2010. május 10. Kós Károly tulipánjai és a varjúnemzetség

Nem tudom, ki mennyire ismeri Kós Károlyt, ezért ha megengeditek, idemásolnék egy kis ismertetőt róla, már csak azért is, mert egy ilyen sokoldalúan tehetséges ember életét példaként kell lebegtetni az ifjúság előtt. :-)

"A budapesti Állatkert India ősi emlékeit idéző, szecessziós ízlésű bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, "Az országépítő"-t, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a "Budai Nagy Antal"-t ugyanaz a Kós Károly hozta létre. De ha sorolni kívánnók, hogy építészeten és irodalmon kívül még mi mindenhez értett mesteri fokon, akkor az ámuldozó érdeklődőnek tudomásul kell vennie, hogy festő- és grafikusművész, művészettörténész, néprajztudós, könyvkiadóvállalat igazgatója, nagy hatású folyóirat szerkesztője, gyakorlati politikus, olykor országgyűlési képviselő volt, Erdély lelkének és társadalmi valóságának legjobb értője, a "három nemzet", a magyar-román-szász együttélés ihletett kifejezője... ha kellett, mind a három nemzet nyelvén anyanyelvi otthonossággal. Kevés lenne, ha csak azt mondanók, hogy a nagy múltú és dúsgazdag erdélyi, majd romániai magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Hiszen az egész irodalom csupán az egyik arculata volt mindannak a művészi, tudományos és kultúrpolitikai teljesítménynek, amely múlhatatlan emlékű szerepet biztosított a "kalotaszegi ezermester"-nek, ahogy már hosszú élete derekán megtisztelték."
Forrás és az életrajz folytatása: http://mek.niif.hu/01100/01149/html/kosk.htm

Gyönyörű, igaz?

A képek áttetsző, magas fényű üvegfestékkel készültek. Az üvegek alatt látható fehér szegély nem más, mint konyhai törlőpapír, hogy jobban lássam a kontúrok és a kitöltő színek találkozását, és ne zavarjon meg az asztalon lévő konyhás terítő. :-)
Most pedig jöjjenek a minták:

A színhasználat kötött volt, hiszen az eredeti képek is színesek voltak: egy kis falusi templomban lettek lefotózva, ahogy átsüt rajtuk a nap. A kakas volt az egyetlen motívum, amit fekete-fehérben kaptam meg, egy könyvben, és meglódult a kezem, amikor a madár tollazatához értem. :-)) Így a kakas a többi képhez képest jóval színesebb lett (remélem, Kós bácsi sem bánja odafent, a Mennyországban).

Dorka érdeklődéssel figyelte a munka minden fázisát, és szerencsére hamar megértette, hogy a csillogó képeket a teljes száradásig nem szabad megfogni, mert különben elkenődik a festék. A kérdésre, hogy tetszenek-e a képek, mosolyogva bólintott. :-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Most pedig jöjjön egy kis gasztronómia! :-)

A héten 2 új receptet készítettem: az első egy spárgás lepény, amit valójában bármilyen más puha, párolt zöldséggel el lehet készíteni, a másik pedig a hortobágyi húsos palacsinta "gyerekesítve".

Spárgás lepény

Hozzávalók a tésztához: 18 dkg teljes kiőrlésű liszt, 7,5 dkg vaj, 1 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál víz, csipetnyi só
A töltelékhez: 2 üveg fehér spárga (vagy friss spárga puhára párolva), 10 dkg cheddar sajt, 5 dkg márványsajt, 1 tojás, 1,8 dl tejföl, 1 vörös hagyma, kevés olívaolaj, só, bors, rozmaring
A tál kikenéséhez: vaj
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, illatos, elég kemény tésztát kapunk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk akkorára, hogy beleférjen egy lapos, kivajazott sütőtálba.
2.) A hagymát összevágjuk, és kevés olajon üvegesre pirítjuk. Megvárjuk, amíg kihűl, és egy mély edényben hozzákeverjük a tojást, tejfölt, kétféle sajtot, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk rozmaringgal.
3.) A (konzerv) spárgát lecsepegtetjük (a frisset előtte puhára pároljuk), és szépen elrendezzük a tésztán. Leöntjük és egyenletesen eloszlatjuk rajta a tejfölös masszát, pici reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére, és előmelegített sütőben, 200 fokon, 25 perc alatt készre sütjük.

Az alábbi palacsinta Dorka miatt született... egy kicsit szaftosabb, lazább és puhább, mint amilyen egyébként lenne. :-)

Hortobágyi húsos palacsinta - gyerekeknek

Hozzávalók a tésztához: 3 dl tej (3,5%-os), 3 dl buborékos ásványvíz, 25 dkg liszt, 2 tojás, 2 csipet só, nagyon pici cukor, 2 evőkanál olívaolaj
A töltelékhez: 40 dkg darált sertéshús, 2 evőkanál kacsazsír, 1 evőkanál pirospaprika, 1 hagyma, 1 paradicsom, 1 paprika, só, bors, 3 dl tejföl (2,8%-os)
Az öntethez: a hús szaftja (amit majd leszűrünk) + 3 dl tejföl
Elkészítés:
1.) Konyhai robotgéppel simára keverjük a palacsinta tésztáját, és legalább 1 órát állni hagyjuk - a hűtőben.
2.) Ezalatt elkészítjük a tölteléket: A hagymát felkockázzuk, kevés olajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, és fehéredésig pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát, sót, borsot, és vizet adunk hozzá, majd puhára pároljuk az egészet. Ha kész, egy szűrőn át leszűrjük a levét, és egy nagy bögrébe félretesszük. A húst egy mély tálba tesszük, hozzáadunk 2 dl tejfölt, és konyhai botmixerrel habos-könnyűségűre pépesítjük.
3.) A palacsintasütőt vékonyan megkenjük olajjal, majd szép sorban kisütjük a palacsintákat. A palacsinta-torony tetején, a legfölső palacsinta tetejére teszünk 2 púpos kanál tölteléket, majd behajtjuk a két szélét, aztán az alját és a tetejét. Kövér batyut kapunk.
4.) Olajjal vékonyan kikenünk egy jénait, és beletesszük az első, a második, a harmadik batyut, mígnem az utolsóhoz érünk.
5.) A hús szaftjához habverővel hozzákeverjük a tejfölt, és az egészet ráöntjük a palacsintákra. Nem baj, ha sok, a tészta majd magába szívja.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 30 percig sütjük.
Forrón, tejföllel tálaljuk.