2010. A csodák valóban csodás palotája

Dorka bálványozza Zsigát, aki külünös türelemmel és szeretettel viszonyul a Kicsihez. Dorka mindenben utánozni próbálja az unokatesóját, és állítom, egy hét alatt többet nőtt a szókincse Zsiga mellett, mint az elmúlt 2-3 hónap alatt. Hiába, a gyerek-társaság pótolhatatlan kincs, amit a felnőttek nem tudnak überelni.

Voltunk együtt uszodában, állatkertben, sőt, ellátogattunk a Millenárison található Csodák Palotájába is - amiről Zsiga ódákat zengett. Nem volt sok kedvem a városba menni a gyerekekkel, mert tartok a terelésektől, a dugóktól és a városi zűrzavartól (hiába, vidéki ember lettem :-)), de erőt vettem magamon, és végül egész sima utunk volt oda- és visszafelé is.

A Csodák Palotája voltaképp egy hatalmas játszóház, nem szokványos játékokkal. Itt ugyanis minden játék különleges és gondolat-ébresztő. A kisbabáktól a tinikig zsúfolásig tele volt mindhárom szint, de kultúrált társaságot fogtunk ki: a gyerekek szépen sorban álltak minden játék előtt, és mindenki sorra került. Dorka beleszeretett egy gokartba, és bár el sem ért a lába a pedálokig, lenyűgözte a kis autó. :-)

Zsiga egy repülőgép szimulátor volt a legnagyobb hatással, és egész ügyesen ment vele. Az ő kedvence egyébként a tükör labirintus volt, amit én nevetségesen könnyűnek találtam első blikkre, de miután négy lépésből háromszor nekimentem a kijáratnak látszó tükröknek, rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan könnyű kitalálni belőle, mint amilyennek tűnik. Persze azért öreg róka vagyok már, megnéztem tehát, hogy a fejünk felett hogy mennek a gépészeti csövek, és az alapján roppant gyorsan megtaláltam a kivezető útvonalat. :-))) No, de nem szabad csalni, gyerekek, itt az a lényeg, hogy mindenki becsületesen menjen végig a folyosón. :-)))

Apa megvette Dorkának élete első fagyiját, amit a Kicsi mosolyogva - minden hűhó nélkül - megevett, pedig korábban sosem kínáltuk ilyesmivel.

Az állatkert is szuper volt, nagyon szépen felújították, amióta nem láttam. Az utak tiszták, árnyasak, tágasak, ingyen lehet parkolni (ha az ember talál helyet), és bár maga a belépő igencsak combos, az állatkert szép és rendezett. Dorkának legjobban egy kis elefánt tetszett, aki még így is hatalmas volt. Vidáman nézelődött a kerítés mellett, kis, kócos haját fújta a szél.
Bár nem készítettünk erről fotót (mert futva menekültünk :-))), a legjobb móka a zsiráf simogató volt. A zsiráfok ugyanis egész közel jönnek az emberekhez, és hatalmas, hosszú nyakukkal kinyúlnak, és egészen közel hajolva az emberek tenyeréből esznek! A kíváncsiabbak megszaglásszák az ember zsebeit, arcát, orrát. Röhej, de majd elájultam ijedtemben, amikor az egyik nagyfejű zsiráf (méreteiben egy T-Rex :-)))), a fejét a vállamnak nyomta. Menekülni kezdtem, de majdnem elzuhantam, úgy elkezdtem vihogni, amikor észrevettem, hogy apám is lélekszakadva menekül a zsiráfok elől. - De apa, ezek növényevőőőőőők!! :-))))))))
(Sajnos erről a jelenetről nincs képem, mivel mindannyian nyúlcipőt öltöttünk.)

Van viszont egy horror képem, méghozzá a kertünkből. A képet ma reggel készítette a férjem, mielőtt lenyírtuk volna a füvet.

A képen látható pók szilva (!!!) nagyságú, és azt hiszem, darázspóknak hívják... még jó, hogy alig 2 hónapja itt voltak a kullancs- és pók irtók, és bepermetezték az összes környékbeli kertet. Úgy látszik, a permettől csernobili, radioaktív pókok nőttek a hétköznapi kis pókocskákból.

------------------------------------------------------------------------------------

Most pedig jöjjön egy kis gasztrománia - legalábbis azoknak, akik a horror pókfotóm után még velünk maradtak :-))))))))))), és képesek arra, hogy receptekre koncentráljanak. Megpróbálok jó sok szöveget írni, hogy élesen elhatárolódjanak az amúgy szuper receptek a póktól, jó?

Szóval, ismét jeles eseményt ültünk, ugyanis augusztus 18-án ünnepeltük anyukám 66. születésnapját. (Itt tenném hozzá, hogy Brigi barátnőmnek is augusztusban volt a szülinapja, 3-án, neki jövünk még egy ünnepléssel. :-)
Anyukámnak annyira ízlett a már korábban két ízben (Dorkának és apának) elkészített Sacher torta, hogy csendben megjegyezte, ha lehet kérni, ő is ilyet szeretne... így hát újra elkészítettem az egyre híresebb, Szilvi (és most már Mirza-féle) Sacher tortát. Nem azért, mert nem vagyok annyira kreatív, hogy mást is süssek, hanem azért, mert ez tényleg annyira finom, hogy mindenkinek ki kellene próbálnia.

A kép azt hiszem, magáért beszél, még úgy is, hogy nem kaptam, csak fehér marcipánt, pedig rózsaszín-fehér virágokkal szerettem volna beborítani a fényes csokitorta tetejét.

Az ünnepi menü egyszerű, klasszikus magyar ebéd volt: rántot hús és sült burgonya. Leves gyanánt spárga krémlevest készítettem, egy roppant egyszerű és gyors (saját) recept alapján.

Spárgakrémleves

Hozzávalók: 2 üveg fehér spárga, erőleves, 1-2 dl tejszín
Elkészítés:
1.) Erőlevesben (ami épp csak ellepi a spárgát) pár perc alatt megrottyantjuk a nagyobb darabokra vágott spárgát, majd tejszínt adunk hozzá, és botturmix segítségével krémesre pépesítjük az egészet.
Pirított, olívával és fokhagymás fűszersóval ízesített kiflikarikákkal és reszelt füstölt sajttal megszórva tálaljuk.