2009. október 5. Piknik az Alcsúti Arborétumban

Nem mintha itthon nem lenne dolgunk hiszen a kert is lassan pihenni tér, sok vele a tennivaló, fel kell tölteni a fáskamrát, hogy télire legyen tüzelőnk, el kell rakni a nyári bútorokat, játékokat, elő kell venni a vastagabb, melegebb ruhákat, és még sorolhatnám. De hiszem, hogy az aktív pihenés sokkal többet ér, mint bármi más. Az ember kikapcsolódik, feltöltődik ezernyi élménnyel, és a szó legjobb értelmében fárad el estére, mire hazatér. :-)

A kirándulás úticélja Alcsútdoboz volt, ahol Ká-val már sokszor jártunk - arrafelé tanultam meg ugyanis "újra" vezetni, még mielőtt Dorka megszületett volna. Volt ugyan jogsim, vagy 15 éve, de mivel mindig tömegközlekedéssel jártam, csak az elméleti tudásom maradt meg, így volt mit gyakorolni...:-)
Az Etyeken át Alcsútdobozra vezető út pazar szépségű: olyan fenyőerdők és dombok tárulnak a szemünk elé, mintha valahol Németországban autóznánk. Az út vége felé van egy hatalmas, "égig érő" platánsor az út két oldalán; a tetejük összeér. Olyan, mintha egy mesebeli zöld alagút lenne, amely alatt különösen friss a levegő és a fények már-már földöntúlinak tűnnek.

Az Alcsúti Arborétummal szemben, a szántásban vagy 30 autó parkolt, a gyerekes családok szép sorban szivárogtak befelé a kapun. Mindenkinél piknik kosár, kockás pléd, hátizsák. :-)) (Úgy látszik, nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy a mai napsütés kirándulásra, piknikre hív. :D

A mai arborétum helyét adó birtok 1819-ben került József (főherceg) nádor birtokába, aki saját kezűleg ültette el az első fákat és rózsatöveket. A levéltár adatai szerint a magyar érzelmű Habsburg főherceg "keze alatt" hamarosan mintegy ezer fajta rózsa, georginavirágból pedig harmincezer szál virított a csodás kertben. A birtokon üvegházak is álltak, tele mindenféle virág és növénykülönlegességgel.

Korának leghíresebb és legszebb kertje volt ez, amelyre maga Pollack Mihály tervezte meg a nádor kastélyát. Sajnos a II. világháború alatt és után az oroszok tönkretették, többször szándékosan felgyújtották az épületet, megsemmisítették a benne található míves bútorok, és értékes könyvek nagy részét, a műkincseket pedig elrabolták. Mára az épület homlokzatának egy része látható csupán, a kastély többi részét benőtte a park növényzete - mintha soha nem is létezett volna.

A kastélykápolnában található fotókiállításon megcsodálhatjuk az épületről készült korabeli fényképeket, és egy különleges kiállítást, amely a birtok élővilágát mutatja be a 4 évszak fényében.

Bejártuk az összes sétányt, és jó sok padon megpihentünk. :-)
Nem mintha fárasztó lett volna a gyaloglás, sokkal inkább azért, hogy relaxáljunk a hatalmas fák óvó árnyéka alatt, teleszívjuk magunkat a friss erdei levegővel és hallgassuk a madarak csiripelését. (Érdekes módon a sok ember úgy eltűnt az arborétumban, hogy utunk során talán mindössze egy házaspárral találkoztunk.)

Dorkának nagyon tetszett az erdőben való sétálás. Amikor elfáradt, a nagymamáknak jelzett, hogy vegyék fel, és cipeljék egy kicsit - akik a legnagyobb örömmel vitték az unokájukat. :-)

A piknikünknek végül a néhai kastély előtt elterülő parkban találtunk helyet, a legtöbb család itt vert tábort - persze olyan messze egymástól, hogy nem is látszanak a képen. :-))

Apa leterítette a kockás plédet, Ká megterített, én pedig előszedtem a dobozkáimat. Előző nap sós kiflit és (pulykamellből) fasírtot sütöttem, valamint a múlt heti blogban említett szilvalepényt, indulás előtt pedig mindenféle zöldséget pucoltam, megmostam, és bedobozoltam őket:
- paradicsomot (négybe vágva)
- retkeket (egészben)
- kígyóuborkát (meghámozva, hasábokra vágva)
- kaliforniai paprikát (hasábokra vágva)
- kétféle sajtot (rudakra vágva)
- kapros padlizsánkrémet (reggel, frissen turmixolva)

Sós kifli

Hozzávalók: 4,5 dl tej, 2 dkg margarin, 1 evőkanál só, fél evőkanál cukor, 68 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben a kenyérsütő gépbe tesszük, és bedagasztjuk, kelesztjük.
2.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, 3 cipóra vágjuk. Minden cipót hosszúkásra nyújtunk (mint egy sálat), és háromszöveket vágunk ki belőlük. Minden háromszöget a szélesebb felénél kezdve felcsavarjuk.
3.) A kifliket sütőpapírral borított tepsibe tesszük, felvert tojással lekenjük, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük.

... aztán csemegézni kezdtünk. A nap hét ágra sütött, de ezek őszi, kellemes napsugarak voltak, amelyek kellemesen átmelegítették a földet, és a hátunkat. :-)) Mindannyiunknak jól estek a hazai falatok és a friss, ropogós zöldségek. Van valami varázsa annak, ha az ember a fűben ül, és kézzel eszik. Valahol azt olvastam, hogy az ételek energiája, a csíje jobban megmarad, ha közvetítő-eszköz (azaz evőeszköz) nélkül, kézzel fogjuk meg, és fogyasztjuk őket. (Hahaha, remélem, ezután is tovább olvassátok, nem hiszitek, hogy bolod vagyok? :-))

Az ebédet a múlt heti blogbejegyzlésben szereplő szilvás lepénnyel zártuk, mindenkinek nagyon ízlett, és illett is az őszi hangulatú kiránduláshoz. :-) Eldobható tányérokat és poharakat vittünk, így mosogatni sem kellett, egyszerűen kidobtuk a rom mellett működő büflé kukájába.

Ebéd után még heverésztünk a napon, és élveztük az őszi napsütés simogató melegét. Dorka kíváncsian sétálgatott a nagy füves réten, a bogarakat figyelte, és geszenyékkel pakolta tele a zsebeit. :-))

Észre sem vettük, úgy elröpült az idő. Még dél előtt érkeztünk, és délután 4 volt, mire hazaindultunk. Remek napot zártunk, ebben egyetértettünk. Ahogy abban is, hogy mostantól - amikor csak tehetjük, kimozdulunk hétvégente, amíg jó idő van. Nagyszülők, mi és a kicsi Dorka. :-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Gyerekmenü

"Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet,
sósat, sósat, jó ropogósat..."

Mit mondjak? Nem csak a gyerekek szeretik a perecet. :-)
Dorka nem igazán eszi meg a kenyérféléket, ezért arra gondoltam, valami "gyerekes" dologgal próbálkozom... és bevált! :-)

Házi perec

Hozzávalók: 3 dl tej, 3 dkg élesztő, 5 dkg cukor, 1 kg liszt, 10 dkg zsír, 2,5 dl langyos víz
A tetejére: 1 tojás, 5 dkg liszt, 5 dkg só, víz
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat betesszük a kenyérsütő gépbe, és bedagasztjuk, megkelesztjük. (Én egy picit több vizet tettem bele, mert úgy láttam, nehezen forog a keverőlapát. Utána simán ment, és gyönyörű lett a tésztám.)
2.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, kisebb darabokat vágunk le belőlük, megsodorjuk, és pereccé csavarjuk. A kész pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A pereceket kb. 5 percig sütjük benne.
3.) A sós máz alkotóelemeit összekeverjük, és annyi vizet adunk hozzájuk, hogy sűrű, de kenhető masszát kapjunk. Kivesszük a pereceket a sütőből, és megkenjük a mázzal, majd további 15 perc alatt pirosra sütjük őket.
(Kb. 3 tepsi lesz belőle, ami nagyon sok - ha csak nem várunk vendégeket. Érdemes egy zacskóban lefagyasztani egy részüket, és amikor enni szeretnénk belőlük, előző este 1-2-3 darabot kivenni, és hagyni reggelig kiolvadni.)

A következő receptem amolyan egyszerű gyerekpapi. :-)

Carbonara - gyerekeknek

Hozzávalók: 25 dkg makaróni (Dorka nem eszi meg a spagettit, de abból is lehet), 10 dkg sonka vagy párizsi, 1 doboz tejföl, 1-2 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
1.) A tésztát sós forró vízben megfőzzük, lecsepegtetjük, kicsit nagyobb darabokra összevágjuk.
2.) A felvágottat felkockázzuk, és néhány csepp olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a tésztához, belekeverjük a tejfölt és az áttört fokhagymát.
Kisebbek kézzel is ehetik... :-))) (adjunk rájuk partedlit :-))

A mai blogbejegyzést a mi kis Tigrisünkkel zárom, akinek már 12 foga van, és aki nagyon szeret ebben a fejdíszben járkálni... :-))))