2010. szept. 19. Nyakas történet

Természetesen én is kivettem a részem a munkából, és a nagyon bonyolult szerszámadogatói munkaköröm mellett (amely abból állt, hogy a csavarokat, kalapácsot és a fúrógépet fel kellett adni, majd elvenni a létrán álló férjem kezéből), festési feladatokat is vállaltam. Bepácoltam az összes faanyagot, amiket felhasználtunk a teraszhoz: minden gerenda és léc egy bakra volt felállítva, én pedig kihasználva az utolsó napsütötte délelőttöt a héten, sorban végig kentem rókavörös páccal mindent, ami a kezem ügyébe került. Órákon át csak forgattam az ecsetet, igyekezve, hogy a nyers fára mindenhova egyenletesen jusson festék (sok helyen megfolyt, de ház ez vam. :-)). Aztán a munka végeztével, amikor letettem az ecsetet és a festékes badellát, valahogy úgy maradt a nyakam, a fákra meredő, festő pozícióban. :-))) Persze erőnek erejével kiegyenesedtem, és bár nehezen, de végülis mozgatni tudtam a fejem. Nehéz a festők sorsa, sóhajtoztam, és nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet... mert estére szaggató fejfájásom lett. Nem gondoltam semmi rosszra, hiszen estére hatalmas vihar kerekedett, és jócskán lehűlt a levegő - nyilván egy kis migrén gyötör, gondoltam, és lefeküdtem aludni. Másnap fejfájósan ébredtem, és bár azonnal bevettem az évekkel ezelőtt bevállt migrén gyógyszerem (amire vagy 3 éve nem volt már szükség), nem használt. Napok teltek el így, fejfájósan, míg az ügyeleten, majd az ideggyógyászaton kötöttem ki. Azt mondták, normális vagyok. :-))))))))))
Viccen kívül, azt mondták, beállt a nyakam, de egyébként nincs komoly bajom - menjek az ortopédiára. Péntek délután, beutaló nélkül.
Aki fejfájós, el tudja képzelni, hogy 5 nap iszonytató fejfájás után milyen remek hangulatban voltam - mire Ká egy pillanat alatt megoldást talált a problémára. Elküldött az anyjához, Évához, aki történetesen ortopéd orvos.
Fél órával később már Éva előtt ücsörögtem, aki nagyon lelkiismeretesen kivizsgált, majd meglézerezett (nem karddal :-)))))))))), és rám tett egy tapaszt, aztán felírt nekem orvosságot. Azt mondta, kábé 10 nap, mire teljesen helyrejövök. Ja, kaptam egy műnyakat (ő talán gallérnak nevezte), amivel az ember pihentetheti a nyakizmait. Estére sokkal jobban lettem, elmúlt a szaggató fejfájás (ami ezek szerint nem is migrén volt), és emberhez méltón érezhettem magam.

A házimunka alól azonban felmentettem magam, és a műnyakban ténferegtem itthon. A szüleim átjöttek segíteni, és anya főzött nekünk egy óriási fazék töltött paprikát, hogy amíg robotember vagyok, legyen meleg ételünk. A töltött paprika valami isteni lett, itt találjátok a receptet >>>

Ezen túl sütöttünk együtt két rúd zöldséges csigát, ami nagyon finom lett. Voltaképp én csak beszéltem, nyavajogtam a nyakam miatt, és kóstolgattam a tölteléket - szinte mindent anya csinált. :-)

Zöldséges csiga

Hozzávalók: 2 tekercs leveles tészta, 1 csomag vegyes zöldség sós vízben megfőzve, 3 csomag camping sajt, só, 1 csokor petrezselyem összevágva
Elkészítés:
1.) A leveles tésztát kiterítjük egy nagy nyújtódeszkára.
2.) A főtt vegyes zöldséget összekeverjük a sajttal, megszórjuk, megfűszerezzük kedvünk szerint, majd szépen a tésztára kanalazzuk egyenletesen.
3.) Végül a tésztát feltekerjük, mint egy bejglit, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, megkenjük olajjal a tetejét, és előmelegített sütőben 200 fokon megsütjük.

Minden nagyon finom volt, és mivel nagy mennyiségben készült el, napokra elegendő volt az egész családnak. S bár a nyakam gyors javulásnak indult, nem terveztünk mozgalmasabb programot a hét végére sem, csak egyszerű, családi összeröffenést: vidám ebédet, játszóterezést, és egy kiadós sétát a környező utcákban.
Igyekszem kímélni magam, és lazábbnak lenni, ugyanis a nyak fájdalma nyakasságot, makacsságot jelent, amit nem lehet gyógytapasszal elmulasztani... de saját magát ritkán látja objektíven az ember...

Jövő héten azonban mozgalmas napok várnak ránk: Brigiékhez megyünk vendégségbe, a tesómék talán bográcsozást rendeznek, Etyeken is fesztivál lesz, és Budaörsön vígasságok. Mindez egy hétvégén... így igyekszem meggyógyulni, mert nincs kedvem a műnyakkal menni a mulatságokba. :-)))

Végezetül egy kép Dorka Máriáról, aki már 26 hónapos, és nagyon sok szép dalt tud énekelni: például a Süss fel napot, a Hinta palintát, az Egy boszorka van-t, és a Bóbitát. Kissé rockosan adja elő őket, mivel az első néhány sort félszegen, csendesen, babásan énekli, a végét pedig ordítja, de nagyon édes és mulatságos az előadása, ráadásul a végén meghajol, mint az igazi művészek. :-)

Mindenkinek nagyon szép, műnyak-mentes hetet kívánok, és javaslom, hogy főzzetek töltött paprikát, mert nagyon-nagyon finom! :-)