetűzzük. (Nem kell erősen összecsavarni, mert akkor oldalt kinyomódik a töltelék! Csak szép lazán! :o))
4. A haltekercseket olajjal megkent jénaira tesszük egymás mellé, bő fél pohár vizet locsolunk köréjük. A halak tetejére kevés halfűszer szórunk, majd meglocsoljuk egy kis fehér borral az egészet. Előmelegített sütőben 25 perc alatt puhára sütjük. Tálalás előtt - díszítésképpen - minden egyes haltekercsre egy-egy szál szár petrezselymet teszünk.

Mivel sem Ká anyukája, sem Apa nem rajong a halakért, gondoltam sütök egy B-verziót is, amivel ők is jól laknak, ha esetleg megtagadják a halevést. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy bagelt sütök, de amikor megláttam, hogy a kerek kis tésztákat meg is kell főzni (pontosabban blansírozni), azonnal elment tőlük a kedvem. Ezúttal azonban belevágtam, és megcsináltam. Hozzávalók: 340 ml víz, 1,5 teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
Elkészítés:
1. A megadott sorrendben (víz, cukor, só, liszt, élesztő) mindent a kenyérsütőgépbe töltünk, ahol 1,5 óra alatt bedagasztjuk és megkelesztjük a tésztát. (Természetesen hagyományos módon is be lehet gyúrni, és meg lehet keleszteni a tésztát, a kenyérsütőgép csak a lusták játékszere. :o))
2. Ha a tészta megkelt, kivesszük a gépből és lisztezett deszkán átgyúrjuk. 9 részre osztjuk egy éles késsel, majd zsemléket formálunk minden egyes darabból. Minden tészta közepébe lyukat fúrunk - jobb híján a mutatóujjunkkal. Először egy mélyedést nyomunk bele, majd beleszórunk egy kis lisztet, hogy ne ragadjon, aztán 2 ujjal kiszélesítjük kb. 2 centisre a lyukat. Ezután a tésztát 25-30 percig pihenni hagyjuk.
3. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, a sütőt pedig előmelegítjük 200 fokra. (Légkeverés mellett 180 fok is elég.)
4. Egy nagy lábasban vizet teszünk fel forrni. Ha a víz gyöngyözni kezd, a gázt takarékra állítjuk, és fejjel lefelé beleteszünk a forró vízbe 3-4 bágelt. 30 másodpercig várunk, majd finoman megfordítjuk mindegyiket, és a hátulsó felükön is 30 másodpercig lebegtetjük őket.
5. Ha letelt az idő, egy szűrőlapáttal óvatosan kiemeljük, egy pillanatra tiszta konyharuhára, majd a sütőpapírral bélelt tepsire szedjük őket. (Nem szabad sokáig a konyharuhán hagyni őket, mert ráragadnak!)
6. A sütőben 200 fokon 20-25 perc alatt megsütjük őket. Világosak maradnak, épp csak picit pirul meg a tetejük. Kőtálra tesszük, és tálalásig egy tiszta konyharuhával letakarjuk őket.

Mint hogy a bagelhez friss feta sajtot és füstölt lazacot ajánlanak, vettem egy doboz feta sajtot, amit villával összetörtem, egy tálba tettem, és egy petrezselyemlevéllel díszítettem. Füstölt lazacot nem kaptam, de úgy gondoltam, a haltekercseim is megteszik majd. :o)
A bagelek illata nagyon finom volt, és bizton állítom, az ízük is vetekedik a legfrissebb házi kenyérrel. Arra ugyan nem jöttem rá, miért is kell blansírozni a bageleket, és miért lyukas a közepük, de nem is ez számít, hanem a siker. (Mert bizony óriási elismerést vívtam ki magamnak kis családom körében ezzel a furcsa lyukas szerzettel.)

A joghurtos zöldabot magam miatt főztem, mert nagyon szeretem. No és azért, mert annyira szép zöld volt, akárcsak az ünnepi terítékem. Nem is beszélve arról, hogy remekül ment az egész ebéd-összeállításomhoz.
Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 1 doboz natúr joghurt, majonéz, só, cukor, bors, mustár, bazsalikom, ételízesítő, 2 gerezd fokhagyma áttörve
Elkészítés: A zöldbabot megmossuk, lecsepegtetjük. A joghurtot kikeverjük a majonézzel, mustárral, megszórjuk sóval, cukorral, borssal, ételízesítővel, hozzákeverjük az átnyomott fokhagymát és végül a bazsalikomot. Az öntetet összekeverjük a zöldbabbal, majd az egészet egy jénaiba tesszük, és 10 percre a sütőbe tesszük, hogy jól átmelegedjen. A haltekercsekkel együtt melegen tálaljuk.

Az ebédhez ünnepi italunk is volt, Anya tojáslikőrt készített nekünk. Nagyon rég nem ittam házi tojáslikőrt, ugyanis Anya évek óta nem tud 96 százalékos alkoholt szerezni (ami egy ideje jövedéki termék), most viszont a nagynéném, Kató, aki gyógyszerész, hozott nekik egy üveggel. Hozzávalók: 50 dkg porcukor, 4 tojássárga, 1 tojás, 1 vaníliarúd, 2 dl tejszín, 3 dl tej, 3 dl szesz (96 %-os alkohol)
1. A 3 dl tejet felforraljuk és lehűtjük.
2. A tojásokat a porcukorral habosra keverjük.
3. A felaprított vaníliarudat egy hegyes késsel kikaparjuk, a héjával együtt a tojásos krémhez adjuk, és jól összekeverjük.
4. A tojásos krémhez hozzáadjuk a 2 dl tejszínt, és ezzel is szépen elkeverjük.
5. A lehűtött tejet is a tojásos krémhez adjuk, és egészen simára keverjük az egészet.
6. Végül lassan csorgatva a krémbe keverjük az alkoholt. Szép, mutatós üvegbe töltjük a tojáslikőrt, majd hideg helyen (hűtőben) 3-4 napig pihentetjük. (Előbb is lehet inni belőle, de ilyenkor még picit csíp. Kell néhány nap, amíg összeérnek az ízei, és akkor nem csípős, hanem selymes-édes íze lesz.)

Ebéd után ezúttal Anya gyengesége miatt nem mentünk sétálni. Helyette fényképeket nézegettünk és beszélgettünk. Az asztalon egy nagy csokor aranyeső és egy kisebb csokor hóvirág virult, a szüleim hozták őket otthonról. Ahogy a domboldal mögül előbukkant a nap és beragyogta az egész házat, egy pillanatra úgy tűnt, kitavaszodott. Ezek az év első virágai, amelyek most már Lujzit díszítik.
Apa fényképeket hozott a dédnagyszüleimről, Perényi Edéről és feleségéről, Böskéről, a nagyszüleimről és más rokonokról. Katonaképek, letűnt kassai városképek, boldog családi képek és babafotók jártak kézről-kézre. Böske (a képen látható dédnagymamám) volt a legszebb lány az egész családban, állapítottam meg csendesen magamban, és elmerengtem. Milyen kár, hogy az emberélet múlandó. Persze, ha nem lenne az, mi mozgatná a világot? És mégis. Az ember szomorú szívvel néz egy fakó képen mosolygó fiatal arcba, hiszen tudja, ő nincs többé. Illetve van, csak máshol. Mégis, ez olyan fájdalmas.

Miközben a múlton és a felmenőimen merengtem, Apa egy pici ékszeres dobozt tolt elém. A kopott barna bőrdoboz titkot rejtett. Személyes kincset, amely valaha épp Böskéé, a dédnagymamámé volt. Gombócot éreztem a torkomban, amint a dobozt a kezembe vettem.
- Az esküvőd napjára tartogattuk, mondta Apa, majd folytatta - Anyáddal szeretnénk most odaadni neked, hogy könnyebb legyen majd magadnak ruhát és frizurát választani.
A doboz zárja egyszerre felpattant. A megfakult selyem ölelésében egy pár hosszú, csillagvirágot formázó fülbevaló és egy kerek brosstű feküdt.
- Óóó, te jó ég! Ez az enyém? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben a pulzusom kétszáz körül járhatott.
- Igen - válaszolták a szüleim. A dédnagymamád neked szánta az ékszerét.
Megszűnt körülöttem a világ. Nem láttam mást, mint a fiatal, fehér ruhás lány sejtelmes mosolyát. Vajon milyennek láthatott engem lelki szemei előtt? Mit gondolhatott a jövőről? Mi járhatott a fejében, amikor ezt a képet készítették róla? Hogyan képzelte az életét?
A válaszok nagy részét valójában tudtam. Böske szerelmes lett, férjhez ment, és gyerekeket szült: egy kislányt és egy kisfiút. A kislány a későbbiekben Apa édesanyja lett, a fiú azonban meghalt valahol a fronton. Böske sosem heverte ki a halálát. Minden évben eltett egy kis ajándékot és egy fenyőágat Karácsonykor katonafiának, és haláláig hitte, hogy Péterke egyszer hazatér. Szegény, hiába várt. Böske megpróbáltatásai azonban nem értek véget, hiszen nemsokára elvesztette szeretett urát, Edét is. Özvegyen maradt a kislányával, Erzsébettel, aki néhány évtizeddel később a nagymamám lett. Azóta sok idő eltelt, és mindannyian elmentek már.
Töprengésemből egy hang rázott fel, és hozott vissza a jelenbe.
- Most biztos boldogok. Látnak titeket odafentről, és készülnek az esküvőtökre, gyerekek...

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>