2012. márc. 05. A titok nyitja: a tejpor

Persze, érdemben nem tudok még nyilatkozni, mert végül a kovászt (savó híján) nem csináltam meg, noha külön csatos üveget is félretettem az ügy érdekében, és beszereztem egy tuti kovászreceptet, de a tejport több ízben is kipróbáltam, és maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel.

Tejport amúgy soha, semmihez nem használok, de már sokszor akadt a kezembe olyan recept, amibe tejpor kellett volna (de nem volt). Ilyenkor mindig morogtam magamban, hogy miért nem lehet e helyett simán tejet használni, aztán tovább lapoztam. Aztán a szüleim nemrég megkérdeztek, hogy használok-e tejport, mert kaptak ajándékba egy dobozzal, de ők a kávétejszínt szeretik. Mondom, nem, köszi, nem kell, hiszen már rég nem kávézok. Aztán bevillant, hogy hoppá - a házi péksüteményeimhez nagyon is jól jönne az a doboz, és végül elkértem.

Eljött a nagy nap, megraktam a kenyérsütő gépet a hozzávalókkal, így a tejport is beleszórtam, aztán leültem ragasztgatni Dorkával (mindjárt megmutatom, mit), és vártam. Másfél óra elteltével kinyitotam a gépet, és majdnem elájultam: olyan kelt tésztám lett, mint még soha! :-) Mint egy habos-babos, selymes duci-párna. Amikor kivettem, akkor sem ragadt, és nem esett össze, hanem kövéren pöffeszkedett a deszkán. Át is tettem egy lisztezett tányérre, hogy ha akar, még tovább növekedhessen. Aztán sütöttem belőle egy csomó zsemlét. Jó, tudom, pogácsának néznek ki. Buflák-pogácsának. De az ízük... ne tudjátok meg... azóta mindenki ezt a receptet követeli, így amint elfogytak a buflákok, megsütöttem ugyanezt, kifli alakban is. Tehát a mai mottónk: "Tejporral szebb az élet!" (de most már beszéljenek helyettem a képek)

Reggeli kiflik /buflák zsemlék

Hozzávalók: 4,5 dl tej, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál só, 3/4 evőkanál cukor, 1 evőkanál tejpor, 1 csomag szárított élesztő, 68 dkg liszt
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben beletesszük a kenyérsütőgépbe, majd dagasztjuk, kelesztjük.
2.) Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát. Ha zsemlét sütünk, akkor hagyjuk legalább 2-3 ujjnyi vastagra a tésztát, és fánkszaggatóval szúrjuk ki a zsemléket. Ha kiflit sütünk, nyújtsuk vékonyabbra a tésztát, kb. 5-7 mm-esre, és vágjuk fel tenyérnyi háromszögekre. A háromszögeket az átfogójuknál (azaz a legszélesebb oldaluknál fogva) tekerjük fel, és már kész is van a kiflink. Tegyük az összes zsemlét / kiflit sütőpapírral bélelt tepsibe (az alufixes papírokra nem ragad rá a tészta...), és kenjük meg őket vízzel. Aki szereti megszórhatja magokkal vagy reszelt sajttal.
3.) A sütőt melegítsük elő 200 fokra, és kb. 20 perc alatt süssük készre a péksüteményeket. Én az utolsó 4-5 percben átállítom a sütőt 180 fokra, és légkeverésre állítom, így gyorsan megbarnul a tetejük anélkül, hogy kiszáradnának.

Most pedig két soron kívüli fotó: az egyiken Dorka cica, a másikon pedig szintén ő - velem és a Pocaklakóval, akivel immáron a 9. hónapban járunk. Régóta ígérgettem egy pocis képet, de valahogy nem akaródzott szerepelnem (én inkább írni szeretek)... nálunk a családban Ká az, aki médiasztár-alkattal rendelkezik, és ha elindul a kamera csuklás nélkül beszél bármiről, akár idegen nyelven is (komolyan, elképesztő)...

Szóval, remélem, beéritek egy házi, saját kezűleg "ellőtt" fotóval, amibe persze remekül bevillant a vaku, de a lényeg így is látszik. De ki köpködte össze a tükröt fogkrémmel...???

No, és a ragasztások: először is készítettünk egy csomó színes, tavaszi virágot. Kivágtunk egy virágsablont, virágközepet és leveleket kartonpapírból, majd különböző színű papírlapokbó. Aztán minden virág kapott egy közepet és egy-egy levelet, és a kész virágokat sorban felragasztottuk a bejárati ajtónkra. Dorka nagyon ügyes volt, és rém lelkesen vágott - ragasztott. Az ajtónk végül virágokba borult, és mi izgatottan vártuk, hogy mit szól majd Ká, ha a munkából hazafelé jövet a mi kis tavaszi dekorációnk várja. :-))
A sikerélmény nem is maradt el, hiszen a ház ura odavolt a gyönyörtől, pláne, amikor a kis Dorka megmutogatta, mely virágokat készítette külön, személy szerint "apucikának". (Reméljük, a csí is nagyra értékeli majd a bejáratunk kiszínesedését és megújulását, hiszen ez a terület az emberi kapcsolatainkat szimbolizálja.)

Az ajtón kívül az asztalra is készítettünk egy kis dekorációt, amit Húsvétváró Csibefának neveztünk el.
A délelőtti sétánk során vettünk a virágosnál néhány virágzó tavaszi ágat, és otthon szépen elrendeztük őket egy kövázában. Nos, igaz, élő ágakat is vághattam volna, de mivel mindig ezen az asztalon eszünk, nem szeretek ide élő növényeket tenni, nem beszélve arról, hogy ki tudja Dorka mennyit fogdosná a leveleket, amik aztán vagy mérgezőek vagy nem... szóval, nekem megnyugtatóbb a műanyag. :-)
A virágok amúgy szerintem egész élethűek, és nagyon szép hangulatot kölcsönöznek a piciny étkezőnknek. Az ágak drótosak, így tetszőleges irányban behajlíthatók. Elrendeztük a virágokat, aztán egy csapat csibét ültettünk a levelek és a bimbók közé. :-))))

És most még egy kis sütés-főzés....

A lusta túrós süteményt konyhai ügyködéseim kezdetén sütöttem meg először, mivel úgy "reklámozták", hogy ez a kezdők receptje, amit lehetetlenség elrontani. Igazuk volt, tényleg hibátlan a recept, és elsőre sikerült, nagy sikerélményt okozva ezzel, így aztán megtartottam, és azóta többször is megsütöttem. Mostanra azonban már egy kicsit másképp sütöm: nem "bögrézek", hanem rendesen kimérem az alapanyagokat, mazsola mellé aszaltszilvát is keverek a túróba, több tejet használok (pontosan dupla annyit), és a sütőpornak csak a felét szórom a tésztába. Érdemes kipróbálni, szerintem így talán még finomabb!

Itt találjátok a "régi" Lusta túrósomat (ez is rém finom ám!)

Lusta túrós - egy kicsit másképpen

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor
Tölteléknek: 50 dkg túró, fél csomag aszalt szilva, 1 kis zacskó mazsola
Öntetnek: 3 tojás, 4 dl tej
A tetejére: 4 dkg vaj
A sütőtál kikenéséhez: 5 dkg vaj
Elkészítés:
1.) A "tészta" hozzávalóit összekeverjük egy mély tálban: azaz a cukrot, + a lisztet + a sütőport.
2.) Kivajazunk egy sütőformát. (Én egy kapcsos tortaformát használtam)
3.) Összekeverjük a túrót a mazsolával és az aszalt szilvával.
4.) Összekeverjük a tejet a tojásokkal.
5.) A lisztes keverék felével beterítjük a sütőtálat, rákanalazzuk a túrós tölteléket, majd a lisztes keverék másik felével befedjük, eztán a tejes-tojásos öntettel nyakon öntjük az egészet figyelve arra, hogy ne maradjanak ki lisztes-száraz részek. Ha kész vagyunk, vajat daraboljunk a süti tetejére, lehetőleg olyan részekre, ahol esetleg mégis maradt "szárazabb-lisztesebb" foltocska.
6.) Előmelegített sütőben, 190 fokon, 1 óra alatt sül meg (de én ráhúztam még 5-10 percet!), hogy igazán barna legyen.

A következő levest korábban valamikor már elkészítettem, de nem találtam meg, és nem is biztos, hogy annakidején így szólt a recept, szóval fogadjátok egyfajta reform-változatként. Amúgy sokszor főzök kolbászos levest, mert az egész család nagyon szereti ezeket, és sokféleképpen variálható: zöldbab, gomba, krumpli, kukorica, hagyma, borsó, fejtett bab, sárgaborsó és még egy csomó zöldség illik hozzá.

Zöldséges kolbászleves >>>

Krumplis kolbászleves >>>

Kolbászos-kukoricás burgonyaleves >>>

Mindig erőlevesben főzöm meg a zöldségeket a kolbásszal, a végén azonban nem habarom, vagy rántom (legalábbis nem hagyományosan), hanem krémsajtot keverek bele, így sokkal finomabb és könnyebb lesz szerintem.

Sajtos-kukoricás-kolbászos burgonyaleves

Hozzávalók: 1 sonkahagyma, 3 nagyobb burgonya, 2 kis szál gyulai kolbász, 1 kis doboz konzerv kukorica, 1 liter erőleves (kockából), 2 tömlős sajt, fél csokor petrezselyem
Elkészítés:
1.) A hagymát felkockázzuk, és kevés olajon pirítani kezdjük. Hozzáadjuk a felkarikázott kolbászt, és szép pirosra sütjük az egészet.
2.) Rátesszük a krumplit, és azt is átpirítjuk, majd felöntjük erőlevessel, és addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Ekkor kimerünk egy bögrébe 2 merőkanálnyi forró lét, beletesszük a tömlős sajtot, és habverővel simára keverjük, majd visszaöntjük a levesbe. Megrottyantjuk, majd megszórjuk friss petrezselyemmel és azonnal tálaljuk. (Én lekanalaztam a kivált kolbász-zsírt a tetejéről, hogy ne legyen nehéz, ezért nem lett annyira piros a tányérban, de simán rajta is lehet hagyni. :-))