2012. febr. 27. Borzasan szép az élet!

Korábban (otthon) sosem ettem efféle borzas húst, de mindig nagyon izgatta a fantáziámat, milyen lehet, hiszen sok helyen láttam már. A tesóm szerint egy-egy főzős műsor (ha jó a séf), felér egy relaxációval, ez mindig eszembe jut, ha a kanapén elnyúlva épp sikerül elcsípnem valamilyen jó kis adást. És milyen igaza van! :-)
Szóval, a borzaska régóta hívogatott, de valahogy nem tudtam magam rászánni az elkészítésére, mert úgy gondoltam, túl sok munka lesz vele., és a konyha iránti elkötelezettségem azért nekem sincs mindig a topon.

Életemben először, tavaly, a Balaton partján kóstoltam meg a Szegény Papok Eledele névre keresztelt, de teljesen Kárpáti Borzaskának tűnő sült húst, ami nem volt más, mint egy rösztis bundába forgatott karaj szelet.
Azért választottam anno ezt, mert kánikula volt, fürdőruha-szezon :-)), és úgy gondoltam, valami szerényebb vacsorát választok.... ha pedig valaminek már a nevében is benne van, hogy szegény, az csakis valami diétás ételt jelenthet...
Aztán a vacsorámat kihozták egy malomkerék nagyságú tálon, és majdnem elájultam. Hatalmas, kéttenyérnyi hús volt, csodaszép, de őrült vastag bundában, jó sok tejföllel, reszelt sajttal megszórva, mint valami mega-lángos.
- Húúúuh... - szóhoz sem jutottam hirtelen, amikor a pincér elém tette a T-Rexeket is jóllakató adagot. - Én valami szerény szerzetesi fogást választottam - hebegtem zavartan.
- Ez lenne az - mosolygott a pincér, miközben a férjem halkan kacagni kezdett.
- A Szegény Papok Eledele? - hüledeztem.
- Az bizony! - vágta rá a pincér, és Dorka meg Ká elé tette a normális vacsorának tűnő pizzát, ők ugyanis azt rendeltek.
Szégyenkezve ültem a mega-hús előtt és a fejemet csóváltam.
- Ha ez a szegények eledele, mit esznek vajon a gazdagok? - hümmögtem.
- Mirza, most mit vagy úgy oda? - nevetgélt Ká. - Láss hozzá, mielőtt kihűl!
- Mindenki engem néz - sziszegtem felé. - Azt hiszik, én vagyok a Kis Gömböc...! - dödörögtem vérvörös arccal.
Dorka kacagni kezdett, és a husira mutogatott.
- Kéjek bejője, Anya!
- Na jó, én is kérek! - mentett ki a férjem, és elhúzta előlem a tálat, majd három részre vágta. Így mindenkinek normális adag jutott belőle, amihez volt egy kis salátám is, sőt, egy kis pizzát is kaptam Cicától.
Aztán megkóstoltuk a Borzas Balatoni Csodát, és csak annyit tudtunk mondani, hogy MMmmmmmmmmmmm!
Mert, hogy Isteni finom volt!
Aztán megettük, mind, az utolsó morzsáig!
Nos, nem tudom, mit mondjak. A papok a történelem során voltak igen gazdagok, és szegények is, mint a templom egerei. Ez az étel nyilván azokból az időkből származik, amikor volt mit a tejbe aprítaniuk, hiszen mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy szegényes lenne. Az íze minden más sült húst garantáltan "lenyom", érdemes kipróbálni, mert nagyon-nagyon finom! Házilag sütni nem nehéz, bár a bundába mártogatás fogalmát én lecserélném mondjuk bunda-kanalazásra, és gyerekeknek talán célszerűbb csirkemellből készíteni, mint karajból....

De most jöjjön a recept! :-)

Borzas csirkemell filé - avagy a Szegény Papok Eledele...

Hozzávalók: 70 dkg krumpli, 6 tojás, 15 dkg liszt, só, bors, egy marék friss petrezselyem, 4 gerezd áttört fokhagyma, 1,2 kg csirkemell filé
A tálaláshoz: tejföl, reszelt sajt, snidling, köretnek: főtt rizs
Elkészítés:
0.) A csirkemell filét megmossuk, felszeleteljük, kikopfoljuk, besózzuk.
1.) Lereszeljük a megmosott, lehéjazott burgonyát a sajtreszelő legkisebb lyukú oldalán, majd hozzáadjuk a lisztet, tojást, áttört fokhagymát, petrezselymet, és sózzuk, borsozzuk, alaposan összekeverjük.
2.) A húst belemártjuk a "bunda-tésztába", és mivel így semmi sem marad rajta, betesszük sülni a forró olajba, és egy kanállal rámerünk a bundából, majd szépen elsimítjuk rajta. Várunk egy picit, hogy a hús elkezdjen szépen sülni, és óvatosan, egy falapáttal megforítjuk a húst úgy, hogy ne forduljon le róla a krumplis massza, és a másik oldalára is kanalazunk a bundából. Mindkét felét barnára sütjük a húsnak, és papírtörlőre szedjük.
3.) Tálaláskor a húshoz tejfölt kínálunk, ezt kanalazzuk a borzas csirkemellekre, majd megszórjuk reszelt sajttal, és egy kis snidlinggel (vagy petrezselyemmel), és rizs körettel tálaljuk.

A krémleveseket nem lehet elegendő módon variálni, és ha már a rántás- és a habarás kikerülhető egy kevés sajtkrémmel, miért ne pürésítenénk le minden zöldséget a botturmix segítségével, nem igaz? Dorka alapvetően nincs jóban a karfiollal, semmilyen formában nem vevő rá, de a krémlevesekre sosem panaszkodik, hogy nem jó az ízük, pedig ugyanaz van benne, mint amit "hivatalosan" nem szeret - esetünkben karfiol. :-)

Sajtos karfiol krémleves snidlinggel

Hozzávalók: 1 nagy vöröshagyma, 1 fej karfiol, erőleves, 3 tömlős sajt, pici só
A tálaláshoz: reszelt sajt, levesgyöngy, snidling
Elkészítés:
1.) A vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk.
2.) A karfiolt rózsáira szedjük és alaposan megmossuk.
3.) A hagymát és a karfiolt egy leveses fazékba tesszük, és annyi erőlevessel (lehet kockából is) felöntjük, ami épp csak, hogy ellepi a zöldségeket. Takarék lángon, fedő alatt puhára főzzük az egészet.
4.) Hozzáadjuk a krémsajtokat és botturmix segítségével krémesre mixeljük az egészet. Rottyantunk egyet rajta a tűzhelyen, majd snidlinggel megszórva, levesgyönggyel tálaljuk.

A kenyérsütés számomra állandó kísérletezést jelentő feladat, hiszen kevés olyan recept van, amire a férjem azt mondaná, hogy nnnna, ez az, ezt tartsuk meg! Általában azt szokta mondani, hogy jó volt, de azért nyomozzunk tovább, mert ez még nem a legeslegjobb, és a sarki pék parasztkenyere azért még ennél is jobb... Ezúttal azonban olyan fűszeres provance-i kenyeret sütöttem, amit a kedvenceivel, olíva bogyóval és piros pritamin kockákkal ízesítettem - és lám, azt mondta rá: Mirza, ezt a receptet jegyezd meg, ilyet még kérni fogok! Hát kell ennél szebb dicséret? :-)

Fetás-olívás-paprikás cipó

Hozzávalók: 280 ml víz, 2,5 dkg kimagozott - felaprított fekete olívabogyó, 2,5 dkg picire vágott piros pritamin paprika, 7,5 dkg feta sajt, 2 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál provance-i zöldfűszer, 1 teáskanál só, 45 dkg liszt, 1,5 teáskanál szárított élesztő
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat összegyúrjuk, bedagasztjuk (én kenyérsütőgépben csináltam), kelesztjük.
2.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, sütőpapírral bélelt sütőformába tesszük (én jobb híjján egy tortaformába tettem), és letakarva kb. 40 percig kelni hagyjuk.
3.) Előmelegített sütőben, kb. 200 fokon aranybarnára sütjük. Sütés előtt óvatosan vízzel bepermetezzük, ettől ropogós lesz a héja.

A zsemléket Dorka miatt sütöttem, és mert remek szendvicseket lehet belőlük készíteni, sőt, könnyű őket a fagyasztóba tenni, majd kettesével felengedgetni. Kissé bizarrnak tartottam első blikkre az ollóval való tészta-csipkedést, de bevált a trükk, tényleg szép lett a zsemlék teteje, pedig egy életlen papírvágó ollóval nyirbáltam meg őket.

Ropogós házi zsemle

Hozzávalók: 370 ml víz, 1 teáskanál só, 1/2 teáskanál cukor, 55 dkg liszt, 1,5 teáskanál szárított élesztő
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit kenyérsütőgépben (vagy hagyományosan) dagasztjuk, kelesztjük, majd lisztezett deszkán átgyúrjuk a megkelt tésztát, és zsemléket formázunk belőle.
2.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket, és kelni hagyjuk még 30 percig. Ollóval bevagdossuk a zsemlék tetejét, vízzel megpermetezzük, és 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd ropogós aranyszínűre sütjük 25 perc alatt.

A következő tervem az, hogy kovászos kenyereket fogok sütni, mert állítólag az a tuti. Van a tarsolyotokban bevált kovászos kenyér recept? Csak, hogy rögtön sikerélménnyel nyithassak... :-)