2007. június 13. Három nap múlva esküvő...

Egyre közeledik a várva várt nap, mi pedig izgatottan irogatunk az agyonfirkált *Esküvői teendők* feliratú füzetünkbe. Sorról sorra tűnnek el a feladatok, mi pedig egyre zaklatottabbak vagyunk. Vajon minden jól fog sikerülni? El fogjuk tudni mondani az eskü szövegét? Sírni fogunk vagy nevetni...?

Tegnap délután újabb ajándékdobozt kaptunk. A feladó ezúttal is két kedves olvasónk: Icus és István volt, akikkel a Morzsálón keresztül már sokszor leveleztünk. Épp Ká születésnapját ünnepeltük (tegnap volt 31 éves :o)), így az egész család jelen volt, amikor nekiláttunk a doboz felnyitásának. Mindenki lélegzetvisszafojtva hajolt az asztal fölé, amikor egy ollóval elkezdtük felvágni a ragasztást.

A doboz hófehér papírba csomagolt ajándékot rejtett, amely halványlila szalaggal volt átkötve, a tetején pedig jégkék, virágos közepű masni díszelgett. Legfölül egy meseszép képeslap feküdt, amelyben gyöngybetűs kézírással Icus és István levelét olvashattuk: "Kedves Mirza és Ká! Ezzel az aprósággal szeretnénk nektek sok boldogságot és örömöt kívánni házasságkötésetek alkalmából! Üdvözlettel Icus és István"

Óvatosan felnyitottuk a csomagolást, majd a doboz fölött találkozott a pillantásunk: a csomagban egy igazi, klasszikus, elegáns hófehér esküvői fotóalbum feküdt! Ebbe tesszük majd az esküvői képeinket! Ezt fogjuk majd a gyerekeinknek és az unokáinknak mutogatni, és meghitt, téli estéken a kályhánk előtt összebújva ezt az albumot fogjuk lapozgatni.:o)))

Kedves Icus és István! Ezúton szeretnénk mindketten megköszönni a gyönyörű ajándékot. Nagyon meghatott bennünket, hogy gondoltatok ránk, és ilyen kedves és szeretettel összeállított csomaggal leptetek meg minket - sosem fogjuk elfelejteni. Még egyszer nagyon szépen köszönjük!!! :o) Ká és Mirza

Nehéz ám feldolgozni azt a sok őszinte szeretetet, amit tőletek kapunk, hiszen igazán viszonozni sem tudjuk. De talán azért nemsokára mi is a kedvetekre tehetünk, hiszen, ha emlékeztek, nem sokkal ezelőtt - az eljegyzésünk idején - megígértük nektek, hogy az esküvő alkalmából egyszer (de csak egyetlen egyszer!), megjelenünk a Morzsáló lapjain. Hamarosan elérkezik a pillanat, amikor "lehull a lepel", és megláthattok minket egy pillanatra - történetesen életünk eddigi legszebb napján. :o)
Remélem, senkinek sem fogunk csalódást okozni azért, mert nem olyannak képzelt el minket, mint amilyenek valójában vagyunk: egyszerű hétköznapi emberek, akik napok óta sem enni, sem aludni nem tudnak, annyira izgulnak az esküvőjük miatt. :o)))

Az előkészületekkel amúgy remekül állunk: Néhány nappal ezelőtt megvettük az esküvői cipőinket. Angyali sugallatra elkerültük a várost és a hatalmas plázákat, és egy Törökbálint melletti -szinte országútinak nevezhető- cipőboltban bukkantunk rájuk, ahol más boltokban megmaradt "utolsó darabokat" árultak. Több száz cipő közül lehetett választani, de mindegyikből csak 1-2 darab volt. Ká azonnal rátalált a "vőlegény cipőre", nekem azonban a 40-es lábammal sokkal nehezebb dolgom volt, hiszen a legtöbb cipőből 38-39-es méret volt a legnagyobb. Mint Hamupipőke nagylábú nővérei, úgy kullogtam egyre csalódottabban a sorok között, amikor az addig csendesen ácsorgó eladólány egyszerre eltűnt, majd kisvártatva előbukkant a raktárból, és a kezembe nyomott egy dobozt.
- Hallottam, hogy milyen cipőt keresel a nagy napra... szerintem ez jó lesz - mondta biztatóan mosolyogva.
Leültem egy zsámolyra, belebújtam a cipőbe, és hitetlenkedve néztem fel a lányra... illetve a hűlt helyére. A cipő tökéletesen passzolt a lábamra! :o)))

A ruhákkal kapcsolatos teendőket is kipipálhattuk: Ká zakója menetre készen a szekrényben várakozik, a nadrágját pedig tegnap hoztuk el az utcánkban dolgozó 80 éves szabó bácsitól, aki gyönyörűen felhajtotta a szárakat. Két fehér inget vettünk Ká-nak, amiket ma fogok kivasalni, ha megszáradtak, ezen kívül egy szép keményfedeles dobozban összekészítettük a mellényét és a nyakkendőjét.
A menyasszonyi ruha is rendben van. Tegnap voltam ruhapróbán, ahol a legnagyobb örömömre közölték velem, hogy a márciusi ruhapróbán a derék-részről hiányzó 4 centi nemcsak hogy eltűnt, de még 3 centit be is kell venni a ruhából, hogy szépen álljon, és megdicsértek a fogyásért. :o)
Szilvitől időközben kaptam egy doboznyi esküvői kincset: harisnyát, kesztyűt (ebbe mondjuk nem férek bele :o)), csatokat, virágokat, Ká anyukájától egy gyűrűpárnát, magamtól pedig egy kis fehér szütyőt, amibe majd a személyimet és a zsebkendőimet tehetem arra az esetre, ha sírva fakadnék...

Ma reggel egyeztettünk az anyakönyvvezetővel, és megbeszéltünk a ceremónia zenei hanganyagát, ami a következőképpen alakul:
1.) Klasszikus bevonuló zene (ta-ram-tatam, ta-ram-tatam....) :o)))
2.) A gyűrűhúzás alatt lágy hárfamuzsika (ezen mindenki zokogni fog, állítom)
3.) A szülők köszöntése alatt pedig a közös kedvencünk: az UP együttes Sírhatsz vagy nevethetsz című száma, végül pedig Ákos legújabb albuma fog szólni.

A barátnőim aprósüteményeket sütnek, a helyi cukrászdából pedig rendeltünk egy nagy csokis-marcipános tortát, amelyen egy tüskés-ősz hajú vőlegény és szőke menyasszony fog állni. Petra és Brigi vállalták a dekorációs feladatokat: vettünk egy nagy csokor rezgőt, amit apa borostyánágacskáival fehér masnikkal fognak összekötni - ezek kerülnek majd a templomban a padsorokra, majd később a vacsora előtt az asztalokra. Petra (és Szabi?) az étteremvezetőnkkel, Johnnyval együtt a játékmester szerepét is vállalták, így azt hiszem, ezen az estén senki sem fog unatkozni. :o)))

Fodrászat, kozmetika, manikűr van még hátra, illetve egy kis sütés (mert én is szeretnék a vendégeknek valamit sütni), végül pedig pénteken este Mónikával, a lelkésznőnkkel az utolsó jegyes oktatás és a főpróba...

Legközelebb vasárnap este, fényképes beszámolóval jelentkezem, majd 2 hét múlva, július 1-én, amikor visszatérünk a nászútról.

-----------------------------------------------------------------------

18:00 Újra a gép előtt ülök, hogy megosszam veletek az örömteli pillanataink minden mozzanatát. Nem sokkal ezelőtt egy futár járt nálunk. Egy hatalmas, színpompás virágkosarat és egy üveg olasz pezsgőt hozott nekünk. Mind a virágok, mind a pezsgő elegáns celofáncsomagolásban volt, a tetején napsárga selyemszalaggal átkötve.
Ilyet csak a filmsztárok kapnak... komolyan, még nem is láttunk ilyen szépet, csak a filmekben!!! :o)))

A pulzusunk helyből 200-ra emelkedett, miközben megpróbáltuk szépen kicsomagolni a virágokat anélkül, hogy megsérülnének. A kosár tartalma feltárult: citromsárga rózsák, vörös gerberák, liliomok és kékeslila veronikák ontották szét a lakásban csodás illatukat. A pezsgősüveg gyönyözően hideg volt, ennek ellenére rögtön hűtőbe tettük, hogy a nagy hőségben fel ne melegedjen, bár attól tartok nem lesz rá ideje...

És most érkeztünk a meglepetés legizgalmasabb részéhez. Vajon ki küldte ezt az álomszép virágkosarat és az aranyszínű pezsgőt? A csomag oldalán egy pici, mintás boríték lapult, benne egy levélke, nekünk. Barátnőm, Anikó és a családja: Paul (a férje) és a gyerekei, Orsika és Zsolti küldték!
Az ajándék különlegessége pedig nem pusztán abban rejlik, hogy dacolva az időzónákkal, a nyelvi különbségekkel és egyéb nehézségekkel, a világ túlsó feléből küldték, hanem az, hogy Anikó és én még csak az interneten keresztül ismerjük egymást. Lassan harmadik éve, hogy levelezünk, de még sosem találkoztunk személyesen, ennek ellenére úgy érzem, egyre jobban ismerem, és igaz barátnőmnek tekintem. Tudom, miket szeret főzni hétvégente, hogy a férje milyen autókat kedvel, hogy kolibrik repkednek a kertjükben, egy csomó fényképet láttam a modell-szépségű lányáról, Orsikáról, és sok mindent tudok a fiáról, Zsoltiról. Persze én is sokat mesélek neki Ká-ról, a szüleimről, a tesómékról és a hazai dolgokról. Az e-mailek pedig nem ismernek sem kontinenseket, sem óceánokat...

Drága Anikó, remélem, itt is elolvasod a sorainkat: Nagyon szépen köszönjük, hogy ilyen mély szeretettel és kedvességgel gondoltatok ránk. Az Isten áldjon meg benneteket - az ilyen jó emberekre nagy szükség van a világban! Köszönjük szépen a csodás ajándékotokat! Ká és Mirza

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>